Írók, színészek, képzőművészek, újságírók, énekesek, rádiósok, tévések, közéleti emberek, politikusok: Sinkovits Imre, Gombos Kati, Czine Mihály, Pozsgay Imre, Nagy László, Szécsi Margit, Kiss Ferenc, Szegedi Erika, Sára Sándor, Für Lajos, Korom Mihályné, Tornai József, Kamondy László, Bába Mihály, Szervátiusz Tibor, Bojtor Imre, Csurka István, Kováts Adél, Budai Ilona, Kéri Kálmán, Ratkó József, Huszár István, Baráth Lajos, Lezsák Sándor és mások.

Minden évben – László napon – tartották itt a nagy rendezvényt, amikor sokan eljöttek az előbbiekben felsorolt személyek közül. 

Ilyenkor aztán Szállási Lászlóék udvarán – hosszú asztalok mellett – jó bort ittak, és beszélgettek az ország sorsáról, jövőjéről. 

Csoóri Sándor kis háza, terasza is megtelt vendégekkel, barátokkal ezeken az ünnepségeken, hiszen Csoóri Sándor, Szállási Lászlóék szomszédos telkén rendezkedett be.

A költő – amikor egyedül volt, és valamilyen lelki válság nyomasztotta – hosszú ideig üldögélt az esztergomi kis hegyi ház teraszán. 

Egyszer megjelent egy kígyó, magasra emelkedett és percekig figyelte Csoóri Sándort. 

Néztek egymás szemébe, és hallgattak... 

Aztán Csoóri Sándor beszélni kezdett hozzá. 

A kígyó kicsit félrefordítva fejét figyelt erősen... 

Ezt követően a kígyó minden hajnalban hat órakor megjelent ugyanazon a helyen... 

És Csoóri Sándor is megjelent ugyanazon a helyen pontosan hat órakor... 

Néztek egymás szemébe, és a költő beszélt hozzá... 

Mit mondott?! – nem tudjuk. 

De azt tudjuk – hiszen maga Csoóri Sándor mondta el Szállási Etelkáéknak –, hogy valami megmagyarázhatatlan kapcsolat alakult ki a kígyóval. 

Valamilyen titok..., ami erőt sugárzott, és reményt.

Hol van a kígyó?! 

Hol van Csoóri Sándor?! 

Hol van Szállási László?! 

És hol van a tömeg az esztergomi hegyoldalról?! – Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor Jánossal, Szállási Etelka férjével elindultunk a tüskés bokrok, elvadult labirintusok útvesztőin, hogy megkeressük a költő sátortetős kis házát. 

Nagy nehezen meg is találtuk. 

„Az ajtó nyitva! 

Ezt valaki feltörte!” – fordult hozzám Szállási László veje. 

Csakugyan... 

Minden szétdobálva... 

Könyvek, újsá­gok, folyóiratok, levelek... 

Az asztal, a szék, az ágy, a televízió a helyén – állapítja meg kísérőm, amikor felmentünk az emeletre. 

A fogasra nézek, Csoóri Sándor kabátja felakasztva. 

A papucsa mozdulatlan...

Megmagyarázhatatlan szomorúságot éreztem. Csak néztem a terasz beszakadt, megrongált deszkáit... 

A virágok, nemes bokrok, cserjék fuldoklását...

És Jánossal, Szállási László vejével az ajtót beszegeltük...

Jegyezte le Madár János (1948) költő, a Rím Könyvkiadó vezetője, a Kelet Felől című folyóirat alapító fő-szerkesztője, 2016-ban, Csoóri Sándor halálának évében.

Csoóri Sándor kérelme Esztergom Város Tanácsához, telekügyben:

"Tisztelt Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága!

Évek óta keresek magamnak olyan – munkára alkalmas – zugot az országban, amely még hamisítatlan természeti környezetben húzódik meg: hamisítatlan fák, füvek, dombok között, a hétvégi Magyarország zsúfolt és szedett-vedett díszeitől távol. 

Esztergomi barátaim leleménye és figyelmessége segített abban, hogy a városhoz tartozó, döbönkúti dűlőben rátalálhassak egy ilyen nagytávlatú, de mégis bensőséges helyre.

Az ő bátorításukra fordulok most Önökhöz azzal a kéréssel, hogy a 0719/32 helyrajzi szám alatt fekvő földingatlanból juttassanak nekem tartós használatra, meghatározott bérleti díj ellenében, 300-400 négyszögöl területet. 

Egy ideiglenesen fölállított faházban az írói munkámhoz szükséges nyugalmat s csöndet szeretném végre megteremteni, amelyre a közügyekkel s más lim-lom ügyekkel terhes budapesti életformám már-már alkalmatlanná vált. Eddig megjelent tizenöt könyvem s az a hat játékfilm – köztük a Cannes-i nagydíjjal kitüntetett Tízezer nap, továbbá a Földobott kő, a Hószakadás vagy a Nyolcvan huszár – talán elegendő fedezete lehetne jövőbeli reményeimnek és záloga annak a gondolatnak is, hogy eddigi esztergomi vonzalmaimat igazi viszonnyá alakítsam át, és mint a város Szaturnusz-gyűrűjén mozgó író, a helyi szellemi életbe is bekapcsolódhassak. 

Szerencsés esetben az én Esztergomhoz való kötődésemnek még személyemen túli hozama is lehetne, mivel a mai magyar írói, képzőművészeti és filmes műhelyek néhány kiemelkedő képviselője munkatársam, illetve barátom – Sára Sándortól Szervátiusz Tiborig, Szécsi Margittól Kósa Ferencig, hogy csak a legközelibbieket említsem. Szállási László, Szállási Árpád vagy Végvári János talán árnyaltabb és gazdagabb csoportképet tudna körémrajzolni azokról az alkotó emberekről, akikkel egy vonzáskörben élek.

Tisztelettel:

Csoóri Sándor"

Születésnapján tisztelegjünk előtte egy esztergomi versével:

Csoóri Sándor: Esztergomi nyár

Ott feküdtem veled a puszta padlón

az ideiglenes faházban –

nyár volt, a deszkán átvilágítottak este a margaréták

s a bokros futóka fehér lámpácskái.

Ha bárki csonkának lát és elesettnek téged,

talán megölöm,

hisz tudtál nevetni fakuló sebeiden,

sírni, hogy élsz még,

hogy karnyújtásnyira járhatsz a zsúfolt szilvafáktól,

tudtál egy ország szemében könnycsepp lenni,

ha rég elveszett hegyeire gondolt.

Esztergom felől harangszót himbált a szél

minden ébredéskor,

látlak most is, ahogy belekapaszkodsz

a korai kondulásba

és hintáztatod magad a dombok fölött.

Kerek születésnapjáról és esztergomi kötődéséről a Csoóri Sándor Társaság és az Esztergomi Diákszínkör sem feledkezik meg, "Csoóri Sándor 90. - zenés versműsor" címmel, 2020. február 9-én látható majd előadásuk a Keresztény Múzeumban: https://www.facebook.com/events/1408622022631968/

"A faparázs a hóra kivilágít."

A Csoóri Sándor Társaság és az Esztergomi Diákszínkör zenés versműsora Csoóri Sándor születésének 90. évfordulója alkalmából.

Helyszín: Keresztény Múzeum (Esztergom, Mindszenty tér 1. Gobelin-terem)

Időpont: 2020. február 9. (vasárnap) 16:00

Közreműködnek az Esztergomi Diákszínkör tagjai, valamint Németh Judit és Váradi Andrea (Zsolt Nándor Zeneiskola, Esztergom)

Szerkesztette: Vörös Viktória