Rövidesen ismét munkához lát a Magyar Nemzeti Bank működésének ellenőrzésére hivatott új felügyelőbizottság, amelybe a parlamenti pártok jelölik a tagokat. Ön volt már egy korábbi ciklusban a grémium tagja az LMP képviseletében, most pedig a zöld párt mellett a Párbeszéd és a Jobbik is jelölni akarja. Az MSZP Andor László korábbi uniós biztosnak adná a feladatot, a DK viszont céltalannak tartja, hogy az ellenzék részt vegyen a jogállamiságot eljátszó komédiában. Vállalja a jelölést?

Arról tájékoztattam a három, engem jelölő párt vezetőségét, hogy miként a köztársasági elnöki jelölésemnél is történt, csak akkor vállalom ezt a jelölést, ha mind a hat demokratikus ellenzéki párt egybehangzóan engem jelöl, mert nem kívánom személyemmel illusztrálni az ellenzéki pártok között kialakult széthúzást és feszültséget. A pártelnököknek küldött levelemben azt is leírtam, hogy véleményem szerint az lenne a legjobb, ha nem jelölnének senkit. Biztosra vehető ugyanis a jelölés kimenetele, hogy a kormánypártok a korábbi gyakorlatnak megfelelően maguk állapítják majd meg, ki lesz a „befutó”. Miután az ellenzéknek egynél több jelöltje lenne – köztük a Mi Hazánk Mozgalom részéről ajánlott Varga István pénzügyi szakértő –, így nem kétséges, hogy őt választanák majd meg. Véleményem szerint ezért jobb, ha a demokratikus ellenzék távol tartja magát ettől a színjátéktól. Én mindenesetre nem kívánok részt venni benne.

Pedig egy, a feladatát valóban ellátó felügyelőbizottságnak lenne dolga. A kormány ugyanis – feltehetően az MNB sugallatára – indokoltnak látta a kilenc­esztendős jegybanktörvény részleges módosítását. Szükség volt erre?

A jogszabálytervezet több szempontból is aggályos. Már az is elgondolkodtató, hogy az MNB élén álló Matolcsy György havi fizetését jövő év márciusától havi hatmillió forintra kívánják emelni, arra hivatkozva, hogy az ÁSZ elnöke is annyit keres. Ebben az a felháborító, hogy mindez olyan időszakban történik, amikor például a pedagógusok régóta beígért bérének rendezésére nincs elég pénz. Másfajta gond van azzal, ahogyan az adósságféket módosítani kívánják, ahogyan a lakossági hitelezés mértékét az ügyfél jövedelméhez kötnék. Ennek nincs helye a jegybanktörvényben! Egy nemzeti banknak eleve rendelkezésére állnak olyan eszközök, amelyekkel megfelelő keretek között kezelni tudja a bankok által nyújtott kölcsön mértékét. Ráadásul a jegybanktörvény módosításához a parlamenti képviselők kétharmadának a szavazatára van szükség. Vagyis ha olyan pártok lesznek kormányon, amelyeknek nincs ekkora többségük, akkor még ha a gazdasági körülmények meg is változtak, akkor sem tudnak a rögzített formulán változtatni. Minden korrekcióhoz parlamenti jóváhagyás kell majd.

A mostani módosítás egyébként szigorítást jelent?

