Az Egy Morzsányi Szeretet Egyesület július utolsó előtti szombatján ismét vendégségbe hívta mindazokat a felebarátainkat, akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán.

Kértük, hogy az ételre várók maszkot hozzanak magukkal. Ügyeltünk arra, hogy a sorban állók között 1,5 méter távolság legyen. Ezt a sorban állók igyekeztek is betartani.

Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, a Morzsaparti két órája alatt végig zuhogott az eső. Ennek ellenére már a kezdés előtt egy órával legalább ötvenen álltak az eresz alatt, várva, hogy ingyen ennivalóhoz jussanak. Tudták, ha esik, ha fúj, számíthatnak ránk, még nem maradt el Morzsaparti az időjárás miatt. Vendégeinket rengeteg étellel vártuk. Főfogás rizses hús és makaróni volt, kaptak levest, péksüteményt, tartós élelmiszert, süteményt, és friss, ropogós kenyeret. A végén még repetát is adtunk, így a sorban állók 2-3 napra való élelemmel mehettek haza. Becslésünk szerint úgy 200 embert láttunk vendégül, hisz' sokan voltak, akik ételhordóikban az otthon maradt, beteg hozzátartozóiknak, gyermekeiknek is vittek a finomságokból. 

Az ételosztás kezdete előtt egyperces csenddel emlékeztünk meg a héten elhunyt Bogdán Lászlóról, Cserdi polgármesteréről. Az ő munkássága, embersége, hite példa az egyesület tagjai számára Hiszünk abban, hogy nem lehet különbséget tenni ember és ember között a bőrszíne alapján. Valljuk, hogy a jóság, az emberség, és a szeretet nem kerül pénzbe. Osztozunk a család gyászában, fájdalmában, egy nagyszerű, tiszta szívű embert távozott közülünk. Hiányozni fog mindenkinek, aki egy jobb Magyarországot szeretne.

A világjárvány emberi, gazdasági hatásai ma még felmérhetetlenek. A veszély nem múlt el, még nem tudjuk mi vár ránk. Egyben biztosak vagyunk, – vagy inkább hisszük – , a járvány után talán jobb emberek leszünk mindannyian. Talán erősebb lesz a  szolidaritás, a társadalom tehetősebb tagjai is felelősséget éreznek a nélkülözőkért. Ma még ez messze nincs így: az egyesület is kizárólag a kispénzű emberektől kapott pár ezer forintokból működik. Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek az adományáért, emberségből jelesre vizsgáznak azok az alacsony keresetűek, akik úgy érzik "muszáj" segíteniük. Nélkülük gondban lennénk. 

Sajnos a szegények napjainkban az éhezéstől jobban félnek, mint a járványtól. Ezen próbálunk a magunk szerény eszközeivel egy picinykét segíteni. A járvány hatására még több család egzisztenciája került veszélybe, a drágulások miatt sok kisnyugdíjasnak, alacsony jövedelmű családnak van veszélyben a megélhetése. A debreceniek közül sokan tudják, ránk számíthatnak.

A Morzsaparti csapat, együttműködve az önkormányzat családsegítő szolgálatával, a veszélyhelyzet alatt  is segített a "védenceinek". Az elmúlt hetekben is heti két  alkalommal vittünk levest, péksüteményt, kenyeret, közel 60 debreceninek. Mindig vannak újabb pártfogoltjaink, így mind több ételre van szükségünk.

Úgy látjuk, hogy a társadalom elesettjeinek a segélykiáltását csak kevesen hallják meg, a szolidaritás, a felebaráti szeretet kiveszőfélben van hazánkban. Mi ezen is szeretnénk változtatni, példamutatással, emberi jósággal.

Sajnos bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy segítő kézre, egy jó szóra, emberi hangra lenne szüksége. Úgy hisszük, hogy a szeretet, a segíts felebarátodon örök emberi értéke, – egyben az emberség fokmérője – , napjainkban különösen fontos.

