h i r d e t é s

A nagy, nyilvános illemhely-kereső Budapesten

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

A nagy, nyilvános illemhely-kereső Budapesten

2019. szeptember 10. - 09:06

 

Párommal bármikor külföldi városban járunk, az egyik legfontosabb feladatom, hogy feltérképezem az adott napra tervezett útvonalon található-e nyilvános illemhely. Ez bizony sokszor nem járt sikerrel. Rómában például ritkán botlik a kitikkadt turista olyan helyre, ahol könnyíthet magán. Ilyenkor marad a kávé, a kóla és közben ki-ki elintézi, amire a szükség kényszeríti. 

A napokban megpróbáltam Budapestet turista szemmel feltérképezni, igyekeztem beleélni magam abba, hogy először járok Magyarország fővárosában. Elsőnek a vécés fronton néztem körül. A Blahától indultam szépen komótosan gyalog, a Nyugati tér felé.

Az első nyilvános vécé a Blahánál volt. Volt valamikor, most zárva, lelakatolva. Folytattam a sétát, a Wesselényi utcánál botlottam egy újabb kaland lehetőségébe. A hölgyeknek kijelölt lejáraton lakat. Rosszat sejtettem, kizártnak gondoltam, annyira multikulturális lett a fővárosunk, hogy a férfiak és a nők ugyanazon helyiségben szabadulhatnak meg attól, amitől muszáj. Nem is csalódtam - piros pont Tarlósnak - a férfiaknak készült lejáraton is egy bazi nagy lakat. 

Nem adtam fel könnyen, mentem tovább, mert tudtam, feladatom van. Annyit azért megsúghatok, hogy indulás előtt egy műintézményben könnyítettem magamon, és utána már nem ettem, ittam. Csak a célt láttam magam előtt. 

Elértem az Oktogonig - idősebbek kedvéért november 7-tér volt egykor-, és kerestem, amit a szükségét már nehezen magában tartó külföldi ilyenkor szokott. Aki bújt, aki nem, de minden hiába. A téren levő illemhelyek is zárva voltak. Látszott rajtuk, régen használhatták az eredeti funkciójuknak megfelelően. Szeméttelepet találtam a város kellős közepén.

Utam végállomása a Nyugati tér volt, ahol az aluljáróban megtaláltam, amit kerestem. Némi apró ellenében, sikeresen teljesítettem is. Egyébként erről a helyről számos pletyka is kering, fene sem tudja, mi az igazság. Igaz az ajtókon a zárak hagynak kívánnivalót maguk után, de ez jobb helyeken is előfordul. 

 

Szegény turista, egy ilyen kálvária után nem gondolom, hogy vendégvárónak fogja barátainak mondania Budapestet. Egy kicsit kutakodtam, és igencsak megdöbbentő adatokra bukkantam. Sem a kis dolgot, sem a nagyobb bajt bizony nem is olyan könnyű "orvosolni" a fővárosban.

Budapesten sok minden épül, csak éppen nyilvános WC-k nem. A források szerint szerte a nagyvárosban, alig több mint 80 nyilvános illemhely működik, vagyis minden huszonötezredik budapestire jut egy közvécé. Ráadásul ezek között csak elenyésző számú illemhely használható ingyenesen és sok vécé nagyon rossz állapotban van. Pedig vécére mindenkinek menni kell – ha szegény, ha gazdag, ha dolgozik, ha munkanélküli, ha ép testű, ha fogyatékos, ha gyerek, ha felnőtt, ha van hol laknia, ha nincs.   

Mit tegyen  az ember fia, ha rájön a muszáj? Ahol elintézhetné csekélyke fizetés ellenében a dolgát, az valahol el van rejtve, istenke sem tudja merre. Jön a bokor, a fal töve, meg egyéb takarásra alkalmasnak látszó hely. Ha mégsem, akkor nincs szerencséje a jámbor pisilni vágyónak. Ha közben még a közterületesek is arra járnak, dupla kicseszés. 

De, mit tehetnek a hölgyek? Számukra ez sokkal nehezebb feladat, az utcán, tereken kivitelezhetetlen. Szorítani, szorítani, míg egy olyan helyet találnak, míg kijöhet, aminek ki kell jönnie. 

Nagydolog, az még nagyobb bonyodalmakat képes okozni szép és "vendégszerető" fővárosunkban. Arról jobb nem beszélni, ha rájön az ember gyerekére a szapora, mondjuk valahol a központtól távol. Valószínűleg sokan tudnának az óráknak tűnő percekről, az  izzasztó végszükségről mesélni. Magam is többször jártam úgy, hogy utolsó utáni pillanatban jött a felmentés, csak rohantam abba a bizonyosba. Futtában le a nadrág és  egyebek, majd  mindent bele. Viszont ha éppen papír nincs a törölni valóhoz, az újabb kínos szituációkat okoz. Velem egyik jó nevű kórházban történt legutóbb ilyen. Minek tagadjam, rám jött a nagydolog. Szerencsére találtam egy olyan fülkét ahol volt zár is az ajtón… futásban le, amit ilyenkor kell, s tettem, amit muszáj volt. Egyről feledkeztem el: megnézni, van-e WC papír. Nem volt. A további szerencsétlenkedésem, már az olvasók fantáziája bízom…

Elhumorizálok én most ezen - pár lépésre a mosdótól -, de valójában komoly kérdésről van szó.  a fővárosi hivatalosságoktól semmi sem várható, a luxuskocsijukban talán még luxus illemhely is található. Nem véletlen, hogy úgy két éve a Város Mindenkié csoport és az Utcajogász petíciót indított az ügyben, hogy alátámasszák kérésüket  a Fővárosi Önkormányzat és a Belügyminisztérium felé. “Követelésünk egyszerű: ingyenes, tiszta és akadálymentes közvécéket szeretnénk Budapesten és az egész országban. Foglalják törvénybe a nyilvános vécék fenntartásának kötelezettségét, Budapest pedig járjon, elöl jó példával és létesítsen minimum 200 nyilvános vécét a városban!” - írták. Az "eredményt" olvashatták, illetve a fővárosban élők maguk is megtapasztalhatják naponta.

Apróságnak tűnik, de ezt csak az mondhatja, aki még az életben nem volt ilyen kínos helyzetben. Az európai kultúrának része az is, hogy mindaz, ami az élet természetes velejárója, normális körülmények között megoldható legyen. Párizsban például 400 ingyenesen használható, nyilvános illemhely található. Lehet, hogy az ottani főpolgármester egyszer úgy járt, mint egy "átlagember". Vagy csak egyszerűen élhetőbbé szerette volna tenni szeretett városát. 

Tarlós István valószínűleg még nem kapott engedélyt Orbán Viktortól arra, hogy kulturált körülmények között végezhessék a város lakói, a turisták azt, amit éppen muszáj. Talán meg kellene egy ilyen sétára hívni a Vár urát is, és ki tudja: kiderülne, hogy a NER-ben még a szarból is képesek stadiont építeni. 

Kapcsolódó cikkek: 

 

h i r d e t é s