Ez ellen írt ki népszavazást a magyar kormány, amely nem akarja végrehajtani a brüsszeli döntést. Orbán és társai a magyar társadalom támogatását kérik ahhoz, hogy megtagadhassák a magyar állam, az ország nemzetközi kötelezettségének teljesítését. Orbán Viktor, aki a Brüsszel és a nyugati világ – szerinte retrográd – értékei elleni harcra alapozza politikai jövőjét, ezzel a népszavazással – ha nem is nyíltan -, de valójában ahhoz kéri a magyar társadalom hozzájárulását, hogy kivezethesse az országot az Európai Unióból, a civilizált világból, amelyet mamelukjai, de ő maga is egyre gyakrabban a gonosz birodalmának állít be.

Teszi ezt a szuverenitásunkra, a magyar érdekek védelmére hivatkozva, de valójában csak azért, mert mindeddig egyedül Brüsszel nyomására kellett részleges visszavonulót fújnia a demokrácia teljes leépítésében, csak Brüsszel az, amelyik megállíthatja Orbán és családja, barátai, közeli- és távoli rokonai és kisebb-nagyobb vazallusai féktelen harácsolását, amelynek célja, hogy néhány Orbántól függő pénzmágnás és földbirtokos-nagytőkés kezébe kerüljön az ország javainak túlnyomó része, hogy az ország általuk kisajátított anyagi javaira támaszkodva korlátlan hatalmat szerezhessenek fölöttünk. Hatalmi és diktatórikus céljaikhoz igyekeznek megszerezni a magyar média fölötti ellenőrzést, ahol lehet, annak közvetlen irányítását. Ezért töltötték fel az államhatalom minden fontos pozícióját hűséges alattvalóikkal, ezért számoltak fel minden olyan demokratikus alapintézményt, vagy szüntették meg azok függetlenségét, hogy ne legyenek képesek a kormányzás hatalmi és korrupciós tobzódásának útját állni, megakadályozni az ország törvényekkel megtámogatott kirablását.

Ezért kezdték el és folytatják egy félfeudális, de inkább nyíltan fasiszta rezsim kiépítését, amely évtizedekre határozná meg, ki lehet jómódú, gazdag, milliomos, milliárdos, iskolaigazgató vagy pedellus, köztisztviselő, vagy előadóművész, asztalos vagy szerszámlakatos ebben az országban. Mégpedig annak függvényében, hogy kellő alázatot mutat-e a hatalom képviselőinek. Leborul-e a Tarlósok és Orbánok, a Lázárok és társaik lába előtt, vagy hajlandó-e lemondani üzleti érdekeiről a Mészáros Lőrincek vagy Andi Vajnák és Garancsi Istvánok javára, akiket személyesen Orbán Viktor juttat törvényesen monopolizált helyzetükbe, vagy helyez törvényen felüli pozícióba. Ehhez a parlamenti szavazógép mellett feltétlen támogatást nyújt az ország legfőbb ügyésze, aki a kormányfő kesztyűs bábja.

Orbán Viktor egy sima országgyűlési választáson aratott győzelmet, az abból adódó kétharmados parlamenti többséget elégséges felhatalmazásnak érezte arra, hogy megváltoztassa az ország társadalmi rendjét, felszámolja a magyar köztársaságot, a liberális demokráciát, megkezdje a versenyen, alapuló piacgazdaság megszüntetését, felszámolja az állami pénzek ellenőrzött elköltésének gyakorlatát, és hadat üzenhessen a nyugati világnak, benne az Európai Uniónak, az Egyesült Államoknak, de semmihez sem merte népszavazás útján a társadalom jóváhagyását kérni. Nyíltan ma sem vállalkozik erre. Helyette olyan – hosszas, uszító sajtó- és politikai kampánnyal előkészített – népszavazást ír ki, amelyben biztos az igenek többségében, aminek alapja a magyar társadalom idegenfóbiája, nyílt- vagy burkolt rasszizmusa, páni félelme az ismeretlentől és a mástól, valamint a folyamatos manipuláció, amivel az emberek agyát mossák.

A magyar embereknek a népszavazáson elnyert igen szavazataira hivatkozva Orbán Viktor megteheti azokat a végső lépéseket is, amelyek után nem lesz Magyarország számára lehetőség a visszafordulásra arról az útról, amely egy Orbán vezette totalitárius hatalomhoz, hazánk nemzetközi elszigetelődéséhez, a magyar társadalom elszegényedéséhez, nemzeti csődhelyzethez vezet. Gőzerővel folyik a soron következő 2018-as parlamenti választások elcsalásának előkészítése, a Fidesz győzelméhez szükséges társadalmi közhangulat megteremtése konfliktusok generálásával és látszat jóléti intézkedésekkel, választási költségvetésekkel, újabb rezsicsökkentésekkel, a sajtó megregulázásával és a független média ellehetetlenítésével.

