Ahogy a 2006 után felfutó Jobbikban is hiba volt az új MIÉP-et látni, úgy a Mi Hazánk sem a Jobbik klónja. Toroczkai László pártját egy új bel- és külpolitikai környezetben, egészen új kihívásokra reagálva, innovatív eszközökkel építették fel, és elsősorban nem a hagyományos szélsőjobboldali témák röpítették a parlamentbe. A fellegváraik is részben máshol vannak, mint a Jobbikéi voltak, a legnagyobb városokat leszámítva minden településméret esetében kiegyenlített a támogatottságuk, sőt, jelöltjeikre nem feltétlenül csak a Fidesz szavazói hajlandók átszavazni. A Mi Hazánk egyre több választó szemében szalonképes, és van benne növekedési potenciál. - írja a Political Capital

Április 3-án a Mi Hazánk megszerezte a pártlistákra leadott szavazatok 5,9%-át, sőt, határon innen 6,1%-os támogatottságot szerzett, ezzel – sokak meglepetésére – bejutott az Országgyűlésbe. Ez a fejlemény azonban a következő okokból mégsem volt váratlan.

1. A Covid. A Mi Hazánk a „bevett”, országosan ismert, neves politikusokkal, parlamenti képviselettel, országos lefedettséggel és eléréssel rendelkező pártok közül egyedüliként karolta fel a Covid-, oltás- és korlátozástagadó és szkeptikus polgárok ügyét. Számos kutatás és átoltottsági adat jelezte már az elmúlt két évben, hogy a magyar társadalomban jelentős azok tábora, akik elutasítják a kormány és a hatpárti ellenzék közötti, a minél szigorúbb járványkezelésről és oltási kampányról szóló versenyt, hozzájuk pedig – Gődény Györgyön és társain kívül – csak a Mi Hazánk szólt. Ezzel a témával a párt túl tudott nyúlni hagyományos szélsőjobboldali bázisán, akiket a Jobbikból történt 2018-as kiválás után annak 2010 előtti taktikájával (ld. „cigánybűnözés”, vonulások, partnerség a szélsőjobboldali szervezetekkel, Horthy-kultusz) már megszólított. A hagyományos szélsőjobboldali tábor mellett főleg szociális üzenetekkel (pl. kilakoltatások elleni fellépés, végrehajtói kamara botrányának feltárása) operáltak, a koronavírus-járvány azonban új teret nyitott a párt előtt. Mindez feltételezés volt április 3-áig, a választás viszont igazolta, hogy a „Stop Covid!” üzenet annak ellenére sem vesztett vonzerejéből, hogy a kormány márciusban minden korlátozást eltörölt. A téma ugyanis még a kampányban sem tűnt el teljesen a közbeszédből, két év tapasztalata pedig végképp nem törlődhetett ki a fejekből, és sok a bizonytalanság a jövővel kapcsolatban is (pl. további hullámok, újabb járványok).
2. A „centrista kártya”. Egy kétpólusú rendszerben, egy kiélezett(nek hitt) választás előtt hagyományosan van keletje a magát „középre” pozicionáló pártoknak, márpedig a Mi Hazánk nem tette meg azt a szívességet a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak, hogy ezen a pályán egyedül hagyta volna: a „harmadik út”, a „sem nem Orbán, sem nem Gyurcsány” üzenetekkel valószínűleg ebben a körben is talált értő füleket. Hogy a Mi Hazánk a maga szélsőjobboldali programjával és vezéregyéniségeivel sikeresen tudta képviselni mindezt, azt jórészt annak köszönhette, hogy a Covid és a szociális témák miatt háttérbe tudta szorítani eredeti karakterét, és mert ellenfelei mással voltak elfoglalva. Emellett a párt szavazói bizonyos értelemben tényleg „középen” állnak: a 21 Kutatóközpont 2022. márciusi elemzésében bemutatta, hogy 2021 végén a Mi Hazánk szavazóinak 35%-a inkább a kormány maradását szerette volna, míg 55%-a a távozását. Ami a miniszterelnök-jelölteket illeti, 37%-uk inkább Orbán Viktort látta volna szívesebben, 23%-uk Márki-Zay Pétert, míg 35%-uk egyikükből sem kért. Szemben tehát a Fidesz és a hatpárti ellenzék szavazóival, akik számára a legfőbb kérdés az volt, hogy „Orbán vagy Márki-Zay”, a Mi Hazánk szavazói megosztottak voltak ebben a kérdésben, nem ez mobilizálta őket.
3. Stratégia és hatékonyság. A Mi Hazánk évek óta innovatívan, figyelemfelkeltően, akciódúsan, jó téma- és ütemérzékkel, stratégikusan politizál, hatékonyan közvetítve saját üzeneteit. Ne feledjük, hogy olyan pártról van szó, amelynek vezetője nem lehet jelen a Facebookon, cserébe több százezres nézettségű YouTube-videókat készít. Hatékonyságukra példa, ahogy a média által is meglepetésként bemutatott választási eredményük által keltett figyelemhullámot meglovagolva meglepő javaslatokkal álltak elő (pl. Novák Elődöt jelölték a Nemzetbiztonsági Bizottság élére, a hatpárti ellenzékkel egyenlő számú bizottsági helyet kértek maguknak), ezzel tovább növelve láthatóságukat.

