Erről még pénteken beszélt a kormányfő a Kossuth Rádió reggeli műsorában és Dávidnak nevezte a magyar fővárost, Góliátnak a rendezési jogért szintén versenyben lévő Rómát, Párizst és Los Angelest.

Meglepő és örömteli ez az éleslátás és realitásérzék a miniszterelnöktől, éppen ezért nehezen érthető, hogy miért költ a magyar állam további tízmilliárdokat az adófizetők pénzéből egy olyan projektre, amelynek a sikerében nem hisz?

A pályázati anyag elkészítésére és benyújtására eredetileg 10 milliárd forinttal tervezett a kormány, azonban egy módosítás után 15 milliárdra nőtt ez az összeg. Bele sem kezdünk annak felsorolásába, hány helyen lenne égetően nagy szükség erre a pénzre vagy a töredékére. Ehelyett megy ez az összeg a „kukába” vagy meghatározott zsebekbe, de ez lényegében ugyanaz.

Orbán Viktor a mérsékelt esély említése után arról is beszélt, mi szól Budapest mellett. Szerinte sok érvet lehetne felsorolni, végül egyet említett, de ez roppant gyenge hivatkozás: Magyarország az olimpiai sporttörténelem első tíz nemzetének egyetlen olyan tagja, amely még nem rendezett ötkarikás játékokat. Ez igaz, viszont Magyarország gazdasági ereje – ha lehet egyáltalán erőről beszélni – nem állja az összehasonlítást a másik kilenc korábbi házigazdával, fényévekre van ezektől az országoktól: az Egyesült Államoktól, Nagy-Britanniától, Kínától, Oroszországtól, Németországtól, Japántól, Franciaországtól, Dél-Koreától és Olaszországtól.

Azt is a budapesti pályázat mellett hozta fel, hogy az olimpia hatalmas gazdasági előnyökkel járna, az nem hangzott el, hogy kinek. Mert a magyar lakosságnak egész biztosan nem...

nepszava.hu