A kormánypárt az elmúlt hetekben annyiszor használta a keményen dolgozó kisember megnevezést, mintha az elmúlt években nem pont egy liberális gazdaságpolitikát vitt volna a bérből és fizetésből, hónapról-hónapra élő emberekkel szemben.

Ugyanis a munkavállalói jogok csorbítás nem őket támogatja, az álláskeresési járulék időtartamának csökkentésére nem alternatíva  közmunka, a rezsicsökkentés igazi nyertesei pedig azok, akinek eddig sem okozott nehézséget kifizetni a rezsit, illetve az adójóváírás megszüntetés és az egykulcsos adó se nekik kedvezett.

Mi nem fogjuk a kisember jelzőt a keményen dolgozó mellé rakni, mint a fideszesek, ugyanis nem vagyunk annak a feudális mentalitásnak a hívei, amely már jelzős szerkezetben is megpróbálja az osztály illetve társadalmi különbségeket meghatározni. Az a több százezer munkás ugyanis, akikről leggyakrabban akkor esik szó, ha munkahelyi baleset történik (by Szalai Erzsébet), az egyik olyan társadalmi csoport, amely úgy tesz hozzá Magyarország életben tartásához, hogy ezért lényegében nem kap semmit. De elvenni azért elvesznek tőlük.

A mindenkori kormány a kis- és középvállalkozásokat már lassan évtizedek óta mindenféle plusz járadékokkal sarcolja, hogy ezzel nehezítsék a törvényes működésüket, és mindenféle fekete foglakoztatásra kárhoztassák őket. A Fidesz ezen “segített” 2011-ben, amikor új munkatörvénykönyvet alkotott. Csakhogy ahelyett, hogy a járulék- és adóterheket csökkentette volna, a munkavállalók jogait csökkentette. Csökkentették a sztrájk lehetőségét, a munkáltató határozhatja meg a pihenőidő és a szabadság kiadását, könnyítették a kirúgás lehetőségét, és számos, a munkavállalóknak kedvezőtlen szabályt hoztak.

De ha megnézzük a számokat, azt látjuk, az elmúlt években nőtt a munkahelyi balesetek száma is. 2007-ben a felügyelők összesen 32 840 ellenőrzést végeztek, az ellenőrzött munkáltatók 63,7 százalékánál tártak fel valamilyen szabálytalanságot. A feltárt szabálytalanságok a munkavállalók 65 százalékát érintették. 2011-ben a munkáltatók 57 százalékánál talált szabálysértéseket, amelyek az ellenőrzésbe vont munkavállalók 50 százalékát érintették. A munkaügyi felügyelőségek 21 931 munkáltatót ellenőriztek. 2014-ben viszont a munkaügyi hatóság csak 18 ezer munkáltatót ellenőrzött, de ennek során a foglalkoztatók 73 százalékánál talált munkaügyi jogsértéseket, amelyek az ellenőrzés alá vont foglalkoztatottak 71 százalékát jelentik. Így változott a keményen dolgozó emberek helyzete Magyarországon az elmúlt években.

A legnagyobb érvágás viszont biztosan a munkakeresési járadék csökkentése ma Magyarországon. A 3 hónapos idő nem elegendő a munkaerő-piacon maradáshoz, a támogatást a rendszer lassúsága miatt úgyis csupán a 3-4 hónap múlva kapja meg a munkavállaló. Mindenfajta szám azt bizonyítja, a hosszabb ideig tartó munkakeresési járadék nagyobb esélyt nyújt a munkaerő-piaci integrációra, arra, hogy újra munkát találjon az alany, és utána újra adófizető legyen. Ehelyett a kormány a közmunkát adja alternatívának, amely gátolja a munkakeresést, az esetleges továbbképzést, és jóval kevesebb pénzt ad arra, hogy a nehéz időkben a munkások fenntartsák az albérletüket, azt az életszínvonalat, amelyet fenntartottak, míg volt munkájuk. Így sokszor családi problémákhoz, közüzemi tartozások felhalmozásához, hajléktalansághoz vezet az állás elvesztése.

A közmunka által kozmetikázott adatok az mutatják, mintha kisebb lenne a munkanélküliség Magyarországon, sőt a foglalkoztatottság is nőne. De ha megnézzük a 25 év alattiakra vonatkozó számokat, akkor elénk tárul a jövő. Ebben a korosztályban (az iskolát végzők nem tartoznak a munkanélküliek közé a számokban) 27 százalékos munkanélküliséget regisztrálhatunk 2013-ban. Ami azt jelenti, minden negyedik pályakezdő fiatal nem jut munkához. Ez a szám pedig sokkal magasabb lesz, minél alacsonyabb végzettségű korosztályt vizsgálunk.

Az egykulcsos adó bevezetése, és az adójóváírás eltörlése pont azokat sújtotta leginkább akiknek a fizetése havi 180 brutto alatt van. Nem úgy tünik, hogy a kormány a keményen dolgozó embereket támogatta volna.

Az elmúlt 5 év kormányzásának persze voltak pozitív hozadékai is a munkavállalók számára, az időseket biztosító védett kor, vagy az a pár apró intézkedés, amely a nők munkába állását segítette pozitívnak is mondható, de olyan nagy átfogó rendelkezés, amely valóban a "keményen dolgozó kisembereket" érte volna, nem akad. Talán csak a rezsicsökkentést kommunikálhatja a Fidesz, de ez se fele meg a valóságnak.

Ugyanis a rezsicsökkentés nem segít a már tartozást felhalmozott munkavállalóknak, sőt a kormány eltörölte az adósságrendezési támogatást, és a lakhatási támogatást, amely eddig segített az átmeneti problémák kiküszöbölésében. És a rezsicsökkentés nem rászorultsági alapon, a fizetéshez mért rendszerben ad támogatást. Szijjártó Péter úszómedencéjének a rezsicsökkenése pont ugyanannyi támogatást kap, mint egy békásmegyeri panel teljes ötödik emelete, ugyanis ha a fűtött úszómedencés villa rezsiköltsége 200 ezer, akkor az 20 ezres támogatást kap addig, amíg a 20 ezres rezsivel rendelkező keményen dolgozó ember 2000 forintot. Azt meg nem kell különösebben magyarázni, melyikük szorul rá jobban.

Tehát ha a kormány valóban a keményen dolgozó embereket akarja támogatni, akkor csökkenti a munkát terhelő járulékokat, erősíti a munkavállalói jogokat, minimum 9 hónapra felviszi az álláskeresési járulék időtartamát, visszahozza adósságrendezési és lakhatási támogatás központi dotációját, a rezsicsökkentést, és a személyi jövedelemadó rendszerét sávosan átalakítja, hogy oda jusson a pénz, ahol tényleg szükség van rá. Ezután pedig mi is meghajlunk, és azt mondjuk, a kormány tényleg támogatja a keményen dolgozó embereket. De enélkül ez nem a valóság, csak üres kommunikációs trükk.

kettosmerce.blog.hu (Fotó: Neményi Márton/Hír24)