+1 A mérés-probléma. A (szélsőjobboldali) kis pártokat a választóik rejtőzködése, adott esetben bizonytalansága miatt mindig is nehezen tudták mérni a közvélemény-kutatók. Amikor tehát a Mi Hazánkat 3-4%-ra mérték, az az 1-7 százalékos skálán gyakorlatilag bármilyen eredményt jelenthetett. Ezt a hatást erősíti az is, amikor új pártról van szó; emlékezetes, mekkora meglepetést okozott a Jobbik 2009-es EP-választáson elért, senki által nem prognosztizált, majdnem 15%-os eredménye.

Közismert, hogy a Mi Hazánk Budapesten a leggyengébb, ahol mindössze 4,1 százalékot szerzett. Ez azt is jelenti, hogy a fővároson kívüli összesített eredményük felfelé húzza az országos eredményt, a vidéki átlag tehát 6,6%. A 19 megye közül még az utolsó helyen szereplő Szabolcs-Szatmár-Bereg és Vas is másfél százalékponttal jobban szerepelt a fővárosnál. A párt legerősebb hat megyéje, amelyekben 7 százalék felett teljesített, félkaréjt alkotva húzódik az ország közép-keleti felén: Nógrádtól indulva, Pestet keletről megkerülve ér le a Dél-Alföldig.

A Jobbik 2010-2018 közötti és a Mi Hazánk friss megyei eredményeinek összehasonlításából az derül ki, hogy a két párt szavazóinak területi eloszlása bár részben mutat hasonlóságokat, több jelentős eltérés is látható. A Jobbik fellegvárát hagyományosan az észak-magyarországi és az észak-alföldi régiók megyéi alkották, elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg (bár ez utóbbi 2018-ra már meggyengült). Ezzel szemben a Mi Hazánk elsősorban Nógrádban és a Dél-Alföld két megyéjében, Bács-Kiskunban és Békésben erős. 

A Jobbiknál érdemes azt is megvizsgálnunk, hogy változott a támogatottsága egyes megyékben az évek során. Míg 2010-2014 között még javuló tendenciát láttunk, amikor a párt, bár eltérő mértékben, de mindenhol növelni tudta a támogatottságát, 2018-ra már a legtöbb helyen, főleg a fellegváraiban, visszaesett a támogatottsága. Javítani tudott azonban olyan, hagyományosan nem a bástyáinak számító megyékben, mint Komárom-Esztergom, Somogy, Veszprém, Fejér, Baranya, Pest, Budapest, és valamennyire megtartotta pozícióit Győr-Moson-Sopronban is.

A Jobbik megyei eredményeinek változása az országgyűlési választásokon (2010, 2014, 2018)

A Jobbik kezdeti időszakához hasonlóan a dunántúli megyékben a Mi Hazánk is jellemzően a vidéki átlagának megfelelően, vagy az alatt szerepelt április 3-án. Közepesen gyenge eredményt ért el Pest, Somogy, Baranya és Győr-Moson-Sopron megyékben, és a vidéki átlagának megfelelőt Zalában, Fejérben, Tolnában és Komárom-Esztergomban. Egyedül Veszprémben teljesítette felül a vidéki átlagát 0,4 százalékponttal.

