Egy hete sincs, hogy véget ért Csehországban az

A csoportos jégkorong-világbajnokság. Ahogy szokott, látványos torna volt, amely sok tanulsággal szolgált. És különös élményt jelentett úgy nézni a meccseket, hogy tudtuk, jövőre a magyar válogatott fog kikorcsolyázni Szentpéterváron ezek ellen a csapatok ellen. Így aztán egész más szemmel is figyeltük a prágai és ostravai eseményeket. - írja az index.hu

Az csak a világbajnokság utolsó napján vált biztossá, hogy a döntőt magabiztosan nyerő Kanada, a bronzérmes Egyesült Államok, Finnország, Szlovákia, Fehéroroszország, Franciaország és Németország lesz a Krakkóban pízió I/A-s vb-t nyerő mieink ellenfe, és ha nagy változás nem lesz addig, akkor Szentpéterváron rendezik majd a meccseinket 2016-ban.

Az észak-amerikai hokinak nincs párja

Az elmúlt egy hónapban, két világbajnoksággal a hátunk mögött rengeteg tapasztalatot szereztünk, láttuk a mieink elképesztő menetelését, majd láttuk a világ legjobbjait is hokizni.

Nem könnyű, de megpróbáljuk elhelyezni a helyünk a világ hokitérképén. Ott, ahova hosszú éveken át vágytunk, majd 2008-ban eljutottunk. Most megint ott vagyunk, egész másképp és másféle utat jártunk be, és ez a siker is bravúr, de teljesen más, mint hét évvel ezelőtti. A legjobbak között maradás recepjét kell elsajátítani az elkövetkezendő egy évben, amely nem lesz egyszerű feladat.

Először is, a világ legjobbjai közé bekerülni lehetetlen küldetés. De még a legjobbak között is vannak legjobbak. Prágában ismét kiderült, a tengerentúli hokinak nincs párja a világon.

A kanadai válogatott úgy érkezett a világbajnokságra, hogy ezt egészen bizonyosan meg akarja nyerni. Amikor az NHL-ben a Pittsburgh-gel kieső Sidney Crosby is csatlakozott a kerethez egyértelművé vált, a világ egyik legjobb hokisa azzal a céllal utazza át a földet, hogy vb-címet nyerjen.

Sidney Crosby a világbajnoki serleggel Prágában
Fotó: Balogh László

Mert az még nem volt neki. A hokitörténelem halhatalanjai közé került, 26-an vannak most már - plusz az edző Mike Babcock - azok, aki vb-címük mellé egy olimpiai aranyat, és egy Stanley Kupát is magukénak tudhatnak, a Triple Gold-klub tagjai.

A döntőben, a Kanada-Oroszország meccsen látszott, hogy az a bizonyos távolság, amely a tengerentúli és az európai hoki között van, 2015-re még nagyobb lett. Pedig a Szocsiban atomhokival olimpiát nyerő kanadai válogatottból Crosbyn kivül csak két másik játékos volt tagja ennek a keretnek. Aki eddig nem hitte, most látta, Kanada akár három-négy hasonló erősségű válogatottat ki tud állítani, amely tönkreveri a világot. Mert Kanada úgy lett világbajnok, hogy valóban tönkreverte a világot.

Ne menjünk el szó nélkül az amerikai csapat mellett sem, amely más utat járva jutott el a bronzig. Az NHL-ben kevesebb szerepet kapó játékosok mellett a világ legjobb bajnokságába vágyó fiatalokkal, egyetemistákkal egészítették ki a keretet, amely hihetetlen szerethető hokit játszott. Így is meglepetés a harmadik helyük. Az oroszok, a csehek, a svédek és a finnek egyáltalán nem voltak rosszak, közel azt a stílust hozták, amelyhez hozzászoktunk évek alatt, de Észak-Amerikát most nem volt képesek megszorítani, még csak megközelíteni sem.

Úgy kell játszani, mint Krakkóban

Ez az a hat válogatott, amely a világranglistán is a legjobb hatban szerepel, és amelyekkel szemben – minden kishitűséget félre téve – az is élmény lesz, ha a meccs végén kezet foghatunk. A magyar csapat jelenleg a 19. helyen áll a világranglistán, így vagyunk ott a legjobb tizenhatban. Tegyük hozzá, nincs igazságosabb rendszer az IIHF rangsoránál, amely négyéves ciklusban a vb-ken és az olimpián elért eredményeket veszi alapul. Nem lehet jellegtelen válogatott meccseken a pontokat gyűjteni.

Malkin és Crosby küzd a korongért a vb-döntőn
Fotó: David W Cerny

A fehérorosz, a szlovák, a francia, a német válogatott ellen kellene úgy pontokat szerezni, hogy az elég legyen a benmaradáshoz. Idén például az osztrákoknak öt is kevés volt, hogy jövőre is A csoportosak legyenek. Ez pedig borzasztó nehéz feladat. A fehéroroszok ellen hasonlóra számíthatunk, mint Krakkóban a kazahokkal szemben, azzal kiegészítve, hogy NHL-t megjárt hokisik is erősítik a komplett KHL-kerettel felálló belaruszokat.

