Közben egy, a kormány irányítása alatt álló intézet legfrissebb elemzése vágta haza ezt a propagandát. A magyar gazdaság ugyanis az elsõ negyedévben mindössze 0,5 százalékkal bõvült, ami minden elemzõi várakozást alulmúlt. Európai összehasonlításban pedig csak az évek óta vergõdõ Görögországot tudtuk megelõzni. Neves közgazdászok szerint az baj, hogy ugyan politikailag erõsen irányított a „magyar kapitalizmus”, de Dél-Koreával és Szingapúrral ellentétben – ahol ez a modell mûködött – itt nem sikervállalatok emelkednek fel, hanem csak az állami megrendelések újraelosztása zajlik. A Hetek cikke.

A kudarcos eredmények miatt ellenzéki politikusok és a kormánnyal szemben kritikus elemzők az elmúlt napokban előszeretettel olvasták Matolcsy György és Orbán Viktor fejére az említettek nem is olyan régi hurráoptimista nyilatkozatait. Az MNB elnöke éppen február végén állt elő azzal a véleményével, hogy Magyarország történelmi célja Ausztria utolérése, ami szerinte reálissá vált az elmúlt öt év (tehát a Fidesz-kormány – szerk.) teljesítménye alapján. Matolcsy ezt azzal támasztotta alá, hogy az elmúlt két évben az osztrák gazdaság bővülésénél 2-2,5 százalékkal nagyobb ütemet produkált Magyarország, ez a növekedési ütem a következő években is tartható lesz.

Orbán Viktor pedig május elején Veszprémben azt magyarázta, hogy ugyan jó a 3 százalékos gazdasági növekedés, de ezzel nem lehet megelégedni, meg kell célozni az 5 százalékos növekedést. Ez lenne szükséges ahhoz, hogy kihasználjuk a gazdaságban rejlő potenciált és csökkentsük a távolságot az életminőség tekintetében a hozzánk képest szerencsésebb országokhoz viszonyítva.

Még nincs meg az a gazdaságpolitika, amely a növekedést 3-ról 5 százalékra növelné, és ennek kialakításához jelenleg a minket körülvevő környezet sem kedvező

– magyarázta, hozzátéve: ennek ellenére az 5 százalékos növekedést kell célként kitűzni.

A gazdasági lapok előszeretettel idézik Orbán Viktor azon nyilatkozatát is, miszerint Közép-Kelet-Európa „tolja” Európa gazdaságát, miszerint – idézzük: „Ha nem vettek volna fel bennünket 2004-ben az Európai Unióba, akkor ma az Európai Unió gazdasági teljesítménye hanyatlana. Akkor ma nem gazdasági növekedés lenne, hanem csökkenés. Csak ez a régió hoz igazából értelmezhető, komoly méretű gazdasági növekedést.”

Hidegzuhany

Ám a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) gyorsjelentése szerint nemhogy az 5 százalékos „csodanövekedés” eléréséhez, hanem a 3 százalékos bővülés megőrzéséhez sincs meg a gazdaságpolitikai kulcs. A KSH tájékoztatása szerint

előző év azonos időszakához képest a magyar gazdaság mindössze 0,5 százalékkal növekedett naptárhatással kiigazítva. A lassulás egyébként nem jelent meglepetést, de a csökkenés mértéke minden várakozáson felüli volt.

A piac 2 százalékos növekedést vetített előre a kiigazítás (a naptárhatás kiszűrése) nélkül, ehhez képest 0,9 százalék lett ez az érték. A megtorpanás mögött az ipari teljesítmény visszaesése áll. A KSH visszamenőlegesen korrekciókat is végrehajtott, e szerint a 2015 utolsó negyedévében a korábbi 3 százalék helyett (amire korábban Orbán Viktor utalt) csupán 2,6-tal növekedett a gazdaságunk.

A „drámát” tetézte, hogy az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat eredményei szerint a húsz uniós tagállamból éves összehasonlításban csak Görögországban csökkent a GDP, 1,3 százalékkal. A legnagyobb ütemben Románia (4,2 százalék) és Szlovákia (3,6 százalék) gazdasága bővült, Spanyolország a harmadik 3,4 százalékkal. Németország gazdasága 1,6 százalékkal, Franciaországé 1,3 százalékkal, Olaszországé 1,0 százalékkal, Nagy-Britanniáé pedig 2,1 százalékkal növekedett. Az Eurostat szerint a legszerényebb mértékben, 0,5 százalékkal a magyar gazdaság bővült, majd Portugália következik 0,8 százalékkal és Finnország 0,9 százalékkal.

Egyszóval brutálisan belassult Magyarország gazdasága, amelyet korábban Orbán Viktor előszeretettel hasonlított egy gyorsnaszádhoz.

