A Grand Jury
A magyar újságok is megírták, hogy Ausztráliában egy nő gombaétellel megmérgezte a rokonait. Hárman meghaltak, a negyedik csak azért nem, mert nem ment el a gyilkos vacsorára.
A nő nagy ravaszul maga is evett az ételből, de egy másik adagból és csak annyit, hogy kicsit rosszul legyen.
Ráadásul össze-vissza hazudozott, a kórházból, ahová hányingerrel jelentkezett, és ahol megállapították, hogy kutya baja, de azért éjszakára maradjon benn megfigyelésre, megszökött.
Bíróság elé állították. Az ausztrál unokatestvérem elmondta, hogy a Grand Jury ebben a pofonegyszerű ügyben hatodik napja tanácskozik.
Ez rossz jel: nem értenek egyet. Így aztán lehet, hogy felmentik, vagy új összetételű esküdtszékkel újra tárgyalják az ügyet.
Agyrém!
Az esküdtszéki rendszert azért találták fel a britek, hogy ne „szakmailag beszűkült” jogászok, hanem a széleskörű társadalmi ismeretekkel rendelkező civil polgárok bírálják el a főbenjáró bűnügyeket.
Marhaság!
Különösen, ha figyelembe vesszük az átlagember ostobaságát, tudatlanságát, járatlanságát a jogban.
Jó példa erre a vita a facebookon, a HVG által írt cikkhez fűzött kommentárok légiója az itthon fogva tartott antifásnak a hazai börtönviszonyok miatt folytatott éhségsztrájkja miatt annak érdekében, hogy kiadják őt Németországnak, és az ezt követelő százezres berlini tüntetés. („Demonstráció Berlinben a Magyarországnak kiadott, itt antifasiszta támadásokkal megvádolt és éhségsztrájkot folytató Maja T. miatt.”)
Maja T.-t ugyanis Németország elég vitatható módon kiadta Magyarországnak, és most ennek a döntésnek a felülvizsgálata a cél.
Hajmeresztő ökörségeket írtak össze a derék magyar atyafiak, és hiába magyaráztam, hogy nem szabadon akarják engedni, mindössze arról van szó, hogy Németországban, vagy Magyarországon állítják bíróság elé, itt, ahol a közvélemény nyomása és az agyonfélemlített bíróságok nem garantálják a korrekt eljárást!
Én egy gyilkost mentegető liberális disznó vagyok, aki megveti Magyarországot és a magyarokat, másfelől bolsevista szemét (Lenin is előkerült), meg társai – ezek voltak a reakciók. Ami a vádlottat illeti, a kalodától az akasztásig – ítélet nélkül – minden előfordult.
Mondom: 800 éves jogelvről van szó (Magna Charta), amikor liberálisok még nem léteztek, polgárság se, Lenin se, a kiadatás pedig általános nemzetközi joggyakorlat: például Orbán ezzel visszaélve kiadta az azeri baltás gyilkost Azerbajdzsánnak, ahol rögtön kitüntették.
Ennek a gyakorlatnak a megcsúfolása nem zavart senkit?
(A késelő nyilasokról, akik ellen eljárás se indult, nem véletlenül: a sajtó is agyonhallgatja, nem hallottak.)
Valaki megírta, hogy százezer ember nem Németország! Mondom: ezzel az okfejtéssel kilencmillió magyar egyetért a Pride betiltásával és a gyülekezési jog szigorításával, mivel „csak” kétszázezren tüntettek ellene.
És így tovább. (Akit érdekel, az agyvérzés veszélyét vállalva utánanézhet a cikkhez fűzött hozzászólásoknak.)
Na, mármost!
Ha a hozzászólókat a padlót seprő szellemi képességeik, elfogultságaik, manipulálhatóságuk tekintetében átlagnak tekintjük, semmi okunk feltételezni, hogy ausztrál kollégáik magasabb színvonalat képviselnek!