1946-ban Bobby Troup kiadta a slágert, a "(Get Your Kicks on) Route 66"-ot. A fülbemászó dallam megerősítette a híres útvonalat, amely 2400 mérföldnyi észak-amerikai úttal rendelkezik, mint a kaland, a szórakozás és a szabadság helyét. De míg lenyűgöző kilátásai, kisvárosai és útszéli látnivalói híressé tették a történelmi 66-os utat, Troup autópálya-ábrázolása csak egy része a történetnek.

Az 1920-as években az első szövetségi autópálya-rendszer részeként létrehozott 66-os út Chicago síkságait kötötte össze a kaliforniai Csendes-óceánnal. Korai napjaiban a Nagy-síkság száraz körülményei elől menekülő porvihar idején odavonzotta a bevándorlókat, akik a nyugati országrészben reméltek lehetőséget találni a letelepedésre. De az idő múlásával az „anyaút” képe – ahogy John Steinbeck híresen nevezte 1939-es regényében, a Harag szőlőjében – kezdett megváltozni.

A háború utáni években több amerikainak volt autója, mint valaha, és szerettek volna kiszállni és vezetni őket. A 66-os út tökéletes hely volt egy családi kiránduláshoz, és bár a legtöbb család olyan látnivalók felé vette az irányt, mint a Grand Canyon és a Disneyland, megálltak a számtalan útszéli megállóhelyen, autós fogadóban és autósmoziban is.

Végső soron az 1950-es évek államközi autópálya-rendszere a történelmi 66-os út hírnevének végét jelentette. De bár dicső napjai óta átalakult, az ikonikus út különleges helyet foglal el az amerikai pszichében – és továbbra is vonzza a látogatókat a világ minden tájáról.

Egy útszéli látványosság Holbrookban, Arizonában, a történelmi 66-os út, a 2448 mérföldes útvonal, amely Chicagót, Illinois államot összekötötte Santa Monicával, Kaliforniában, nagyjából körvonalait mutatja be. - Forrás: Nemzeti Levéltár és Irattár Igazgatósága

A 66-os út 1926-ban született, amikor a Közutak Hivatala (Bureau of Public Roads) nekilátott az ország első szövetségi autópálya-rendszerének megtervezéséhez. A kanyargós útvonal, amely helyi, állami és országos utakból állt, Chicagóban kezdődött, és 2448 mérföld hosszan húzódott az országon keresztül a kaliforniai Santa Monica strandjaiig. Az Egyesült Államok 66-os Autópálya Szövetsége (US 66 Highway Association) az útvonalat "a legrövidebb, legjobb és legfestőibb útvonalnak Chicagóból St. Louison át Los Angelesbe" nevezte.

De eleinte a legtöbb ember kényszerűségből – vagy akár kétségbeesésből – használta az új autópályát. Ahogy a porvihar és a nagy gazdasági világválság sújtotta a közösségeket az 1930-as években, sok család a Nagy-síkságon úgy döntött, hogy megragadja a lehetőséget, és Kaliforniába utazik új lehetőségek után kutatva. John Steinbeck regényíró 1939-es A harag szőlője című regényében halhatatlanná tette ezt az utat, amikor a 66-os utat „az anyaútnak... a repülés útjának” nevezte.

A második világháború előtti években az útvonalat a nagy gazdasági világválság idején közmunkaprogramok részeként is karbantartották. 1938-ra ez lett az első teljesen aszfaltozott autópálya az Egyesült Államokban, a Szövetségi Autópálya-adminisztráció szerint . Ráadásul a nyugatra költöző migránsok bőséges forgalmat biztosítottak a fogadóknak, éttermeknek és egyéb látnivalóknak, amelyek a híres útvonal mentén kezdenek megjelenni.

Aztán a második világháború után a 66-os út hírneve egy másik okból is megnőtt.

Hogyan vált a történelmi 66-os út amerikai ikonná?

