Előző írásomban az országos helyzetről írtam, lerombolt, elhagyott, üresen álló önkormányzati lakások tekintetében.

Most a fővárosi képet szeretném olvasóim elé tárni, mely nem jobb, sőt, talán rosszabb, de nézzük először a statisztikai adatokat.

Mint jeleztem már, az ingatlanok tulajdonosai, vagy elhunytak, vagy az örökösök nem foglalkoznak (ha még vannak, és nem az önkormányzatokra szállt a vagyon), az épülettel és környezetével. Olyan is előfordult, hogy a bankok vették bírtokba, hisz törlesztőrészlet fizetésének elmaradása okán, ők tulajdonolják. Megesett, hogy nagyobb településre költöztek a gazdák, és nem tudják sok esetben értékesítnie azt. Ennek következtében otthagyják, és évekig üresen áll, az épület állapota pedig folyamatosan romlik.

Tavaly például hitelfedezeti célból értékeltem pár ingatlant Kelet-Magyarországon, és több olyan településen is áthaladtam, ahol körülbelül húsz ház van, ebből nyolcban laknak, a többit pedig szétszedték. Ezeket az épületeket nehéz úgy őrizni és karbantartani, hogy az meg is maradjon úgy, ahogy hátrahagyták. Vidéken – és főleg a kistelepüléseken – tehát teljesen más a helyzet, mint a fővárosban – magyarázta a szakember.

Azok a külföldiek, akik Magyarországon vettek ingatlant, nyilván rendszeresen, de legalább évente párszor járnak az adott településre. Valamennyire tehát figyelik az állagát, és vélhetően tartózkodik az országban valaki, aki foglalkozik a fenntartással. Persze gyakran előfordul, hogy nem fizetik a közös költséget, vagy télen problémákat okoz a fagyás, de ezekben az esetekben teljesen más jellegű problémákról van szó.

A nem lakott lakások aránya az 500 fő alatti településeken a legmagasabb, itt meghaladja a 23 százalékot, de százezer fő feletti népességű nagyvárosokban is átlag feletti, Budapesten pedig 13 százalék az arány. A nem lakott lakások 92 százaléka magántulajdonban van, a fennmaradó 8 százalék az önkormányzatoké vagy más szervezeteké, Budapesten ugyanakkor a magántulajdonban lévők aránya 4 százalékponttal elmarad az országos átlagtól.

Az elmúlt tíz év lakás-korszerűsítései a nem lakott lakások összetételét is érintették: 11 százalékponttal gyarapodott a legmagasabb komfortfokozatba és 5 százalékponttal a komfortos kategóriába sorolt nem lakott lakások aránya, de még így is messze elmarad a lakottak felszereltségétől. Ebben a tekintetben kiemelkedik Budapest, ahol a nem lakott lakások infrastrukturális ellátottsága szinte teljes körű. Ezzel szemben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az üres lakások negyedében nincs vízvezeték. Az ország összes nem lakott lakásának 43 százaléka összkomfortos, 34 százaléka komfortos, 5 százaléka félkomfortos, 17 százaléka komfort nélküli, és 2 százalékot tesznek ki szükség- és egyéb lakások.

Jelenleg a bérlakásállomány elsősorban régi építésű, alacsonyabb komfortfokozatú, kisebb méretű, rossz állapotú ingatlanokból áll, 50 százalékuk 1946 előtt épült, a lakások közel 80 százaléka 60 négyzetméternél kisebb. A félkomfortos és komfort nélküli lakások aránya a duplája a bérlakások között, mint a nem önkormányzati tulajdonú ingatlanok esetében.

Ennek az információnak bírtokában, nyugodtan kijelenthetjük, hazánkban nem lenne otthontalan, ha arra fordítanánk az üres otthonkát amire szükséges, mellette viszont mindenkinek megfelelő munkát és bért adnánk. Amennyiben az említettek megvalósulnak, a bűnözés is csökken, hiszen a jelenlegi helyzet mintegy tudatosan kényszeríti bűnözésre az embereket, ha el kívánja tartani a családját. Ezért a mindenkori (nem csak a mai kormány, és azok vezetői a hibásak).

FONTOS DOLOG:  MINDEN OLYAN EGYÉN, AKI A JOG TEKINTETÉBEN NEM RENDELKZEIK SAJÁT TULAJDONNAL, FEDÉL NÉLKÜLINEK MINÖSŰL, AHONNAN MÁR CSAK EGY LÉPÉS A HAJLÉKTALANSÁG!

Vejó Sándor