A friss adatok szerint – bármit is mondott jövőbe látóan Matolcsy – soha nem érjük utol Ausztriát. Igaz, ha az elmúlt évek eredményeit tudnánk tartani, akkor is körülbelül 2300-2400 körül fognánk be nyugati szomszédunkat, hiszen Magyarország éves növekedési üteme az elmúlt öt évben 1,5-1,6 százalék körül volt, míg Ausztriáé 1 százalék. Szomszédunk egy főre jutó éves GDP-je majdnem négyszer akkora, mint a magyar.  Ráadásul egy nemzetközi befektető csoport modellszámítása (az ING Bank Leading Robust indexe) egyenesen ipari recessziót jósol Magyarországnak, ami azt jelentené, hogy inkább távolodunk – nemhogy Ausztriától, hanem – az unió átlagától.    

Lehet, hogy átmeneti a baj

Arra a kérdésünkre, hogy átmeneti csupán a megtorpanás, vagy ez inkább egy negatív trend kezdete, mind Róna Péter közgazdász, mind Mellár Tamás, a KSH volt elnöke is egyöntetűen azt válaszolta, hogy erre ma még senki sem tudja a választ. Ellenben mindketten azt hangsúlyozták, hogy ez a váratlan visszaesés azt mutatja, hogy a kormányzati sikerpropaganda ellenére mennyire sérülékeny a magyar gazdaság, mert ha kicsit lassul az uniós támogatások beáramlása az országba, illetve a Magyarországra települt német autógyártók kicsit visszafogják a termelést, akkor rögtön „megreccsen” a gazdaság teljesítménye.

„Valójában nincs versenyképes, a multiktól független magyar gazdaság, a versenyképes termékeket külföldi tulajdonú cégek állítják elő, ők termelik a magyar export nagy részét. Ha velük valami történik, például egy autómodell-frissítés miatt visszafogják a termelést, akkor rögtön pánik tőr ki, mert ennyire függünk tőlük”

– fogalmazott a Heteknek Róna Péter. A várakozások szerint egyébként a következő negyedévben javulhat a növekedési mutató, mert véget érnek a járműgyártásban azok a technikai leállások, melyek a modellváltásokhoz kötődnek, és amelyek most befékezhették a növekedést. Az MNB egykori felügyelőbizottsági tagja, az Oxfordi Egyetem Blackfriars Hall gazdaságtörténeti kutatója szerint ez a helyzet ékesen bizonyítja, hogy miközben a kormány a nemzeti szuverenitás nagy védelmezőjeként lép fel, addig a Fidesz gazdasági modellje éppen a kiszolgáltatottságot erősíti. Ugyanez igaz arra is, hogy az eddigi növekedés másik eleme az uniós fejlesztési támogatások erőltetett ütemű lehívása volt. Abban az esetben, amikor elszámolási vitába keveredünk Brüsszellel, mint a közelmúltban, rögtön lelassul a GDP-növekedés, mert a magyar beruházások többségét uniós pénzek fedezik. 

Róna Péter szerint az is komoly problémát jelent, hogy

az elmúlt 20-25 év kormányzati gazdaságpolitikáinak eredményeként nagyon megnőtt a magyar társadalomban a szegények aránya, európai összehasonlításban is vékonyodik a középosztály.

Ez azt jelenti, hogy egy ilyen gazdaságpolitikai megtorpanás esetén az közgazdászok által emlegetett úgynevezett „belső fogyasztás” sem képes a magyar gazdaságot „megtolni”, mert alacsony a fogyasztóképes lakosság aránya.  

Mellár Tamás egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora szerint, ha a „külföldi” hatásoktól – külhoni tulajdonú vállalatok termelésének eredményeitől és az uniós támogatásoktól – megtisztítjuk az elmúlt évekre jellemző 3 százalék körüli növekedést, akkor azt kapjuk, hogy a magyar gazdaság növekedési potenciálja 0, azaz nulla százalék körüli. Tehát évi 3 százalék körüli gazdasági növekedés esetleges fenntartása külső tényezők függvénye, gyakorlatilag nincs saját hazai növekedési bázisunk.

„Az építőipart a közelmúltbeli választási beruházások és az uniós fejlesztési pénzek húzták, de a kormány új terve, az úgynevezett csok, a családi lakásépítési támogatási szisztéma még nem volt képes ezek helyét átvenni” – folytatta a Mellár, aki arra is kitért, hogy a jelek szerint a Magyar Nemzeti Banki kedvezményes növekedési hitelprogramja sem volt elégséges a beruházási szint és az építőipar fejlődésének a fenntartásához.

Mindemellett súlyos problémát jelent a magyar gazdaság számára, hogy 500 ezer – inkább fiatal, agilis és képzett – magyar külföldre távozott.

Magyarország nyugati régiójában ugyanis nem lehet találni képzett munkaerőt már, ami miatt számos külföldi cég elodázhatja a Magyarországra való településről szóló terveit. Ez is a gazdasági növekedés egyik súlyos gátja. 

