A Hajónapló szerkesztőinek az a célja, hogy elmerüljenek a magyar kulturális életben, megmutatva, ők hogyan látják ezt. Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója a következőképpen jellemezte a Hajónaplót: „a magyar nyelvterület egyik legszabadabb szerkesztősége, amely sem nem objektív, sem nem független, viszont szabad". Szerinte az a műsor szerkesztőinek a feladata, hogy „álljanak bele a kortárs magyar kultúrába, éljék a kortárs magyar kultúrát, és lehetőleg magyar szemmel nézzenek a világra". Az Origo a Hajónapló műsorszerkesztői koncepciói iránt érdeklődve megkereste a gyűjtőportál főszerkesztőjét, Szepesfalvy Annát.

Ön mint a Hajónapló főszerkesztője hogyan jellemezné a műsort?

A Hajónapló jelenleg egy nyilvános tesztüzemben fut. Abban a fázisban vagyunk, hogy a szerkesztőinknek nem adtunk nagyon konkrét meghatározást arról, mit várunk.

Annyit kértünk tőlük, hogy

olyan témákat hozzanak, amiket ők maguk értékesnek és érdekesnek tartanak.

Kifejezetten értéknek tartom, hogy egyéni meglátásaik vannak, hogy a személyiségük, ízlésük és értékrendjük is meg tud jelenni azokban az anyagokban, amiket elkészítenek.

Mit célja a projektnek, és elsősorban kiket akarnak vele megszólítani?

A magyar kulturális életnek minél több szegmensét megmutatni.

Az a feladat, hogy jussunk el azokhoz a szereplőkhöz, akikről a mainstream nem, vagy csak kevesebbet hallott, de értéket képvisel.

Az is kifejezett kérése volt a vezetésnek, hogy ne hagyják magukat beszorítani az aktuális kulturális kánon alkotta merev keretek közé. Kérdezzenek, akár provokáljanak, nézzenek a mélyére elfogadott kulturális dogmáknak, vitatkozzanak, érveljenek, mutassák meg az eltérő véleményeket.

Hogyan próbálják felkelteni a fiatalok érdeklődését? Feltételezem, hogy a Hajónapló azért megy YouTube-on, mivel a fiatalság az egyik kiemelt célközönség.

A Hajónapló azért megy YouTube-on, mert

mi is ismerjük az aktuális trendeket, tudjuk, hogy egyre kevesebben választják a hagyományos televíziózást, egyre többen fordulnak az on demand, stream jellegű szolgáltatások felé.

A platform már önmagában is erősen determinálja, ki az elsődleges célcsoport, de semmiképpen nem kívánunk kizárólag a 16-35 éves korosztály számára tartalmat szolgáltatni. Már csak azért sem, mert ha a legfiatalabbaktól indulunk, onnan talán már a YouTube is „öregnek" tűnik. De nyitni kívánunk a jövőben új platformok felé is.

Mennyire tudatos az, hogy idáig szinte kizárólag fiatal és középkorú, a kultúrához kötődő személyeket hívtak meg, míg a „mainstream", idősebb, a kulturális elit részét képező előadók nem igazán szerepeltek?

Azért például Baán Lászlót szerintem bátran sorolhatjuk az úgynevezett kulturális elithez, de jó az észrevétel. Félreértés ne essék, nem kívánjuk kizárni a mainstreamet, sőt, de

itt is visszaköszön az az elvünk, hogy ez a magyar nyelvterület legszabadabb szerkesztősége.

Ha a szerkesztőinket nem a mainstream érdekli, hiszen arról ezer meg egy anyag született már, akkor ne azzal foglalkozzanak.

Jóval <<többet tud>> a magyar kultúra annál, ami ma a széles közönség részére látható.

Hogyan értelmezhető a Hajónaplónak az a tételmondat, hogy „mi vagyunk a saját magunk kortársai"?

Csak így, szó szerint. Annak megítéléséből, hogy mi az értékes kulturális szempontból, nem zárhatjuk ki például a sokat emlegetett fiatalokat sem. Nem lehet azt fenntartani, hogy komoly, vagy komolykodó, nagytudású szakemberek mondhatnak csak értékítéletet, és aki azzal nem ért egyet, az hamar cifra jelzők pergőtüzében találja magát.

Ha úgy tetszik,

létre kívánjuk hozni azt a kulturális „safe space-t", ahol az eltérő vélemény egy vita alapja, nem pedig a társalgásból való kizáró ok.

(Vagy ha úgy jobban tetszik: pont az eddigi safe space-ből akarunk kimozdulni.)

A ma uralkodó felfogás egy hamis dilemmát állít elénk: vagy maradi és retrográd vagy, régészként vizsgálod a múlt kulturális termékeit, vagy progresszív „béljóslással" fürkészed a jövőt. Eközben rengeteg értékes dolog hever előttünk itt, a jelenben, és kevés figyelem irányul ezekre.

Nemrég hallhattuk azt a jelszót, hogy

a kultúra mindenkié.

Nagyon helyes! Épp ezt akarjuk érvényesíteni:

nem önmagukat gettókba záró elitek terepe a kultúra, akik ellentmondást nem tűrő ítéleteket alkotnak róla, hanem mindenkié.

