Lopás és lopás között nincs különbség, szokták mondani, ami nyilvánvalóan hülyeség, hiszen már hogyne lenne, miként lehetne összevetni egy éhező kisgyereket, aki elcsen egy szelet bármit azzal a NOB-tisztségviselővel, aki első osztályú repülő - ötcsillagos szálloda – kaviár háromszögben tengeti az életét, mégis eladja a szavazatát Salt Lake City-nek?

Mégsem indulnék el ebbe az irányba. Katar szégyene nem azért szégyen, mert többet fizettek – ha többet fizettek egyáltalán – mint azok, akik téli olimpiát vettek az Egyesült Államoknak, vagy mondjuk foci-világbajnokságot Oroszországnak. A világ a korrupciónak ezzel a formájával sajnos megtanult együtt élni. Jó példa erre, hogy például a sportvezetőség mint foglalkozás maga, amely sokaknak igencsak vonzó életpályamodell, egyik fő motivációs tényezője, hogy világversenyek szervezőbizottságának munkáját lehet tengerparti luxushotelekből ellenőrizni, különböző színes italok társaságában.

SZÓVAL A VILÁGNAK NEM AZ A BAJA KATARRAL, HOGY VETTEK EGY FOCI-VB-T, HANEM AZ, HOGY ÚGY VETTEK, ÉS ÚGY RENDEZNEK, HOGY KONKRÉTAN BELESZARNAK MINDENBE.

hogy einstand. Egyfelől semmibe vették a sajátjaikat is, hiszen ilyenkor normálisan nemzeti labdarúgó-bajnokságok zajlanak, ők keresnek éppen pénzt, másfelől egyszerűen rátenyereltek számos kisebb sportág bizniszére is. Mindenki rebbent szét, amerre látott - a síugrók például majd reggel fél 8-kor kezdenek Rukában – , már aki tudott rebbenni egyáltalán, aki nem tudott, az így járt, az az idén majd nem keres pénzt, hiszen nem nézi őket senki sem.

A legszebb, hogy mindez még bele is fért volna. Az északi összetettezők jajveszékelése akkor sem hallatszott volna messzire, ha konkrétan nem rabszolgákkal építik fel az összes stadiont. De rabszolgákkal építették fel, ez pedig - ha másra nem is – arra lehetőséget adott, hogy áttekintsük, mégis mire is vitte az emberiség az elmúlt bő 3000 évben: Kheopsz idejében például ennyi idő alatt még egy piramist sem húztak volna fel a sivatagban, nemhogy nyolc stadiont, ráadásul az ő rabszolgái aligha tudtak volna hazautalni pénzt a szeretteiknek, ha voltak nekik egyáltalán.

ÉS ENNYI.

Arról, hogy hány emberéletbe került például ennek a nyolc stadionnak a felépítése, pontosan annyi információval rendelkezünk, mint arról, hogy hányan vesztették életüket annak idején egy-egy piramis megépítésénél, és őszintén szólva a világnak azon a részén a kisebbségek jogaiban sem volt tapasztalható különösebb előrelépés azóta. Ami – oly sok minden más mellett - már csak azért is erősen aggasztó, mert arrafelé némi túlzással a nők is kisebbségnek számítanak.

Elgondolkodhatunk, hogy mégis milyen minőségű emberek lehetnek döntéshozói ennek a világnak, ha a második legnagyobb – sőt sokak szerint a legnagyobb – sporteseményét oda lehetett adni Katarnak? Mert azt, hogy még sör se lesz, azt tényleg nem láthatták előre, ott pusztán átverték őket az utolsó pillanatban, de a többit problémát azt borítékolni lehetett előre.

AZON, AMI PÉNTEKEN TÖRTÉNT, MIKOR IS A SZERVEZŐK BENYÖGTÉK, HOGY MÉGSE LESZ SÖR, HIÁBA ÍGÉRTÉK, AZON AKÁR KÍNOSAN RÖHÖGNI IS LEHETNE.

Hiszen az emberben néha dolgozik a káröröm, élvezi, amikor a semmirekellőket átvágják a palánkon. Szinte látja lelki szemei előtt, amikor Infantino riportol a Budweiser jogászainak, akik mégiscsak 75 millió dollárt csengettek ki azért, hogy kizárólagos italszponzorok lehessenek, de aztán rájön, hogy Gianninak ugyanúgy kutya baja sem lesz, mint ahogyan nem lett különösebb baja Sepp Blatternek és Michel Platininek sem. Csak azok a szerencsétlenek, akik elmentek szurkolni a kedvenceiknek Katarba, azok maradnak majd szomjan.

Egy normális világban ilyenkor törnek ki a forradalmak. (Eurosport)