 Jobbikból Mi Hazánk – A tündérvarázspálca

A választások utáni első gyorselemzésünk szerint illúzió volt azt feltételezni, hogy a korábbi Jobbik szavazóinak nagy része képes a bal-közép pártokkal egy irányba szavazni; nagyobb részük vagy a Fidesznél vagy a Mi Hazánknál köthetett ki. A pártszakadást megelőző Jobbiktól a Mi Hazánkhoz történt vándorlás vizsgálata érdekében összehasonlítottuk a Mi Hazánk idei és a Jobbik 2018-as választókerületi bontású listás eredményeit. Ebből kiderül, hogy van egy statisztikai értelemben közepes erősségűnek mondható kapcsolat a szavazatarányok között. Ez azt jelenti, hogy ahol az egyik párt saját magához képest erős volt, ott jellemzően a másik párt is a saját átlaga felett teljesített. Ugyanez igaz fordítva is.

Ennél egy lépéssel tovább tudunk menni, ha egy közös koordinátarendszerben ábrázoljuk a választókerületi eredményeket (lásd az alábbi ábrát), ahol a vízszintes tengely a 2018-as Jobbik, a függőleges pedig a 2022-es Mi Hazánk eredményét mutatja, a pontok pedig az egyes választókerületeketet. A 106 pont által kirajzolt kép nem tisztán illeszkedik egy egyenesre, hanem sokkal inkább egy tündér varázspálcájához hasonlít – aminek van egy keskenyebb szára és egy nagyobb, csillagszerű feje. A száron helyezkednek el azok a választókerületek, ahol mindkét párt gyenge (főként budapesti és Pest megyei választókerületek). Ezek mutatják az erősebb kapcsolatot. A pálca fejét pedig az átlagos vagy annál erősebb kerületek alkotják. Itt sokkal nagyobb a szóródás, ami gyengébb kapcsolatot jelent. Nem véletlen, hogy vannak mindkét irányba kilógó választókerületek. A Mi Hazánk a Bács-Kiskun 5-ös választókerületben érte el a legjobb eredményét, ugyanez a kerület 2018-ban a Jobbik 31. legerősebb kerülete volt csak. Somogy megye 2-es választókerülete ugyanakkor a Jobbik 9. legerősebb bástyája volt 2018-ban, a Mi Hazánk szemszögéből ez a kerület csak a 83. helyen teljesített.

Azaz a két pártlista eredménye közötti kapcsolat elsősorban a gyenge kerületekben erős. Ahol a Jobbik 2018-ban nagyon alulteljesítő volt, ott jellemzően a Mi Hazánk sem tudta elérni a saját átlagát. Míg a közepes, vagy annál erősebb kerületekben változatosabb a kép, más, erősebb tényezők, hatások játszhattak szerepet a Mi Hazánk teljesítményében.

A Jobbik 2018-as és a Mi Hazánk 2022-es listás eredményei a választókerületekben

Nem a településméret számít

Az egyes (jogállásuk szerinti) településtípusok közül a megyei jogú városokban a fővárosinál már jobb eredményt ért el a Mi Hazánk, de a párt egyértelműen az ezeknél kisebb vidéki településeken a legerősebb. Ugyanakkor ebben a körben a városok és a falvak között szinte alig van eltérés, azaz összességében elmondható, hogy a legnagyobb városokat nem számítva, pusztán egy település jogállása nem határozza meg a Mi Hazánk támogatottságát.

Amennyiben a települési eredményeket lélekszám alapján vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy a vidéki városokban, nagyközségekben és falvakban viszonylag egyenletes a pártlista támogatottsága, a település méretétől függetlenül. Az általunk létrehozott kilenc vidéki csoportban 6,2% és 7,0% között mozog a pártlista eredménye; egyik csoportban sem mérhető érdemi kiugrás. Az alábbi ábrán jól látszik, hogy ez mennyire nem mondható el sem a Fidesz, sem a hatpárti ellenzéki lista eredményéről.

Pártlistás eredmények a települések mérete szerinti bontásban, 2022

Az egyes településcsoportokon belül természetesen korántsem ilyen kiegyensúlyozottak az eredmények. Az alábbi táblázat településtípusonként mutatja be a Mi Hazánk legerősebb és leggyengébb településeit, pártlista alapján, középen a csoport összesített eredményével.

Miközben a csoportok átlagos választási eredményei között kicsi az eltérés (nem számítva Budapestet és a megyei jogú városokat), a csoportokon belül, a települések között jelentős eltérések tapasztalhatók. Például a 2500-5000 közötti méret kategóriába tartozó Telkiben mindössze 3 százalékot ért el Mi Hazánk, Tompán viszont 30 százalékot. Ha nem is mindenhol ennyire látványos, de a többi csoportban is széles tartományban szóródnak a listás szavazatarányok. Azaz a Mi Hazánk vidéki eredményét nem a települések jogállása vagy mérete, hanem sokkal inkább a földrajzi elhelyezkedés és helyi tényezők határozza meg.