Egyértelműen. A bankok gyakran elég lazán kezelték az adósságféket, de ennek a megakadályozásához sem szükséges törvényi szabályozás. Az ilyen esetek kivédésére is van egy egyszerű eszköze a jegybanknak, éspedig az, hogy az arányokat meghaladó hitelezés esetében kockázati tartalékot kell képezniük a bankoknak, gyakran 100 százalékos mértékben. Ennek hatására hamar leszoknának a túlhitelezésről, hiszen ez brutálisan befolyásolja a jövedelmezőségüket. Az MNB saját jogkörében is megszabhatja, hogy az adós és az adóstárs összjövedelmének mondjuk 50 százalékát ne haladhassa meg a bank által nyújtott hitel törlesztőrészlete, összege pedig ne legyen nagyobb, mint kettejük kétéves jövedelme. Aggályokat vet fel a módosításnak az a pontja is, amely azt szabályozza, hogy ha az MNB éves működése nyereséges, akkor annak 50 százalékát kell a központi költségvetésbe befizetnie. Ezt a mértéket azonban felesleges megmerevíteni. Előfordulhat ugyanis olyan gazdasági helyzet, amikor a teljes profitra szüksége lehet a jegybanknak, s akkor jobb lenne, ha az egészet megtarthatná, máskor viszont a központi költségvetés állapota a teljes összeg befizetését is szükségessé teheti. Az MNB az állam tulajdonában van, ahol a tulajdonosi jogokat az államháztartásért felelős miniszter, jelesül a pénzügyminiszter gyakorolja. Az ő felelőssége megállapítani, mekkora osztalékra tart igényt a költségvetés. Ezért sem érdemes ezt egy kétharmados törvényben szabályozni.

És mi van, ha a múlt évihez hasonlóan veszteséges a jegybank?

Jelenleg a költségvetésnek nyolc nap áll a rendelkezésre, hogy a hiányt az MNB-hez átutalja. Az új szabályozási terv szerint ez a jövőben úgy történhet, hogy a teljes feltöltési kötelezettséget öt év alatt kell teljesítenie, évente egyenlő részletekben. Tavaly a jegybank veszteségessé vált, s idén is hasonlóak a kilátások. Az előttünk lévő két esztendőben hasonlóképpen. A veszteség idén akár 800 milliárd forintot is kitehet, jövőre szintén, ez már összességében megközelíti a várt uniós támogatások felét. Az Unió központi bankja az MNB vezetőinek fizetésemelésével nem foglalkozik majd, sőt, az adósságfékkel sem. Azzal viszont biztosan, hogy a feltöltési kötelezettség szabályait a jóváhagyásuk nélkül változtatják meg. A nyolcnapos befizetési kötelezettség ugyanis az Európai Unió valamennyi jegybankja számára kötelező, ettől az egyes tagállamok nem térhetnek el, mert ez az egész rendszer felborulásához vezethetne. Az előzetes jóváhagyás beszerzését azonban az MNB, a kormány elmulasztotta.

Sokat hangoztatott érv, hogy a jegybank nem feltétlenül nyereségérdekelt.

A véleményem ebben eltér más ellenzéki közgazdászokétól, akik szerint közömbös, hogy az MNB profitot termel-e egy adott évben vagy veszteséges lesz. Álláspontjuk szerint a jegybank elsődleges feladata, hogy kordában tartsa az inflációt, ha ez veszteséget eredményez, akkor ezt tudomásul kell venni, nem kell vele foglalkozni! De ez egy tévedés. Ha az MNB olyan monetáris politikát folytat, amelyik jelentős nyereséget hoz ugyan, de közben a forint tudatos gyengítésével inflációt gerjeszt – ez volt a jellemző Matolcsy György elnökségének egy korábbi időszakában –, ez nem elfogadható, mint ahogy az sem, ha óriási lesz a vesztesége, mert korábbi hibái miatt kénytelen olyan kamatpolitikát folytatni, ami nagyon sokba kerül. Egyik sem kedvező, a jegybank tőkeellátottsága ugyanis a stabilitásának a része, amit józan, kiegyensúlyozott monetáris politikával lehet elérni.

Havonta növekvő, brutális drágulás jellemzi Magyarországot, októberben már 21,1 százalékos volt a pénzromlás mértéke. Mit tett vagy mit nem tett a jegybank?

Az MNB elsőrendű feladata a pénzromlás kordában tartása, de ezt a kötelezettségét nem megfelelően látta el, ezért elhatalmasodott az infláció. A gazdasági növekedést az Orbán-kormány gazdaságpolitikája nem a hatékonyság javításával vagy a kapacitások bővítésével, hanem a hitelezés felfuttatásával érte el, ami erősítette az inflációt. Tavaly a januári pénzromlás mértéke 4,7 százalékos volt nálunk, háromszorosa az európai uniós átlagnak. A hitellel felpörgetett gazdaság szép növekedési mutatót ért el, de csak akkor, ha azt forintban mérjük. Ha euróban számítjuk, akkor még a két százalékot sem érjük el.

