A heccelés művészete
Amikor egy állam valós ok nélkül felmond egy nemzetközi lefegyverezési szerződést, amelyet pedig hosszú tárgyalásokon dolgoztak ki, képes lehet-e ez után katonai beavatkozással fenyegetni egy másik államot, amely aláírta a szerződést? Megparancsolhatja-e minden más államnak, hogy sorakozzanak fel szeszélyes és harcos álláspontja mellé mert különben őket is elképesztő szankcióknak veti alá? Ha az Egyesült Államokról van szó, akkor a válasz „igen”.
Forrás: magyardiplo.hu
Végül is teljesen felesleges időt vesztegetni arra, hogy a Fehér Ház által felsorolt indokokat tanulmányozzuk. Elképzeljük John Boltont, Donald Trump nemzetbiztonsági tanácsadóját és Michael Pompeo külügyminisztert amint rábíznak a diplomatákra és az amerikai biztonsági szolgálatokra egy ilyen típusú feladatot: „Keressenek indokokat, én majd intézem a háborút.”
John Bolton tapasztalt, és szívósan kitart álláspontja mellett. 2015 márciusában, amikor fanatikusan támogatta az iraki háborút, és ezért befolyása csökkent, akkor publikálta a New York Timesban: „Ahhoz, hogy megállítsuk az iráni bombát, bombázzuk Iránt”.[i] Miután magabiztosan kitartott véleménye mellett, hogy Teherán sose fog tárgyalni nukleáris programjának befejezéséről, elemzését így foglalta össze: „Az USA képes lenne egy nagy gonddal kidolgozott megsemmisítő feladatot elvégezni, de egyedül Izrael képes megtenni, ami szükséges. […] A cél a rendszerváltás lesz Teheránban.”
Néhány hónappal később minden nagyhatalom, ideértve az USA-t is, aláírt Iránnal egy nukleáris megállapodást. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint Teherán aggályosan betartotta szerződéses vállalásait. John Bolton azonban nem engedett. 2018-ban, megelőzve az izraeli kormány és a szaúdi királyság harcias állásfoglalásait, kitartott a „rendszerváltás” mellett: „Az USA hivatalos külpolitikája – írta akkoriban – véget kellene vessen Irán iszlám forradalmának még a negyvenedik évforduló előtt. Ez mosná le azt a szégyent, hogy diplomatáinkat fogva tartották mint túszokat négyszáznegyvennégy napig. És a volt túszok vághatnák el a teheráni új nagykövetség megnyitásakor a felavató szalagot.”[ii]
Az Egyesült Államok jelenlegi elnöke a választási kampányakor a „rendszerváltások” szervezése ellen, vagyis az amerikai háborús beavatkozások ellen foglalt állást. A legrosszabb tehát még nem biztosan történik meg. De a béke nagyon törékeny, ha úgy tűnik, hogy Donald Trump azon képességén múlik, képes-e kordában tartani az általa kinevezett a tanácsadókat. Irán gazdasági megfojtásáról (az alávetett és kényszerített) nyugati fővárosok és nagyvállalatok segítségével Washington azt állítja, hogy az — a bevezetett embargó — Teheránt térdre fogja kényszeríteni. A valóságban John Bolton és Michael Pompeo jól tudják, hogy ez a stratégia nem vált be Észak Koreában és Kubában sem. Inkább arra számítanak, hogy Irán egyik válaszlépését majd úgy tálalják nagy győzedelmesen, mint egy támadást, amely amerikai „visszavágást” követel meg.
Agymosás, manipulálás, provokációk: Irak, Líbia és Jemen után a neokonzervatív erők a célt már megnevezték.
Fordította: Morva Judit / magyardiplo.hu
