Úgy tűnik, olyan "gyógyszerek" keringenek társadalmunkban, melyek akár őrült erőszakra is rávehetik fogyasztójukat, épp úgy, mint a tiltott kábítószerek. Ráadásul e szereket nap mint nap írják fel segítséget kereső, gyanútlan pácienseknek. Ezekre a tablettákra az egészségbiztosító tavaly egyetlen hónap alatt 62 millió forintot fizetett ki.

A rendőrség hírei szerint a 19 éves fiatalember azért tört rá az 52 éves férfira saját otthonában, mert szüksége volt a gyógyszerre, amit a férfi szedett. Ahogy a rendőröknek később elmondta: bármire hajlandó lett volna ezekért a tablettákért.

Mégis miféle "orvosság" késztet egy embert ilyen tettekre?

Bár a tudósításból nem derült ki a válasz, a rendőrségifotók egyikén jól kivehető, hogy az elkövető megszállottságának tárgya a "klonazepam" nevű hatóanyag volt, amit legtöbben Rivotril néven ismerünk. Ennek a tablettának, amelyet a pszichiáterek előszeretettel írnak fel szorongásoldóként, a legszembetűnőbb jellemzője, hogy akár hetek alatt képes meglepően erős függőséget kialakítani. A "beteg" viszont csak akkor kezdi el érezni a helyzet súlyát, amikor valamiért egy-két napig nem tudja, vagy nem akarja bevenni a következő adagot, és villámcsapásszerűen törnek rá a lehengerlő erejű elvonási tünetek, melyeket ha egyszer megtapasztal, bizonyosan nem akarja átélni többé.

Nem nehéz hát belátni, hogyan sarkall egy ilyen pszichiátriai szer valakit akár extrém dolgokra is azért, hogy elkerülje a bénító pánikrohamokat, hallucinációkat, zavartságot – hogy csak néhányat említsünk a tünetek hosszan kígyózó sorából.

Persze arról nincs szó, hogy mindenki, aki ezt a szert szedi, őrülten fog rátörni szomszédjára, ha elhatalmasodnak rajta az elvonási tünetek. Kérdés viszont, hogy társadalmi szinten mindez megéri-e – különös tekintettel arra a közismert tényre, hogy ezek a szorongásoldók nem oldják meg a fogyasztók eredeti problémáját, ami miatt a pirulát felírták nekik. Napjainkban a pszichiátria megoldása a mentális nehézségekre még mindig egyszerű, mint a bot: kémiai anyagok használata a kellemetlen lelki tünetek elnyomására. Semmi valódi segítség.

A NEAK hivatalos adatai szerint a fent említett hatóanyagú szerekből csak 2020 novemberében 132 ezer doboz fogyott Magyarországon, amire az egészségbiztosító 62 millió forintot fizetett ki, természetesen az adófizetők által befizetett járulékokból. Vajon ebből az összegből nem lehetne valódi megoldásokat fejleszteni, melyek nem ejtik rabul a felhasználóit?

Ideje lenne ránézni, hogyan hat a társadalmunkra, ha tömegével alkalmazunk ilyen tudatmódosító, függőséget okozó szereket többek között szorongásra, depresszióra és kényszercselekvésekre is, melyeket a pszichiátria betegségként tart számon. Ami a pszichiáter számára gyors megoldás, az a betege életét szó szerint romba döntheti. Így akár sokkal rosszabb helyzetbe kerülhet végül, mint ami miatt besétált a rendelőbe. (Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány)