Nevezhetjük akár poroszosnak is. Persze ez az állítás, mint azt a Fidesz sosem mulasztja el az értő szemlélő orra alá dörgölni, erősen vitatott. Hogy e szelet kifogjuk nem oly kedves politikusaink vitorlájából, időutazásra invitáljuk olvasóinkat, egész pontosan 1930-ba.

Ha körül nézek itthon, ha számot adok magamnak rövid tanári működésem tapasztalatairól, a legnagyobb szomorúság és a legnagyobb keserűség tölt el.

Az a hallgatóság, amelyet a kezem alá a középiskola küld, minden veleszületett tehetsége mellett is, kevés kivétellel, nem csak tudósképzésre, hanem mindennemű felső kiképzésre teljesen alkalmatlan. Annak az előzetes kiképzéséről ellehet mondani, a rövid orvosi jelentés szavait, „Az operáció sikerült a beteg meghalt.” A tanítás jó volt, a gyermeket megölték, ahol a 12 évi magolás és drukkolás, kivert kigyilkolt minden eredetiséget, minden érdeklődést. Azt már semmi más nem érdekli, hogy hányadik lap aljától, hányadik lap tetejéig kell a leckét megtanulni, hogy a vizsgán átcsúszhasson, és egyetlen vágya és reménye az, hogy megszerezvén a diplomát, valami állami álláshoz jusson és ilyen módon a saját életének a terhét és nyűgét az állam nyakába varja.

Jellegzetes szavak ezek Szent-Györgyi Alberttől, gyakran idézzük mi is. És lőn csoda, a modell, amit kormányváltásonként igyekeznek az egyes kormányok forradalmi újdonságként eladni, ugyanaz, ami addig volt.

Pedig ha más nem is, Hofi szavai igazán megüthetnék ingerküszöbünket:

„Ha nem megy a kupleráj, nem a bútorokat kell cserélni, hanem a kurvákat.”

Ehhez képest is fura átszerkesztéseket láthatunk – némileg felgyorsult ütemben – kormány agyatlan funkcionáriusokat képezni célzó oktatáspolitikájának eredményeképpen.

Friss hír például, hogy 2020 szeptemberében az ITM alá tartozó szakgimnáziumok ötéves technikummá, a szakközépiskolák pedig hároméves szakképző iskolákká alakulnak. Akárhogy is nézzük, ez valamiféle visszarendezése egy korábbi állapotnak, amelyet éppen négy éve változtattak meg.

2015 tavaszán ugyanis arról döntött a kormány, hogy a 2016/17-es tanévtől a szakközépiskolák szakgimnáziumokká, a szakiskolák pedig szakközépiskolákká alakulnak. 2015 volt az az év, amikor a mintegy 500, szakképzést végző intézmény az állami iskolákat fenntartó Klebelsberg Központ alól a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) alá került. Ebben az évben a többcélú intézményeket – amelyek szakiskola, szakközépiskola és gimnáziumként működtek, hogy a diákok könnyebben tudjanak az érdeklődési körüknek megfelelően az iskolatípusok között váltani – megcsonkították. Ez azt jelentette, hogy az ilyen iskolatípusban megszüntették a gimnáziumokat, mert az NGM egész egyszerűen nem tarthatott fenn gimnáziumot. /168 óra/

A gond csupán ott van, hogy mindez a stratégiai pingpong ide-oda többszörösen hátráltatja az elkerülhetetlen lépést, egy épkézláb, a 21. század követelményeinek megfelelő oktatás kialakítását.

Egyfelől a felnövekvő generáció jövője tervezhetetlenné válik. Ilyen módon a kormány adófizetőktől, pontosabban kellő mennyiségű adót fizetni képes munkavállalótól fosztja meg magát. Mert ugye a pénzéhség csak nőni szokott egy bizonyos szint felett.

Másfelől ezek az elégtelen adó fizetésére képtelen személyek is megfosztatnak attól a lehetőségtől, hogy Céljaiknak megfelelő irányban képezhessék magukat.

Végül pedig marad a probléma, hogy ama bizonyos váz már nem bír el több klisét, ugyanazt a rakás, használhatatlan tudást nyomják le a torkunkon legkevesebb száz éve, ami már akkor sem bizonyult működőképesnek.