Mellár Tamás egyébként nem lát olyan, belátható időhorizontot, ami alapján abban lehetne reménykedni, hogy Magyarország utoléri a szomszédos Ausztriát. Ráadásul az úgynevezett visegrádi országok közül a lengyelek és szlovákok mondhatják el, hogy érdemi felzárkózásba kezdtek, Magyarország az uniós csatlakozást követő rövid ideig tartó fellendülést követően inkább stagnál gazdasági értelemben.  

„Ahhoz, hogy olyan fordulat álljon be, hogy 20-30 éves időtávlatban legalább elkezdjünk Ausztriához közeledni, ahhoz az oktatást, a kutatást, és a magyar gazdaság szerkezetét kellene megreformálni. Ennek azonban nincs jele”

– mondta Mellár, aki szerint Matolcsy György és Orbán Viktor kitörő gazdasági növekedést vizionáló nyilatkozatai őt a fiatal korára emlékeztetik. „Mindig azt hallottuk, hogy nemcsak utolérjük a Nyugatot, hanem le is hagyjuk. Ez csak arra volt jó, hogy ideológiát adjanak a szegény embereknek, hogy egyszer majd jobb lesz”- tette hozzá a közgazdászprofesszor.

Hozhat-e csodát az „irányított gazdaság”?

Természetesen az előbbiek miatt fontos kérdés, hogy létrejöhetnek-e olyan magyar tulajdonú cégek, amelyek segítenek csökkenteni a magyar gazdaság függését külföldi tulajdonú vállalatoktól. A közelmúltban jelent meg napi.hu gondozásában a 15 éves történetre visszatekintő „A 100 leggazdagabb” címet viselő kiadvány. Ebből egyértelműen látszik, hogy az Orbán-kormány igyekszik új magyar tőkésosztályt létrehozni, az állami támogatásoknak és közbeszerzéseknek van nyolc-tíz olyan haszonélvezője, akik (pontosabban a hozzájuk köthető cégek) ezeknek a forrásoknak köszönhetően jelentősen, olykor évi több százszázalékos mértékben növelték a vagyonukat.  

Orbán Viktor már a 90-es években beszélt arról, hogy fontosak a jobboldal felé lojális nagytőkések. Debreczeni József 1994 nyarán egy Antall Józsefről szóló könyv apropóján beszélgetett Orbán Viktorral, aki a néhai miniszterelnök hibájának rótta fel, hogy a gazdasági életben nem alakított ki egy jobboldali holdudvart. Mint nyilatkozta: „azért, hogy most itt vagyunk, neki felelőssége van… Hogy pőrén, meztelen fenékkel vagyunk ellenzékben… Negyven év baloldali kormányzása után alakult egy jobbközép kormány Magyarországon. Ezt a szerencsét nem kihasználni: jóvátehetetlen hiba volt. Nem fölkészülni, hogy ha bukás van négy év múlva, akkor legyen egy erős infrastruktúrája a jobboldali politikának, hanem a semmiben lebegjen, amikor megbukott, ez olyan hiba, amit nem lehet jóvátenni”.  Orbán Viktor fejében már ekkor – legalábbis az előbbi nyilatkozata szerint – az volt, hogy

meg kellett volna találni azt a nyolc-tíz nagyvállalkozót, akik később Magyarország jobboldali nagytőkései lettek volna.

Ezekkel kellett volna a miniszterelnöknek személyes kapcsolatot kiépíteni, amit ők aztán jól tudtak volna a piacon használni, mint versenyelőnyt. Az ország így nyolc-tíz, a jobboldal irányába lojális nagytőkés gazdasági érdekszférájává vált volna.   

A világ gazdaságtörténetben ismert az úgynevezett központilag tervezett, kormányzat által menedzselt „irányított kapitalizmus” kifejezés. Egyebek mellett – nyersanyagokban és energiahordozókban szegény – Dél-Koreában és Szingapúrban is úgymond kijelölték a „tőkés családokat”, de ennek egyebek mellett az lett a következménye, hogy a világpiacon értékesíthető termékeket gyártó cégek jöttek létre. Dél-Koreában ebből jelenleg olyan exportorientált világ cégek „nőttek ki”, mint a Kia, Hyundai, Samsung és LG, de például a dél-koreai hajógyártás is a világ élvonalát képviseli.   

„Ezekben az országokban magas a foglalkoztatási ráta. Az állami támogatás következtében nemzetközi léptékben versenyképes, exportra gyártó cégek jöttek létre. Ez az, ami nem látszik Magyarországon. Az állam által preferált magyar cégek többsége nem gyárt nemzetközi szinten versenyképes terméket. Magyarországon nem tűnik teljesítmény függőnek az állami támogatás, ezért nem látszik az, hogy ebből erős és önálló magyar gazdaság épülhet ki. Ez inkább zsákutca” – vélekedett Róna Péter, aki szerint éppen ezért nem tekinthető dél-koreai, szingapúri mértékben klasszikus „irányított kapitalizmusnak” a magyar gazdasági modell.

Szerző: Hazafi Zolt / Hetek / atv.hu