A szlovákok ellen sokáig emlékezetes marad a 2009-es meccs, amikor 1-3-ról egyenlítettünk és csak 17 másodperc hiányzott a bravúrhoz. Idén sem láttunk tólük semmi emlékezetest, de azért még mindig évekkel előttünk járnak. A franciákat jól ismerjük, hiszen volt és jelenlegi légiósaink is ott hokiznak, míg Rick Chernomaz kapitány Németországban edző, így róluk is lehet alapos elemzéseket készíteni. Fontos hozzátenni, nincs védettség a 2016-os világbajnokságra, azaz hiába rendezi a német és a francia szövetség közösen majd a tornát, bármelyikük kieshet.

Feltétlen a magyar hoki felemelkedését szolgálja, hogy jövőre ilyen csapatok ellen játszhatunk majd. Ha nem vagyunk annyira türelmetlenek, mint a kazahok elleni meccsen, ahol az elején rengeteg kiállítással saját magunkkal szúrtunk ki, hiszen nem maradt már energiánk az öt az öt elleni játékban. Komoly felkészüléssel és összpontosítással nem lehetetlen vállalás a bravúr, vagyis pontszerzés e három-négy válogatottal szemben. 

Mit kíván a magyar hoki?

Több jelenlegi, és egykori sokszoros válogatott hokis mondta, hogy már az nagyszerű lenne, ha a sportág eljutna oda, ahol most az osztrák, meg a szlovén tart, legalább kétévente az elittel mérni össze a tudásunkat. Ahogy már említettük a hét évvel ezelőtti, és az április feljutásunk között az a legnagyobb különbség, hogy akkor több meccset is bravúrral, nem egyszer óriási szerencsével nyerünk meg, míg idén tudatosan, szakmailag, technikailag és erőnlétileg is jól felkészítve, megérdemelten hoztunk. A kazah meccset leszámítva minden ellenfelünknél jobbak voltunk. És a lengyelek ellen a szerencse sem hagyott el, de 1-1-ig végig a mi kezünkben volt a találkozó.

Fontos megemlíteni, hogy Rick Chernomaz szövetségi kapitány egy olyan hároméves ciklus második événél juttatta fel a csapatot, amikor elsősorban a fiatalítás, a generációváltás volt az első számú feladata.

Fotó: Kovács Tamás

Ez az eredmény a feladatokat is megnövelte, és muszáj az államnak is többet foglalkozni ezzel a sportággal, hiszen az eredményei (és itt a Fehérvár EBEL-sikerére is gondolunk), a szurkolók szeretete mindenféleképp erre predesztinálja. Nem kíván, de mit remél a magyar hoki ettől a sikertől.

• Egy új Kisstadiont Budapesten, legalább ötezer férőhellyel, komoly jégkorongcsapatot a fővárosba.
• Egy multifunkcionális, modern csarnokot az EBEL-ben szereplő Fehérvárnak.
• Egy egész évben, minden nap minden órájában a nagyközönségnek is nyitva tartó jégpályát a Tüskecsarnokban.
• Kiemelt szponzorokat a válogatottnak.
• További szponzorokat a Mol Ligának.
• Heti legalább egy magyar hokimeccset élőben, egy országos tv-csatornán.
• Edzőcsarnokokat a megyeszékhelyeken, ahol nincs: Nyírgegyházán, Békéscsabán, Szolnokon, Egerben, Kecskeméten, Veszprémben, Szombathelyen.
• Kiemelt olimpiai támogatást a női válogatott selejtezőire.
• Különvonatot a szurkolóknak a 2016-os világbajnokságra.

Több légiós, minőségi válogatott

A krakkói sikerrel egy lépést tettünk, de még továbbiak kellenek, hogy sokáig sikeresek maradjunk. Ami a válogatott játékosokat illeti, sokat jelent hogy például Erdély Csanádot a legjobb amerikai juniorligában, az USHL-ben draftolták, vagyis a Sioux Falls Stampede lefoglalta a játékjogát. Magosi Bálint a francia Brianconba szerződött Fehérvárról. Nagy Gergő - aki most a tengerentúli rájátszás miatt lemaradt a vb-ről - már az NHL mögött a második vonalnak számító AHL-ben is bizonyított. Sebők Balázs a finn másodosztályból az élvonalban szereplő KalPa hokisa lett.

Fontos lenne, hogy az állam vigyázó szeme és beruházási kedve a jégkorongot is elérné. A TAO pénzek valóban a sportág felemelkedését szolgálnák, és a politika is távolról szemlélné a hokisok egyre nagyobb sikereit. Már csak azért is, mert sokan pletykaszinten említik Németh Miklós hokielnök, a Közgép elnök-vezérigazgatójának váratlan lemondását úgy, mint az Orbán-Simicska háború újabb áldozatát.

Egy biztos, rengeteg munka és tennivaló vár minden olyan szakemberre, játékosra, a hokit szerető tisztségviselőre, aki tenni akar azért, hogy a magyar válogatott ott is maradhasson a legjobbak között. De, ha kiesünk jövőre Szentpéterváron, akkor sincs tragédia. Ha 2017-ben, már a torna esélyeseként megint feljutunk a pízió I/A csoportból, akkor azért egy picit hátríadőlhetünk, a magyar jégkorongsport megint lépett egy lépcsőt.

index.hu (Címlap Fotó: Sebők Balázs (b) és a lengyel Krzysztof Zapala a krakkói jégkorong pízió I/A világbajnokság zárómérkőzésén // Forrás: Stanislaw Rozpedzik)