A Mi Hazánk legerősebb és leggyengébb települései, településtípusonként, pártlistás eredmények alapján

A 3177 hazai település közül 38 helyen végzett a második helyen a Mi Hazánk listája. Ebből 25 tisztán második helyezés, 13 holtverseny.

A települések 93 százalékában a harmadik helyen végzett a pártlista. Negyedik lett 178 településen (6%), ötödik 17 helyen, illetve 3 településen utolsó (Tarnazsadányban, Alsószentmártonban és Zalaszombatfán).

Házi győztesek és vesztesek – A Mi Hazánk listás és egyéni eredményeinek összevetése

A Mi Hazánk listája kilenc OEVK-ban kapott legalább nyolc százalékot. A legsikeresebb Bács-Kiskun 5-ös OEVK-ban volt a párt, ahol a pártlistás szavazatok 9,6 százalékát szerezte meg. Egyéni jelöltjük, Szabadi István azonban még ennél is jobb eredményt ért el, 9,82%-ot, ami viszont „csak” a 3. legjobb egyéni eredménye a pártnak. Nógrád 2-ben fordított a teljesítmény Bács-Kiskun 5-höz képest: a listás 8,7% a harmadik legjobb, míg az egyéni jelölt, Dócs Dávid által szerzett 11,9% a legjobb eredménye a pártnak. Érdekesség még, hogy az egyéni jelöltre leadott szavazatok száma itt haladta meg a legnagyobb mértékben a pártlistára leadott voksokét (1719 szavazattal).

A Mi Hazánk egyéni jelöltje összesen 28 választókerületben kapott több szavazatot, mint a párt listája. Ezek közül hat esetben volt érdemi a felülteljesítés. A fent említett Nógrád 2-n túl Szabolcs-Szatmár-Bereg 5-ben 1377 a különbség. Ez egyben azt is eredményezte, hogy míg az egyéni jelölt, Apáti István eredménye az 5. legjobb, addig a listáé csupán az 57. lett. 1000 fölötti az eltérés még Csongrád-Csanád 2-ben, ahol a pártelnök volt az egyéni jelölt. Toroczkai a 4. legjobb egyéni eredményt érte el (9,5%), míg a pártlista 1012-vel kevesebb vokssal a 13-at (7,8%).

A Mi Hazánk listán felül teljesítő jelöltjei

A 28 OEVK közül, amelyekben a Mi Hazánk egyéni jelöltjei több szavazatot szereztek, mint a párt listája, csak 9-ben nagyobb a különbség 300 szavazatnál. Ezeket megvizsgálva igyekeztünk közelebb jutni ahhoz a kérdéshez, hogy mely pártok választói szavazhattak át a Mi Hazánk jelöltjére. Bár kényelmes lenne azt gondolni, hogy a Mi Hazánk egyéni jelöltjei által a pártlistához képest begyűjtött többletszavazatok főleg a Fidesztől jönnek, de a nagy szórást mutató értékek ezt nemigen támasztják alá.

Egyéni jelöltre és listára leadott szavazatok különbözete abban a 9 OEVK-ban, ahol a Mi Hazánk jelöltjei legalább 300 plusz szavazatot szereztek

Módszertani kitérő: az egyéni-listás szavazatok különbözetéből csak óvatos következtetést lehet levonni, hiszen nem derülnek ki belőlük a „keresztbeszavazások”. Miért is ne fordulhatna elő, hogy az egyik választópolgár a Mi Hazánk jelötjére szavaz, miközben listán például a Fideszre, egy másik választópolgár pedig pont fordítva – ez kiszűrhetetlen marad. Amikor tehát azt mondjuk, „300 fő” szavazott át, úgy kell értenünk, hogy „legalább 300-an” szavaztak át. A kalkulációt az is nehezíti, hogy egy 100-200 szavazatos eltérés jellemzően kialakul az egyéni és listás szavazatok között, tehát sokan vannak, akik csak az egyik szavazólapon voksolnak érvényesen.

