A Kossuth Rádió nem adja le a Rainer M. Jánossal készült interjút, mert az túl "nagyimrés"
Rainer M. János az 1956-os Intézet vezetője, az elmúlt 60 év történetének egyik legelismertebb magyar kutatója. Most átadjuk neki a szót, mert olyan szórakoztatóan szánalmas az az eredetileg Facebookon megosztott történet, ami vele esett meg (és a közszolgálati médiával, és persze valójában velünk, mindannyiunkkal).
Rainer M. János - Fotó: Sióréti Gábor
Raineré a szó:
„Reggel 9.30-kor az MR1 Kossuth Rádió, a Nemzeti Főadó egyik kedves munkatársa, régi-régi jó ismerősöm egyébként, készített velem egy interjút 1956. november 4-éről, a f.év. november 4-i műsor számára. A felvétel egészen jól sikerült, a riporter derűs lélekkel távozott 10 óra körül, s magam is így folytattam napomat - olvasható az Index hírportálon.
Alig másfél óra múlva telefon, a vonalvégen a riporter.
- Hiába dolgoztunk — azt mondja.
- Nem hallható a felvétel? — kérdezem én.
- Á! A felvétel kiváló minőségű...
- Akkor mi a baj?
- Az, hogy mondtam a (fő)szerkesztőmnek, hogy megcsináltam az interjút 4-ére veled. Erre ő [a fő!] így:
Hát az nekünk nem kell!! Nagyimrés-raineres narratíva nem kell!!!"
Fényre derültem, mint a Haza...
És miután meggyőztem (nagy nehezen!), hogy neki nem kell emiatt elnézést kérni tőlem, még derűsebb lélekkel folytattam napomat. Mit akarhatok, ennél többet? A társaság nem rossz! Narratíva lettem!
Szóval csak így tovább a Nemzet Rendszereiben, derűs nemzeti ünnepeket, jó narratívát, jó éjszakát a b. hallgatóságnak!”