A jegybank mely lépései kifogásolhatók?

A jegybank nagyon későn kezdte el az alapkamat-emelést, amikor ezt mégis megtették, akkor is csak nagyon kicsiket léptek. Így nem érték el a kellő antiinflációs hatást. Az akkori negyed százalékpontos kamat­emelések „bolhacsípésnek” sem számítottak. Az MNB nem szállt szembe a kormány nagyon bőkezű pénzszórásával, sőt a saját növekedést ösztönző hitelprogramjukat sem zárták le. Mintegy 16 ezer milliárd forint ingyenpénzt helyeztek ki a bankrendszerbe, hogy aztán az elszabadult likviditást lecsapolják az egyhetes és egynapos banki betétek lekötésével. A bankok ingyen vagy nagyon olcsó forrásaira viszont már 18 százalékos kamatot fizetnek. Ebből származik az MNB tetemes veszteségének java része. Az infláció elleni küzdelemben a jegybanki lépések hatása gyérnek bizonyult, de ugyanez mondható el a fiskális politikáról is. A pénzromlás tehát mára beépült a gazdaságba, az MNB és a Pénzügyminisztérium aligha tud vele megbirkózni. A drágulás tetőzését az MNB decemberre várja, 24-25 százalékon, és a most is tartó bértárgyalásokon vagy a nyugdíjemelés mértékének meghatározásánál egyáltalán nem mindegy, hogy milyenek a jövő évi inflációs kilátások.

Sorra készülnek a törvények „az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében” címmel, a helyreállítási alap forrásainak elnyeréséért. Elegendők lesznek ezek a gesztusok?

A benyújtott törvényjavaslatokból jól látszik, hogy a kormány nem veszi komolyan ezeket a jogszabályokat, hanem csak azért alkotják meg őket, hogy az uniós támogatásokat megkapjuk. Nem mernék jóslatokba bocsátkozni, hogy az uniós támogatásokat részben vagy egészben megkapjuk-e vagy sem, erről az EU-n belül is jelentős a nézetkülönbség. Az bizonyos, hogy Lengyelországnak előbb fognak folyósítani, mint nekünk, mert ott csak az igazságszolgáltatás terén találtak hiányosságokat, amelyeket könnyebb orvosolni, mint a magyar helyzetet. Eredetileg 17 jogszabály módosítását javasolta az Európai Bizottság, amely most már 20 felé tart, mert időközben kiderült, hogy még több ponton nem tartja be Magyarország a jogállamiság követelményeit. Van azonban más is, amiről kevés szó esik. A járvány miatt az Európai Unió felfüggesztette a tagállamok költségvetési követelményeinek végrehajtását, azonban jövő év januárjában ismét visszaáll a régi rend. Ezért például az államháztartási hiányt jelentős mértékben mérsékelni kell, ami a forint újbóli gyengüléséhez vezethet, és nem kizárt, hogy a követelmények nem teljesítése esetén ismét túlzottdeficit-eljárás alá esünk.

Róna Péter. A 80 éves közgazdász, jogász, üzletember, egyetemi oktató, aki 1956 és 1990 között az Egyesült Államokban élt, 1986-tól hazatelepüléséig a J. Henry Schroders bank elnök-vezérigazgatója, 1990 és 2004 között a NABI buszgyártó cég magyarországi leányvállalatának alapító elnöke, valamint az Első Magyar Alap elnök-vezérigazgatója volt. Tanított az ELTE-n és Oxfordban is. 2022-ben az Egységben Magyarországért pártszövetség őt jelölte köztársasági elnöknek, de parlament a Fidesz-KDNP jelöltjét, Novák Katalint választotta meg a legmagasabb magyarországi közjogi pozícíóra. 

(Népszava)