Mindeközben a magát demokratikusnak nevező és részben a parlamentben is mandátumokkal rendelkező ellenzék, a magyar liberális értelmiség jelentős része nem hajlandó beismerni, hogy egy rossz játék idióta szereplője, hogy Orbán vele legitimáltatja diktatúráját, már ameddig erre szüksége van, de aligha sokáig. A magyar ellenzék azzal áltatja magát és a társadalom elégedetlen millióit, hogy képes az orbáni rezsimet 2018-ban parlamenti választások útján elküldeni a hatalomból, majd tolvaj vezetőit ebül szerzett vagyonukkal elszámoltatni és nyílt hazaárulásukért méltó büntetéssel sújtani.

A valóság azonban az, hogy az ellenzék két év múlva, de akár 12 év múlva sem lesz képes Orbán Viktor Fideszét demokratikus, tehát arányos, igazságos és tisztességes, esélyegyenlőségen alapuló választások útján legyőzni, mert ilyen választások – ahogy már 2014-ben sem – úgy 2018-ban, de amíg Orbán Viktor hatalmon van, addig soha a bánatos életben nem lesznek. A mai magyar ellenzék a helyzetet teljesen félre értelmezve, vagy azt szándékosan félremagyarázva, az orbáni rezsimnek nyújtott legitimáción kívül, semmit sem tesz, ami egy rendszerváltáshoz vezethetne, a magyar köztársaság és a liberális demokrácia feltámasztását segítené elő.

A legnagyobb bűnük, mindenek előtt az MSZP bűne az lesz, ha nem hirdeti meg azonnal és nem is hajtja végre teljes következetességgel a kötelező migrációs kvóták ügyében kiírt népszavazás teljes bojkottját, beleértve a lebonyolítás fizikai meghiúsítását, vagyis a bojkott mellett a népszavazás elleni szabotázst is. Az MSZP vezetése ahelyett, hogy mindent elkövetne a népszavazáson való részvétel olyan szintre csökkentése érdekében, hogy az – ha mégis meg tudják tartani – legalább az alacsony részvétel miatt érvénytelen legyen, a saját népszavazási kérdéseinek a kormány által kiírt népszavazáshoz ragasztásával, maga követ el mindent az egyébként is alkotmányellenes, mert Magyarország nemzetközi elkötelezettségét súlyosan sértő referendum sikeréért. Ezért a teljesen érthetetlen és a magyar nemzeti érdekeket alapjaiban veszélyeztető fellépéséért a Magyar Szocialista Párt súlyos árat fog fizetni azzal, hogy – teljesen megérdemelten – végleg a jelentéktelen politikai tömörülések táborába süllyed, legkésőbb akkor, amikor Orbán Viktornak már nem lesz rá szüksége és megvonja a pártnak nyújtott pénzügyi támogatást tőle.

A normálisan gondolkodó és következetes magyar ellenzéknek már régen egy olyan népszavazás kiírásán kellene fáradoznia, amely nem arra kíváncsi: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” – mert ilyesmit az Európai Unió nem akar, hanem egy olyat, amelyben az lenne a kérdés: „akarja-e, hogy nem több, mint 1294 gerinctelen magyar politikus, képviselő, köztisztviselő és oligarchia irányíthassa teljhatalommal az országot, úgy, hogy semmiért és senki előtt elszámolniuk nem kell? Sem akkor, amikor egy-két év alatt milliárdokat hasítanak ki a közvagyonból, sem akkor, amikor ezer éves nemzeti törekvésünkkel szembe fordulva, elszakítani készülnek az országot a nyugati világtól, amivel hazaárulást követnek el fényes nappal.” Magyarország jövőjét nem 1294 vagy akár 12 940 hozzánk érkező szíriai háborús menekült veszélyezteti, hanem az elvándorolt félmilliónál is több magyar, de leginkább az itt tartósan berendezkedni készülő Orbánok, Lázárok, Matolcsyk, Csányik, Garancsik és Mészáros Lőrincek, akiket, – ha végleg megvetik a lábukat -, kirobbantani sem leszünk képesek a földi paradicsomból, amit maguknak teremtenek Magyarországon a mi verejtékünk árán, beszariságunkra és együgyű semmittevésünkre támaszkodva.

Zsebesi Zsolt / gepnarancs.hu