Mit jelent Önnek az az állítása, hogy „a kreatív káoszban próbál rendszert teremteni" a Hajónapló?

Azt, hogy meggyőződésem, hogy akkor tud a csapat nyugodtan dolgozni, akkor tudja a saját kreativitását a lehető legjobban belevinni a munkájába, ha én a főszerkesztői szerepet úgy értelmezem, hogy a működésünk hátterét, a

munkafolyamatok „flowját" tudom megteremteni és a lehető legkevésbé szólok bele a tartalmi kérdésekbe.

Egyre inkább azt látom, hogy kezdünk csapattá formálódni, reményeim szerint hamarosan elindulhat a Hajónapló honlapja is.

Ott fog igazán kitűnni, mennyire tudnak egymás témáira építkezni a csapattagok.

A balliberális sajtó kiemelte, hogy Ön Budafok-Tétény kormánypárti alpolgármestere. Okoz bármiféle problémát az alpolgármesteri és a főszerkesztői tevékenység összeegyeztetése?

Persze, hogy okoz. Leginkább logisztikait, de semmi olyat, ami megoldhatatlan lenne.

Ezek a hangok sose aggódtak még, ha eddig bármikor este, vagy hétvégén voltak alpolgármesteri feladataimból adódó kötelezettségeim.

Ha akkor nem tették, most se tegyék. Ahogy kedvesen rámutattak, nincsen családom: belefér.

Mi a véleménye a kultúra és a politika viszonyáról? A kettő elválasztható egymástól, vagy inkább nem, és nem is kell erre törekedni?

Sosem lehet teljesen elválasztani egymástól, mert ha a szabadság pártján állunk, akkor a kultúrába minden belefér, a politika is.

Másrészről pedig nyilván

nem szerencsés az, ha a kultúra csak politikáról szól.

A Hajónapló egyetlen címkét tart csak érvényesnek magára nézvést: azt, hogy „kortárs magyar". Hogy ezen belül kinek milyen politikai nézetei vannak, az a szempontrendszer legvégén van. Nyilván nem kérdéses, én hol állok a politikában,ahogy az sem kérdéses, a PIM igazgatója milyen nézeteket vall. A kultúrára viszont nem ilyen szemmel nézünk.

Az a fontos, mi lehet érdekes.

A kultúra a szemünkben nem „jobb"-vagy „baloldali", hanem kortárs magyar.

Felkészültek arra, hogy a balliberális kulturális elit és az ellenzéki sajtóorgánumok „szétszedik" Önöket?

Én éppen ezért kaptam ezt a felkérést. Én politikus vagyok. Épp most estem túl a negyedik kampányon, pontosan tudom milyen stílusban és eszközökkel minősítik majd a munkánkat.

Egy dolgot ne felejtsünk el:

nem célcsoportunk az ellenzéki médiamunkások baráti köre. Aki eleve prekoncepciókkal közeledik, annak mit mondjak? Maradjon az akolmelegben akkor. Kényelmesebb.

Nekik nyilvánvalóan ez a dolguk, ezért fizetik őket. Nekünk meg az a dolgunk, hogy egyáltalán ne foglalkozzunk ezzel.

Amúgy máris volt egy kisebb botrány az egyik műsorunk, a Gumiszoba kapcsán.

Amint azt elmondtam egy másik interjúban,

nálunk az a fölfogás, hogy felnőtt emberek szerepelnek, és mondhatnak bármit, amit gondolnak, hiszen erről szól a véleményszabadság.

Hiszünk abban, hogy van személyes felelősség, és hogy ezt vállalnia is kell annak, aki megszólal. Miután elindult a verbális lincselés az érintettek ellen, leültünk megbeszélni a dolgokat.

A fiúk úgy döntöttek, hogy kivonulnak a Hajónaplóból, „önként felfüggesztik a tagságukat a magyar kultúrában". Mi ezt nem kértük tőlük, de szomorúan elfogadtuk a döntésüket. Úgyhogy külön utakon folytatjuk.

Kiket terveznek a jövőben meghívni a Hajónaplóba?

A műsorok szerkesztői tele vannak tervekkel.

Lesznek olyan arcok, akik ismerősek a közönség számára, és olyanok is, akik kevésbé

- utóbbit különösen fontosnak tartom, hiszen azokat kell bemutatni, akik eddig kevés teret kaptak. De részleteket nem szívesen árulnék el, az mégiscsak spoiler-szagú lenne.

Hol látja a Hajónaplót öt év múlva a magyar kultúra kánonján belül?

Nehéz kérdés, nem látok a jövőbe.

Az biztos, hogy

az a cél, hogy egyedülálló fóruma legyen ez a kortárs magyar kultúrának. A megnyitó szűkkörű meghívottaitól igen biztató visszajelzéseket kaptunk: zenészek, írók jelezték, hogy részt kívánnának venni ebben a közös kreatív káoszban.

Azzal számolunk, hogy amennyire csak lehet, a mai magyar kultúra minden szegletét be tudjuk mutatni és közelebb tudjuk hozni az emberekhez.

origo.hu