Az Egy Morzsányi Szeretet Egyesület célja, hogy segítő kezet nyújtson a debreceni szegényeknek, akik minden ellenkező híreszteléssel szemben sokan vannak, és egyre többen lesznek. A mostani Morzsapartin a sorban állók legalább 90 százaléka kisnyugdíjas volt, elmondásuk szerint, egyik napról, a másikra élnek. Segítségre nemigen számíthatnak, a pici ellátásukból szegényebben élnek, mint a templom egere. Többen elmondták, hogy a kormány és az önkormányzat teljesen magukra hagyta őket, sorsuk senkit sem érdekel. "Mi már halálra" vagyunk ítélve"-, mondta egy korosabb férfi. "Egyedül élek, ennivalóra pár ezer forintom van, költözzem ki a debreceni stadion VIP részlegébe? " – kérdezte a körülötte állóktól. "Bezzeg a focistákra van pénz, mi meg haljunk éhen" – tette hozzá a mellette álló hölgy. Egyöntetű volt a véleményük, nem értik, hogy miért a milliárdosokat segíti a kormány, mikor rengeteg nyugdíjas "él" bőven 100 ezer forint alatti összegből. Az árak emelkedése őket érintette legjobban, "minket miért nem véd meg Orbán Viktor" – mondta, egy hetvenes férfi, igen vehemensen.

Többen kérdezték tőlünk, mit tudunk az Élelmiszerbankról, ők hol osztanak ennivalót, mert bizony ők még nem találkoztak velük. Sajnos erre nem tudtunk semmit mondani, hiszen a helyi Élelmiszerbank vezetője szóba sem állt velünk, a fővárosi „központnak” egy hete írt levelünkre, még a címzettnek nem volt ideje válaszolni. Ja, hogy közben éhen halhatnak emberek? Míg mi és kispénzű támogatóink leszünk, addig a "védenceinkről" gondoskodni fogunk, akkor is, ha az Élelmiszerbank minden rendű, rangú vezetője levegőnek néz bennünket. Biztos komoly oka lehet annak, hogy nem tekintik partnernek az egyesületet. Hogy milyen oka? Ők biztos tudják a választ. Mi is várjuk, hogy egyszer talán a fülünkbe súgják. Egy biztos, tőlünk senki sem hall jót erről a szervezetről, amely gyakorlatilag elérhetetlen a számunkra. Nem tudjuk, mivel érdemeltük ki, ezt a nagy „tisztességet”?

A szeptemberi tanévkezdésre tanszergyűjtési akciót hirdettünk meg. Szeretetnénk, ha kis védenceink szüleinek nem jelentene elviselhetetlen terhet a beiskolázás. Szeretnénk mind több asztali számítógépet, lap-topot, tablettet is összegyűjteni, hisz' az elmúlt hónapok megmutatták, milyen hátrányban vannak a szegény gyermekek az online oktatásban.

Július végén olyan kezdeményezéssel lépünk a nyilvánosság elé, amelyben azoknak a lányoknak, asszonyoknak gyűjtenénk "női dolgokat", amelyek használata a 21. században természetes, az ő számukra azonban nem az.
Kérjük, hogy akik munkánkat támogatásra érdemesnek találják, járuljanak hozzá ahhoz, hogy azok, akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán, érezhessék a szeretet, az emberség és a társadalmi szolidaritás erejét.

A legközelebbi Morzsapartira 2020.augusztus 22.-én, szombaton kerül sor.

Meggyőződésünk, hogy egy jó és nemes ügyben kérünk támogatást. Bízunk abban, hogy kérésünket senki nem veszi tolakodásnak, és lehetőségei szerint adományával segít több száz magyar embernek abban, hogy ők is érezzék – hacsak, pár órára is – itt Debrecenben a szeretet melegségét, emberségét. Ha csak párszáz honfitársunk hisz az emberi jóságban, akkor már nem dolgozunk hiába.

Lipcsei Andrea
az egyesület vezetője