h i r d e t é s

A népbíróság előtt

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam
a- a+

A népbíróság előtt

2021. június 30. - 18:30

Varga Zs. András, Orbánnak fél év után leváltott, bírósági tárgyalótermet bíróként sosem látott főbírája talán ismeri az előkészület fogalmát, mely a Büntető Törvénykönyv szerint csakúgy büntethető, mint maga az elkövetett bűncselekmény.

Varga nem kevesebbet állít, mint hogy alkotmányos puccs előkészítése zajlik, az orbáni alkotmányos rend megdöntésére, ennek megakadályozása pedig az államhatalmi szervek feladata.

Tudjuk jól, mire gondol az ügyészségtől igazolt átmeneti főbíró. Az ellenzék nyilvános szakmai viták során is keresi az orbáni diktatúra lebontásának alkotmányjogi módozatait.

Különös tekintettel arra, hogy kétharmados többséget a választásokon esetleg győztes ellenzék szinte bizonyosan nem fog szerezni.

Azok a koncepciók, melyek szerint a./ az alaptörvényt figyelmen kívül kell hagyni, b./ az alaptörvény deklaráltan és nevében sem alkotmány, tehát egyszerűen fölé kell helyezni egy új, demokratikus, népszavazással megerősített köztársasági alkotmányt, c./ pillanatnyilag nincs szükség új alkotmányra, mert jogtechnikai eszközökkel az alaptörvény átfordítható, nyilvánvalóan abból a dilemmából fakadnak, hogy az ellenzéknek nem lesz az alaptörvény módosításához szükséges többsége.

Az egész kérdéskör sarokpontja, hogy legitim módon változtatta meg Orbán a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, vagy sem?

Mert, ha illegitim volt ez a lépés, már az első, az Alkotmányt hatályon kívül helyező lépéssel, akkor egyszerűen figyelmen kívül hagyható, illetve aggály nélkül hatályon kívül helyezhető, a korábbi Alkotmány pedig hatályába minden további nélkül visszaállítható.

Véleményem szerint a 2014. évi parlamenti választásokig illegitim volt Orbánnak ezirányú működése, mert a 2010. évi választásokon csak arra kapott felhatalmazást a választóktól, hogy az adott jogrend keretein belül kormányozzon.
Arra viszont, hogy e jogrendet felrúgja, és a helyébe egy másik közjogi berendezkedést állítson, nem kapott felhatalmazást. Azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyesmi a választási programjában nem – de máshol sehol sem – szerepelt.
És miért 2014-ig? A válasz egyszerű. Eltekintve most a választási törvénynek és magának a választások lebonyolításának csalfaságaitól, attól a körülménytől, hogy Orbán 2014-ben gyakorlatilag még egyszerű többséget sem szerzett volna egy tisztességes választójogi törvény alapján, nemhogy kétharmadosat: a Fidesz kevesebb (2,6 millió) szavazatot kapott, mint az ellenzéki pártok együtt (2,8 millió), az ellenzék pusztán azzal, hogy beült a Parlamentbe, érvényesnek fogadta el a választást és eredményét, ezzel viszont azt a fikciót is, hogy a választók többsége utólag legitimálta Orbánnak valamennyi intézkedését a 2010-2014-es ciklusban.

Ez a vonat tehát 2014-ben egy rövidlátó ellenzék miatt elment.
De van mindig egy pótkötél: Orbán alaptörvénye és a kapcsolódó szinte valamennyi törvénye ellentétes az Unió Chartájával és a csatlakozási szerződésünkkel.
Márpedig az uniós jog felülírja a nemzeti jogszabályokat, akár az alkotmányt is.

Varga Zs. természetesen úgy gondolja, hogy Orbán alaptörvénye és államberendezkedése legitim.
Ehhez képest ahhoz bárki csak az alkotmányos rend megsértésével nyúlhat hozzá. Sőt! Meg is előlegezi ezt a fejleményt: szerinte az ellenzék már most ezen munkálkodik.

Ezt hívják előkészületnek? A forradalom előkészületének?

Varga Zs. tovább megy: el kell hárítani ezt a puccsot, méghozzá minden eszközzel!

Na, ezt tényleg előkészületnek hívják! Az ellenforradalom előkészületének!

Ha egy pillanatnyilag teoretikus alkotmányjogi vita, egy még meg sem valósult választási győzelem reményében puccs szervezésének minősül, akkor az ennek elhárítására javasolt intézkedések mi másként értelmezhetők, mint egy ellenpuccs megelőző csapása előkészítésének?

A volt főbíró és leendő alkotmánybíró úr gondolatmenete nem idéz föl mást, mint a jó öreg koncepciós perek emlékét, újraélesztésének lehetőségét. Melynek ideológiai alapvetését az átmeneti főbíró úr még a kádári joganyagból szívta a vérébe.
Úgy látszik, az átmeneti főbíró úrnak ez a hatalomtechnikai megoldás megragadta a képzeletét.

Igaz, Orbán rezsimje is alkalmazta már (Császy, Tátrai).

A volt átmeneti főbíró úr, leendő alkotmánybíróként, egyivású társaival, egy hatalomváltás esetén az új többségű Országgyűlés és az új kormány jogalkotásának alkotmányosságát fogja elbírálni. Szép, mi?

Mert zajlik itt még egy előkészület: a gránitszilárdságú alaptörvényt Orbán betonszilárdságú, élethossziglan (vagy majdnem élethossziglan, mindenesetre választási ciklusokon átívelő időre) bebetonozott káderei fogják védelmezni utólag is, mint az átmeneti főbíró úr, minden áron és eszközzel, szabotálva az új rendszer összes intézkedését.

Na, kedves átmeneti főbíró úr? Mit tanult annak idején? Ez hogyan minősül?
Persze ez egy következő kérdés! Még nem időszerű. Csak teoretice. Annak idején majd nyilván fölteszik Önnek (is).

Andrej Visinszkij, Sztálin főügyésze, a koncepciós perek atyja mindenesetre dörgöli a tenyerét: életműve (vagy nevezzük inkább halálműnek?) halhatatlan.

Címkék: