h i r d e t é s

A hős, aki miatt Gagarin leöntötte Brezsnyevet

Olvasási idő
7perc
Eddig olvastam

A hős, aki miatt Gagarin leöntötte Brezsnyevet

2015. április 25. - 14:49
0 komment

 

Az űrhajózás világnapja április 12-e, Jurij Gagarin 54 éve ezen a napon a világon elsőként kijutott a világűrbe.

Kevésbé ismert, hogy egyik legjobb barátja, Vlagyimir Komarov néhány évvel később úgy vesztette életét egy küldetésben, hogy mindketten előre tudták: nem fog élve visszatérni, mégsem tehettek semmit. Gagarin nem heverte ki barátja halálát, és többször bírálta Brezsnyevet. Egy évre rá már ő sem volt életben, balesete körülményei pedig számtalan összeesküvés elmélethez vezettek.

1967-ben Brezsnyevnek zseniális ötlete támadt, hogyan ünnepeljék meg a kommunizmus fennállásának 50. évfordulóját: „páros űrutazást” talált ki, azaz elindul egy űrrakéta, majd másnap csatlakozik hozzá egy újabb, két űrhajóssal, a már ott lévő kollégájuk pedig átkúszik hozzájuk. Brezsnyev egyértelművé tette, hogy ezt végig kell csinálni. Az utazást az új, Szojuz-1 rakétára erősített űrkabinnal tervezték. Ez lett a Szojuz első, embert szállító útja, utasának pedig Vlagyimir Komarovot jelölték ki, helyettesének Jurij Gagarint, a legjobb barátját.

Komarovnak sem ez lett volna az első útja - 1964-ben a Voszhod fedélzetén már részt vett két kollégájával egy küldetésben -, de ekkor Gagarin már sztárnak számított nemcsak a szovjeteknél, hanem az egész világon: mindössze 27 évesen, 1961. április 12-én, 54 évvel ezelőtt az első ember volt, aki a világűrbe repült. 3500 alkalmas pilóta közül választották, és bár az első jelölt German Tyitov volt, a legenda szerint az indulás reggelén mégis inkább Gagarin fotójára bökött Hruscsov. A valóságban akkor már két napja tudták, hogy Gagarin fog repülni, aki mindössze 108 percet, az eddigi legrövidebb időt töltötte az űrben egy Vosztok űrhajó fedélzetén, mégis történelmet írt, viszonylag biztonságos körülmények között lezajlott küldetésével. Azért nem minden a terv szerint haladt, a tartalék változatot kellett igénybe venni, mert nem vált szét időben a kabin és a műszaki egység. Végül 7 km magasan repült ki a kabinból.

Gagarin azonban ’67-ben, a tervezett újabb küldetés előtt megvizsgálta a Szojuz-1-et másokkal együtt, és 230 műszaki hibát találtak, ezért el akarta halasztatni az indítást. De ezt senki nem merte Brezsnyevvel közölni. Ezért Gagarin írt egy tízoldalas jelentést, és odaadta barátjának, Venjamin Ruszajevnek, aki a KGB-nek dolgozott. Ő sem tudta célba juttatni: bárki, aki olvasta vagy tudott róla, elvesztette az állását, lefokozták vagy Szibériába küldték diplomatának.

Egy hónap múlva még mindig nem történt semmi. Komarov is találkozott az akkor már szintén lefokozott Ruszajevvel, aki azt mondta neki: „Nem fogom tudni megakadályozni ezt a repülést.” Próbálta Komarovot biztatni, hogy kétgyermekes apaként tagadja meg a feladatot, de ő nem akarta: „Ha nem vállalnám, a tartalékpilótát küldenék. Az pedig Jura” – vagyis Gagarin, akinek ez volt a beceneve, és akit addigra töröltek a programból. „És akkor ő halna meg helyettem. Meg kell őt védenünk” – mondta Komarov, és elsírta magát, tudva, hogy nagy valószínűséggel nem fogja túlélni az utazást. Egy amerikai nemzetbiztonsági munkatárs, Perry Fellwock is hallotta, hogy Komarov indulás előtt elmondja kollégáinak: tudja, hogy meg fog halni.


Gagarin és Komarov

A küldetés kezdete 1967. április 23. volt, ekkor Gagarin is megjelent és követelte, hogy adjanak neki szkafandert, holott már nem számoltak vele. Megpróbálta kierőszakolni, hogy ő mehessen a barátja helyett, megmentve ezzel az életét. Természetesen nem engedélyezték.

Komarov elindult. A Szojuz-1 problémái azinte azonnal jelentkeztek: két napelemes táblának kellett volna kinyílnia az űrhajón, de csak a jobboldali működött, azaz feleannyi áramhoz jutott, mint amennyire a működéshez szüksége volt. Akadozott a navigációs rendszer és csak az ultra rövidhullámú rádióadót tudta használni, de legalább kapcsolatban maradt az irányítóközponttal, amely a problémákat észlelve már a Föld első megkerülése után vörös riadókészültségben volt. Nem sikerült olyan szögbe állítania az űrhajót, hogy az egyetlen napelemtáblát a lehető legjobban kihasználhassa, ezért a Szojuz rendszerei sorban kezdtek leállni. Komarov kikapcsolta az automata stabilizáló rendszert és kézzel irányította a segédhajtóműveket, de ez is egyre rosszabbul ment.

A Föld ötödik megkerülése után arra utasították, hogy hagyja sodródni a Szojuzt, a hetedik és tizenharmadik kör között pedig teljesen megszakadt köztük a kapcsolat.„Próbáljon kicsit aludni” – mondták neki, majd kilenc órán keresztül nem tudott beszélni a központtal. A második Szojuz indítását április 24-én leállították, és utasították Komarovot a tizenhetedik körnél, hogy kezdje meg a visszatérést, és manuálisan navigálva, folyamatosan fékezve próbálja uralni az űrhajót. Ez azonban már zuhanás volt. Az irányítóközpontban is elismerték, hogy valószínűleg nem fogja túlélni az érkezést.

