Ekrem Kemál György: „Ezeket mind agyon kell lőni!”

Az alábbiakban – az egykor volt polgári kormány miniszterelnöke felhívásának is eleget téve – néhány olyan fejezetet ismertetek a deklaráltan pártsemleges Nemzetbiztonsági Hivatal esetleírásaiból, melyekkel Boross Péter, Gálszécsy András, Nikolits István, Katona Béla, Kövér László, Demeter Ervin, Szilvásy György, stb. annak idején nem álltak ki a sajtó elé.   

1997 első hónapjaiban, amikor a Független Kisgazdapárttal, a Fidesz Magyar Polgári Párttal, a Kereszténydemokrata Néppárttal és a MIÉP-pel szövetséges METÉSZ vezetői tettenérhető államellenes szervezkedés résztvevőiként kerültek a Nemzetbiztonsági Hivatal látókörébe, Nikolits István akkori titokügyi miniszter illetve a kormány sokmindent tehettek volna a későbbi szélsőjobboldali vagy a demokráciával összeegyeztethetetlen tevékenységek megakadályozására. – Bár Horn Gyula miniszterei, hasonlóan az Antall-kormány illetékes hatóságaihoz, mindvégig rendelkeztek információkkal a nemzetiszocialista akciócsoportok létezéséről és jónéhány parlamenti politikus a demokráciával összeegyeztethetetlen tevékenységéről, gyakorlatilag semmiféle komolyabb intézkedést nem foganatosítottak a demokratikus állam védelmében.

A Nemzetbiztonsági Hivatal 1997. január 16-án 18 óra 51 perckor (a Központi Bűnüldözési Igazgatóság Különleges Ügyek Osztálya 36-bü/1997 jelzésű dokumentuma szerint) az alábbi beszélgetést rögzítette a Hungarista Mozgalom egyik vezetője, Ekrem Kemál György lakásán:

„Pallós György: Figyelj!… Egy 7,65-ös 200 lőszerrel 45-ért!… Kétszáz darab lőszer! – Ekrem Kemál György: És összesen negyvenöt? – Pallós: Negyvenötért! – Ekrem: És az a parabellum még megvan?… Pallós: Hát persze, még megvan. De ez tutti, én ezt már most lebeszéltem. – Ekrem: Én ma már mondtam, csak most nincs pénz… Idenézz! Meghozták a salgótarjáni ÁVH-s gyílkosok listáját. Egy csomó megvan már, de a többi…- Pallós: És melyik él? – Ekrem: Ahol nincs kereszt, az mind él. És az is ott van, hogy hol laknak. Ott van Salgó, Forgács…, ezek kis falvak. – Pallós: Milyen messze van az ide? – Ekrem: Az elég messze van, 130 km. Csináljuk meg!… – Pallós: De várj, te ismered a házat? – Ekrem: Csak sejtem. A Szirmaiék ismerik, ők biztosan segítenek…”

A következő hangrögzítés 1997. január 23-án történt – Pallós György és egy, az NBH számára ismeretlen férfi (X) beszélgetéséről:
„Pallós: Hát ahol tudnánk szerezni valami komoly dolgot, az Jugoszlávia. Habár most nagyon figyelik ezeket… Érted? Ami onnan átjön. Egy hely van, ahonnan esetleg tudnék szerezni anyagot, tehát ilyen komolyabbat… Kellene egy páncélököl, azt messziről… X: A gépkocsi ellen is jó, meg a házak ellen. Abból a legkisebb méretű kellene…”

Az Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai – ahogy a KBI Különleges Ügyek Osztályának átadott dokumentumaiban olvasható – 1997. március 6-án 18 óra 58 perckor rögzítették a harmadik, egyben utolsó, beszélgetést a nemzetiszocialista akciócsoportok két aktivistája között:

„Pallós: Igen… és 5000 forintért tud szerezni lőszert, 9 mm-est. – Ekrem: Tehát ötezerért. Ennyi az ára? – Pallós: Milyen messze van az a blokád? – Ekrem: Holnap kell lemenni. Le kellene menni Kiskőrösre, és arra kérni őket, hogy kerítsék be Budapestet 15-én. Már 14-én el kell kezdeni. – Pallós: Már most kezdődik a piszkálódás, a kormányszóvívő kijelentette, hogy demonstrálni lehet, de utat lezárni azt nem! – Ekrem: Persze, persze… Majd mi megpiszkáljuk őket úgy, hogy egy se megy ki innen! – Pallós: Mit gondolsz, én miért kértem a Sárosdytól még százat?… – Ekrem: Bereczet azonnal meg kell fogni! De meg kell fogni Petőt is, meg a Horn Gyulát és a Vitrayt… Ezeket mind agyon kell lőni!”

A korabeli sajtó, részben azért is, mert nem rendelkeztek megfelelő információkkal, jelentéktelenné zsugorította a történteket. A rejtélyes Sárosdy Mihály nyugállományú rendőrezredes szerepéről szó sem esett az MTI és az egyéb orgánumok hasábjain…  Az 1997 tavaszán lejátszódott eseményeket egy-két „forrófejű, elégedetlen fiatalember meggondolatlanságának” minősítették, holott (amint azt a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata Magyarországon és külföldön közzétett jelentéseiből a nyilvánosság egy része megtudhatta) Budapest belvárosában 1997. március 10-re virradó hajnalán tűzharc alakult ki, ennek során vesztette életét a neonáci szervezkedők egyike, Rácz János, a IX. kerületi Üllői út 14. számú ház előtt.

Az államellenes összeesküvőket bíróság elé állították. – Az ügyben eljáró Fővárosi Bíróság tanácselnöke sokáig vívódott, hogy elvállja-e a kifejezetten politikai pert („Ha elítélem őket az is baj, ha nem ítélem el a csoport tagjait, az is baj…” – jegyezte meg a hungaristák jogi képviseletét ellátó egyik ügyvédnek.) Katona Béla, Nikolits elődje, ebben az időszakban jelentette ki, hogy megtörtént a hídverés az alvilág és a politika között. – A következő évek, 1998-tól 2002-ig, a szocialista politikust igazolták: a politikai alvilág egyetlen prominensét sem zárták a rácsok mögé.

Szemenyei-Kiss Tamás
/Jegyzetem a Központi Nyomozó Főügyészség 140/2003., a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága 78/2004., továbbá a KBI Különleges Ügyek Osztálya  140/2003. számú iratanyagainak felhasználásával készült./

hirhatar.com

{flike}