A második világháború alatt a híres 66-os út továbbra is forgalmas volt, mind a katonákat, mind a civileket kiszolgálva, akik a nyugati partra utaztak, hogy védelmi üzemekben találjanak munkát. A háború után azonban az autópálya új módon vált az utazás vonzerejévé.

A háború utáni években az amerikaiaknak volt elkölthető pénzük – és szívesen költötték is. Sőt, míg az Egyesült Államokban a 20. század eleje óta folyamatosan nőtt az autók száma, az 1940-es évek végén és az 1950-es években ez az ugrásszerű növekedést mutatott. A háború végén 25,8 millió autó volt regisztrálva az Egyesült Államokban; 1955-re ez a szám több mint kétszeresére, 52,1 millióra nőtt. Az utazási korlátozások feloldásával sok amerikai a nyílt utakra tekintett.

Minosa kereskedelmi állomása Manuelitoban, Új-Mexikóban, az 1950-es években. Eredetileg filmdíszletnek épült, majd a bolt tulajdonosa a 66-os úton autózó turisták vonzására használta. - Forrás: 66-os út képeslapok/Facebook

Egyikük Bobby Troup volt. Miután feleségével átautózták az országot, 1946-ban megírta a legendás dalt, a "(Get Your Kicks on) Route 66"-ot. Hirtelen az autópálya már nem a nyugat felé tartó kétségbeesett emberek útja volt. Egy kaland lett mindenki számára.

Ennek ellenére az ikonikus út napjai meg voltak számlálva. 1956-ban Eisenhower elnök aláírta a szövetségi autópálya-támogatási törvényt. A jogszabály autópályákat épített volna országszerte – és elavulttá tette volna a történelmi 66-os utat.

A híres 66-os út hanyatlása – és újjáéledése

Az államközi autópálya-rendszer különbözött a 66-os úttól. Míg a festői útvonal kanyargott a tájon, városokon és akadályokon keresztül haladva, az államközi autópályák közvetlenül mindenen keresztül vezettek. Az 1950-es és 1980-as évek között az I-55, I-44, I-40, I-15 és I-10 autópályák váltották fel a 66-os utat.

1985-ben az ikonikus útvonalat hivatalosan is leszerelték.

Bár a híres 66-os utat 1985-ben leszerelték, az ikonikus út nyomvonalát ma is kitáblázták.

Sokak számára ez több volt, mint egy korszak vége. A híres 66-os út államközi autópályákkal való felváltása azt jelentette, hogy számos, korábban a turizmusra támaszkodó étterem, fogadó és útszéli látványosság kénytelen volt bezárni. Az arizonai Williamsben a helyiek annyira felháborodtak, hogy állítólag tüzet nyitottak az autópálya építésére érkező buldózerekre.

Ennek ellenére a történelmi 66-os út ma sem tűnt el teljesen. 1990-ben a Kongresszus elismerte , hogy a híres 66-os út „az amerikai nép utazási örökségének és a jobb élet keresésének szimbólumává vált”. Majd 1999-ben Bill Clinton elnök aláírta a 66-os út nemzeti megőrzési törvényjavaslatát, amely 10 millió dollárt biztosított az ikonikus út jellegzetességeinek megőrzésére és helyreállítására. 2008-ban pedig a Világörökségi Alap felvette a 66-os utat a 100 legveszélyeztetettebb helyszín listájára, ami szintén ösztönözte az út megőrzésére irányuló erőfeszítéseket.

Bár ma már nem közlekedik, a híres autópálya korántsem merült feledésbe. A Smithsonian Magazine szerint az eredeti út 85 százaléka még mindig járható, és számos ikonikus útszéli látványossága még mindig működik.

Így továbbra is lehet „kiélvezni a kedélyeket” a történelmi 66-os úton. Addig is élvezze a fenti galériát, amely Amerika legikonikusabb útjáról készült régi képeket tartalmaz. (ati)