Komarov is tudta, hogy nincs remény. A feleségét, Valentyinát lakásukból, egy szovjet lakótelepről sürgősen az irányítóközpontba vitték: itt búcsúztak el egymástól, és beszélték meg, hogy mit mondjon a feleség a gyerekeknek. A küldetést a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Alekszej Koszigin felügyelte (aki '80-ig pozícióban maradt). Koszigin hősnek nevezte a visszatérő űrhajóst, amikor beszélt vele, és sírni kezdett, az eseményeket Törökországban lehallgató amerikaiak jegyzőkönyve szerint.

A Föld légkörébe érve Komarov már alig tudott fékezni. Bár mindent megtett, hogy irányítsa az űrhajót, amennyire lehet, és az atmoszféra stabilizáló hatásával megtámogatva már-már úgy tűnt, végül megcsinálja a lehetetlent. De nem így történt. 644 km/órával csapódott a Földbe, ezt megelőzően a főernyő nem nyílt ki, a tartalék pedig rácsavarodott az űrhajóra, amelyet így Komarovnak esélye sem volt elhagyni. A szerkezet több mint 60 km-rel messzebb ért Földet, mint tervezték, és becsapódáskor azonnal felrobbant. A közelben lévő parasztok homokot tudtak csak szórni az égő roncsra, ahonnan nem sokkal később előkerültek Komarov földi maradványai. Az erről készült fotó körbejárta a világot: az összeégett test körül szovjet tisztek állnak lesújtva.

Az amerikaiak hallották a 40 éves Komarov utolsó szavait is, aki azt kiabálta, hogy egyre nagyobb a hő a kabinban, és a mérnököket szidta sírva, amiért betették az összetákolt űrhajóba. A felvételen azt mondja: „gyilkosság”. 

Ő volt az első ember, aki meghalt egy űrutazás során. A szovjetek leállították egy időre a Szojuz kísérleteket. A tragédiát Szergej Koroljov mérnök - Gagarin Vosztok űrhajója, és egyben a Szojuz tervezője - már nem érhette meg, egy évvel azelőtt ugyanis meghalt egy műtét közben. Ő maga a Gulagot is megjárta Sztálin idején, és szervezete nem bírta a további terhelést. Nem sokkal később a szovjetek elvesztették vezető szerepüket az USA-val folytatott űrversenyben.

Gagarin sosem heverte ki a történteket: néhány héttel később nyilatkozott a Pravda-nak, amelyben a tisztségviselőket okolta, amiért a halálba hajszolták Komarovot. Meglátogatta Ruszajevet is otthonában, de nem akart ott maradni, mert tartott a lehallgatástól. A liftben sem tudtak beszélni, ezért összevissza kerengtek a lépcsőházban. Gagarin teljesen megváltozott: nyoma sem volt annak a fiatal, életvidám embernek, aki korábban volt. Depresszív állapotba került amiatt, hogy nem tudta megakadályozni Komarov tragédiáját, és egyre feldúltabb lett a beszélgetés közben.

"Azt mondta, muszáj elérnie valahogy Brezsnyevet, és ha rájön, hogy tisztában volt a helyzettel, és mégis engedte megtörténni mindezt, pontosan tudni fogja, mit tegyen" - idézte Ruszajev Gagarint, akit megkért, hogy legyen óvatos, és bármit tervez, előtte beszéljenek. Nem tudni, végül mi történt, de Gagarin később többször is bírálta Bresznyevet, és él egy legenda, amely szerint egyszer ráöntött egy pohár italt is. Nincs erre bizonyíték, de az erről írók nagyon valószínűnek tartják, szemben a többi elmélettel, amely Gagarin halála körül keringett sokáig. Ruszajev végül szintén Szibériában kötött ki, mint más kollégái.

Gagarin egy év múlva, ’68-ban halt meg, repülőgép balesetben, amikor a hivatalos jelentés szerint egy manőver közben földbe csapódott MIG-15 gépével. Rengeteg összeesküvés elmélet keringett a baleset igazi okáról – az alkoholizmustól a földönkívüliekig – azonban nemrég nyilvánosságra hozták, mi történt. Egy vadászgép, amelyet éppen teszteltek, nem 10 ezer méteres magasságban repült, hanem füstölve, 4-500 méteren, és túl közel került a Gagarin vezette géphez, amely így az ütközést elkerülendő kezdett el manőverezni. 50 másodperccel később lezuhantak társával. Évtizedekig hallgattak erről, mert kellemetlen volt a szovjet vezetésnek, hogy ilyen körülmények között vesztette el nemzeti hősét, bár sokan még mindig nem tudják eldönteni, hogy baleset volt, vagy Brezsnyev döntése. Akiről egyébként azt gondolják, hogy nem ismerhette Gagarin jelentését, legalábbis nem Komarov küldetése előtt.

1969. július 21-én, amikor Neil Armstrong és Edwin "Buzz" Aldrin kiszálltak az űrhajóból, hogy rálépjenek a Hold felszínére, többek közt egy medált is vittek magukkal, Jurij Gagarin és Vlagyimir Komarov tiszteletére.

Az első képen Komarov felesége, Valentyina a temetésen. A történetet részletesen Alan Shepard és Deke Slayton "Moonshot" című könyve írja le.

 

monsooninfo.blog.hu

Posted by SEJT on 2015. április 25.

 

Kommentek

h i r d e t é s