Szabolcs-Szatmár-Bereg 2-es választókerületében viszonylag tiszta a kép. Itt az MKKP-nak nem volt egyéni jelöltje, a listájukra szavazó 463 fő vélhetően az egyesült ellenzék jelöltjére, az MSZP-s Aranyos Gáborra szavazott át, akinek a többlete 487 szavazat. Ezt feltételezve, nagyon valószínűnek tűnik, hogy Apáti István 1377 többletszavazata szinte kizárólag a listán Fideszre szavazóktól érkezhetett (Vinnai Győző 1710-zel kapott kevesebbet mint a Fidesz-KDNP listája).

Nógrád 2-esben viszont Dócs Dávid 1719 plusz szavazatának jó eséllyel a felét sem adják fideszesek, minden valószínűség szerint ugyanennyi vagy megközelítőleg ennyi jobbikos is lehet közöttük, akik listán az Egységben Magyarországért mellé húzták be az X-et (az egyesült ellenzék jelöltje a momentumos Gyenes Szilárd volt). Homályosítja a képet, hogy 385-en nemzetiségi listára szavaztak, illetve 339 szavazatot szerzett a Munkáspárt-ISZOMM jelöltje. A Fidesz jelöltje itt Balla Mihály volt.

Csongrád-Csanád 2-es a legérdekesebb körzet, ahol Toroczkai László 1012 plusz szavazata aligha magyarázható kizárólag fideszes átszavazókkal (legalább 706 van belőlük). Bár az MKKP-nak volt jelöltje, 685 kutyapárti szavazó más párt jelöltjét támogatta egyéniben. Egyik opció, hogy közülük mintegy 300-an Toroczkaira szavaztak, de inkább az a valószínű, hogy ők az egyesült ellenzék jelöltjét, a momentumos Mihálik Edvin Mátét választották, és mintegy 300 jobbikos osztotta meg a szavazatait az egyesült ellenzék listája és Toroczkai között. A Fidesz színeiben itt Mihálffy Béla indult.

Csongrád-Csanád 3-as a legnehezebben lekövethető, mivel 1443 szavazatot begyűjtött egy független jelölt, Köröndi Máté, illetve az MKKP-nak (és a NÉP-nek) nem volt jelöltje. A mi hazánkos Laczkó Zsolt 731-es többletének maximum felét magyarázhatja a NÉP támogatóinak átszavazása, a másik fele ugyanúgy érkezhetett fideszektől, mint a hatpárti ellenzéktől vagy akár az MKKP-től. A Fidesz jelöltje Farkas Sándor, az egyesült ellenzéké a jobbikos Szűcs Ildikó volt.

A 300-600 közötti szavazattöbbletek még nehezebben detektálhatók. Budapest 6-osban Dúró Dóra 325 plusz szavazatának forrását például azért nehéz beazonosítani, mert az ellenzéki Jámbor Andrásnak és a fideszes Sára Botondnak is sikerült listája fölött többletszavazatokat szereznie, negatív mérlege itt csak az MKKP-nak és a MeMo-nak van. Baranya 3-asban pedig az zavar be, hogy 3767 nemzetiségi listára voksoló nagy része szavazhatott át a Fidesz jelöltjére, de néhány százan közülük is választhatták a Mi Hazánk jelöltjét. A Fidesz jelöltje Hargitai János, az egyesült ellenzéké a jobbikos Schwarcz-Kiefer Patrik volt.

Merre tovább?

Bár a politikai paletta sok tekintetben hasonló ahhoz, amikor a Jobbik 2010-ben bekerült a parlamentbe (kétharmados Fidesz-többség, darabjaira hullott bal-közép ellenzék), a politikai és társadalmi környezet jelentősen különbözik. Ezt jelzi például, hogy míg a Jobbikot elsősorban cigányellenes és antiszemita üzenetei katapultálták az országos politikába, a Mi Hazánknak már túl kellett nyúlnia ezeken a témákon. De már a kormányoldalnak is nagy gyakorlata és bevett receptje van, hogyan kezeljen egy nálánál szélsőségesebb jobboldali pártot (pl. már sokkal rutinosabban teszi magáévá a szélsőjobboldal témáit). Mégis, a Mi Hazánkban jelentős a növekedési potenciál, és nem csak a nacionalista, szélsőséges slágertémák (gender/LMBTQ stb.) révén. A kormány szűkülő geopolitikai mozgásterét kihasználva például áthangszerelheti az elit-, Nyugat-, EU- és NATO-ellenes szólamokat. A várható gazdasági nehézségek pedig könnyen olyan szociális helyzetet teremthetnek, amelyet egy szélsőjobboldali, globalizációellenes, összeesküvés-elméletekben utazó párt tankönyvszerűen lovagolhat meg. (Political Capital)