h i r d e t é s

A helyzet fokozódik

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

A helyzet fokozódik

2020. május 23. - 07:59

 

Vagy durvulása, ahogy a hírekből kiveszem. Ugyanis egyre eszementebb dolgokkal kell találkoznunk abban az életben, ami körülöttünk zajlik. És már nem is akármivel, hanem egy szürreális szellemidézéssel.

Egy rebellis lelkületű, szókimondó, de kényelemszerető magyar polgár, mint én, okkal tarthat attól, hogy legszebb álmából zavarják fel. Ezt pedig nagyon nem szereti. Tarthat, méghozzá azért, mert a napokban kiszabadult mesebeli palackjából az a szellem, amit bezárva tudtunk úgy hatvan-hetven éve. Az ugyanis, hogy megint jár hajnalonta a fekete autó (újrafestve) és hatóságilag remake-et kapott a csengőfrász. Amivel egy nap alatt sikerült bejárni a világsajtót.

A pontosság kedvéért meg kell jegyeznem: nem félek. Nem félek attól, hogy valami írásom miatt begyűjtenek, de marhára nem szeretem, ha hajnali hatkor rám zörgetik az ajtót, és teljesen jogszerűtlenül, fölöslegesen, sőt ostobán beletaposnak polgári méltóságú életembe, majd ezután nekem kell perelnem, hogy visszanyerjem állampolgári becsületemet. Rendeletbe kéne adni – hisz úgyis rendeleti a kormányzás –, hogy a magamfajta, régivágású, hagyományokra érzékeny, idősödő, vidéki úriembereket a kipcsákbasi ávósai délelőtt 11 óra előtt nem zargathatják.  

De ez még nem minden. A durvulás már a közbeszédben is megjelent, jelesül hazánk nemzeti neveldéjében, ahol a bajszos óvóbácsi rendre (ki)oktatja a butuska neveletlenkedőket (az ellenzéki ketteskéket), akiknek mindenféle kirekesztéseket is elrendel. Mert ugye „aki nem lép egyszerre…”, az nem lehet a nemzet része, sőt rétest sem kap estére. Jó a memóriám, és talán az ízlésem is, ezért még emlékszem azokra a parlamenti időkre, amikor olyan igazi, talpig úriemberek is ültek ott, mint pl. családi barátunk, a néhai Isépy Tamás, diósgyőri ügyvéd. Ma már ilyennek ott nyoma sincs, ellenben pocsék kocsmai köpdösődés alakult ki. Ilyesmiért régebben simán párbajoztak eleink, de legalábbis a fokost elővették. 

Aztán meg itt van ez a járvány, amikor mindenkinek oda kéne tennie magát. De például emlékszik-e valaki arra az EDDSZ-es minden lében kanál amazonra, aki mindig ott volt, ahol nem történt semmi, és jártatta a száját? Na, ilyenkor hol van őnagysága? A fizetését azért nyilván felveszi. Viszont ha eleddig ilyen harcias volt, akkor most volna itt az ideje, hogy tépje a száját, és harcoljon amazonként a nővérek és orvosok érdekeiért, hogy például ne táppénzt kapjanak, ha munkahelyükön megfertőződnek, hanem veszélyességi pótlékot, sőt annak a lehetetlen állapotnak a megszüntetéséért is, ami még ma is 27 százalék áfát terhel a vírus elleni védekezés eszközeire. Ami egészen érthetetlen. Szóval fokozódik a nagy nemzeti szájtépés, és egyre durvábban.  

De nemcsak hazailag, hanem nemzetközileg is. Igen, hiszen a környéken sikerült kis hazánknak csaknem mindenkivel összekülönbözni. Most ugyanis éppen keleti szomszédunk nyilvánította azt a napot nemzeti örömünnepükké, amit mi itthon a nemzeti összetartozás gyásznapjává tettünk meg. Szóval kaptunk egy csúnya kokeszt arra a földgömbre, amit a világsajtó tett közzé őfelsége trónterméből. Mintha csak a régi Chaplin film elevenedett volna meg. Nem csodálkoznék, ha az idei tusványosi nyári egyetemet a szomszéd – például – járványügyi okból nem engedélyezné.

És még szerencse, hogy hebrencs külügyérünk nem üzent hadat egész Skandináviának heveny, ősmagyar felindulásában.

 

Kuthi Csaba / nepszava.hu


 

h i r d e t é s