h i r d e t é s

A klasszikus árnyék, ami mindent visz

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

A klasszikus árnyék, ami mindent visz

2021. május 06. - 12:32

 

Időnként figyelem a különböző portrés Facebook csoportokat, ahol képeket osztanak meg.

Egyrészt mert nagyon érdekesnek találom mások fotóinak az elemzését, másrészt úgy gondolom, hogy minden fotóból lehet tanulni legyen az akár egy nem túl jól elkapott pillanat vagy akár egy igazi művészi alkotás. Az, hogy mi számít jónak vagy rossznak szerintem elég széles skálán mozog, mert ha van egy fotó, ami számomra nem tetszetős, az még másnak szimpatikus lehet. Azonban, ha a többségnek nem tetszik, az árulkodó jel lehet. Léteznek olyan apróságok, amikre érdemes lehet figyelni, hogy egy portré minél szélesebb körben nyerje el a publikum tetszését. A következő hetekben szeretném a portré témát körbejárni és leírni pár tanácsot, ami nekem bevált.

Ha szigorúan a portré vonalon maradunk, érdemes tisztázni mindjárt az elején, hogy mi az a portré. Sokan ide sorolják a modellfotókat, ami érthető, hiszen nagyon elmosódik a határ a két műfaj között. Szerintem a legfontosabb eltérés, hogy a portré egy mellkép. Közeli fotó az alanyról és ha klasszikus értelemben nézzük, akkor a mellek alatt vágjuk, a fej fölött pedig nagyjából egy tenyérnyi helyet hagyunk a kép széléig.

Természetesen az alkotói szabadság mindenki számára adott és ettől el lehet térni, de szigorúan véve erről szól a portré.


Árnyék az orr alatt, ez a kisorr. A portrét a No.1 Barber Saloon weblapjára készítettem.
Fotó: Roszberger Bandi

Ha a képet úgy komponáljuk, hogy többet mutatunk az alanyunkból, például mert fontos lehet az öltözéke vagy adunk valami eszközt is a kezébe, de még megtartjuk a szűkebb kompozíciót, akkor az már inkább kreatív portré. Viszont egy kreatív portré is lehet klasszikus. Akkor ez most, hogy is van? Kreatív mert nem klasszikus, de a kreatív is lehet klasszikus?

Ha a képet úgy komponáljuk, hogy többet mutatunk az alanyunkból, például mert fontos lehet az öltözéke vagy adunk valami eszközt is a kezébe, de még megtartjuk a szűkebb kompozíciót, akkor az már inkább kreatív portré. Viszont egy kreatív portré is lehet klasszikus. Akkor ez most, hogy is van? Kreatív mert nem klasszikus, de a kreatív is lehet klasszikus?

Amint fentebb már említettem, figyelemmel kísérek több Facebook csoportot is, különösen portrés, modellfotós témában és ha ezek valamelyikén megjelenik egy fotó, ami nem sikerül olyan jól, a legtöbb esetben azt kifogásolják a tagok, hogy túl lapos a kompozíció. Általában szívemből szólnak, viszont csak nagyon kevés alkalommal kerül megfogalmazásra, hogy miért nem sikerült az a fotó. Nem ritka, hogy ilyenkor privátban írok a szerzőnek és azt javaslom, hogy merüljön el az olyan fogalmakban, mint a kisorr, a háromszög és a felező.


Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nekem a kisorr a kedvencem.
Fotó: Roszberger Bandi

A cikk folytatása és további portrék megtekinthetők a Záridő Magazin oldalán

Címkék: 

 

Kommentek

h i r d e t é s