Az utóbbi években egyre több szó esik arról, hogy a magyar gazdaság megrekedt, és az ország gazdasági pályája egyre inkább egy szűk zsákutcára emlékeztet. Mellár Tamás, közgazdász és volt KSH-elnök már régóta kongatja a vészharangot – de talán most, amikor a 2025-ös első negyedéves makrogazdasági adatok is már a tartós válság állapotát jelzik, még azok is felfigyelnek ezekre a figyelmeztetésekre, akik korábban hittek a gazdasági sikerpropagandának.

Mellár Tamás szerint az elmúlt három év makrogazdasági számai, valamint a kormány költségvetési teljesítményei egyértelműen azt mutatják, hogy valami alapvető gond van a magyar gazdaság szerkezetével. Míg a kormány rendszeresen a külső eseményeket – világjárvány, háború, vagy az uniós támogatások visszatartása – nevezi meg a lassuló növekedés és a tartós infláció okaként, Mellár úgy látja: a problémák gyökere jóval mélyebbre nyúlik.

A szakértő szerint a magyar gazdaság önerőből alig képes érdemi növekedést felmutatni: már 0–1 százalékos bővülés is bravúrnak számít, miközben a pénzromlás üteme tartósan 4–5 százalék körül alakul, és a költségvetési hiány sem csökken, hanem folyamatosan újra termelődik. Mellár úgy látja, ezek nem múló zavarok, hanem egy tartós, strukturális válság tartozékai. Szerinte a jelenlegi pálya logikus következménye a 2010 után kialakított, Orbán Viktor nevéhez kötődő tudatos gazdasági és intézményi rendszernek.

És valóban: Orbán Viktor miniszterelnök minden egyes válság után arról beszél, hogy „különutas” magyar gazdaságpolitikája megmentette az országot – de legalábbis sikeressé tette, függetlenül a nemzetközi környezettől. Ezzel szemben Mellár rámutat: a központosított, politikailag vezérelt, a verseny és az innováció szempontjait háttérbe szorító rendszer komoly akadálya lett a hosszú távú növekedésnek. A folyamatos állami beavatkozások, a piaci szereplők kivételezése, a nagy külföldi beruházókra épülő modell, valamint az EU-s forrásoktól való egyre élesebb függés mind odáig vezetett, hogy a magyar gazdaság elvesztette azt a rugalmasságot, ami a dinamikus fejlődés alapja lenne.

A gazdasági csapda zárulását a mindennapokban is érezni lehet: a fogyasztás stagnál, a beruházások visszaesnek, a lakossági megtakarítások elolvadnak, miközben az infláció tartósan megmarad. A társadalom egyre inkább érzi a bőrén, hogy Orbán Viktor és gazdasági kabinetje rövid távú érdekei – például a politikai stabilitás, illetve a baráti vállalkozók támogatása – megelőzik az ország hosszú távú fejlődési érdekeit.

Mellár Tamás ezért sürgeti a változtatást, de szkeptikus: szerinte a meglévő politikai keretek között nem várhatunk valódi reformokat. A jelenlegi rendszer ugyanis önmagát konzerválja, a gazdasági válság pedig nemcsak pénzügyi kérdés, hanem súlyos társadalmi és politikai következményekkel is jár.

A kérdés tehát: bezárult-e végleg a kör, vagy maradt még remény a magyar gazdaság számára, hogy kitörjön ebből a csapdából? (hvg.hu)

Címlapkép forrás: Népszava