A rabszolgatörvény, mint PR-intézkedés?
Miközben a második hullámban is tüntetések zajlanak a többek szerint érvénytelenül megszavazott rabszolgatörvény ellen, a közmédia úgy csinál, mintha nem is történne semmi. Médiatudományi szempontból ez teljesen érthető, hiszen a tájékozatlan ember számára, amiről nem szólnak a hírek, az meg sem történik.
A Szabad Egyetem és a Hallgatói Szakszervezet Tüntetés a rabszolgatörvény ellen / Diák-Munkás szolidaritás címmel meghirdetett demonstráció résztvevői és rendőrök a Parlament előtti Kossuth téren 2018. december 13-án. - MTI/Mónus Márton
Volt erre példa a nagyvilágban is, a vietnami háború idején Laoszban elvileg nem történt semmi.
A rabszolgatörvény ellenben ugyanúgy terítéken van a kormányhű médiumokban is. Igaz, meglehetősen sajátos perspektívából. Szajlai Csaba, a Figyelő főszerkesztő-helyettese volt az M1 vendége. Mintegy kötelességtudóan vette védelmébe a túlóra szabályozását érintő intézkedést.
Azt állította: a munkavállalók túlnyomó része nem is fogja érzékelni az intézkedést, ami lehetővé teszi az „önkéntes” túlmunkát.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a kormány politikájának fókuszában 2010 óta a „munkaalapú társadalom” kiépítése áll, lehetetlen állapot volt, hogy egy tízmilliós országban csak 3,6-3,7 millióan dolgozzanak. Szerinte az, hogy mára 800 ezerrel többen dolgoznak, azoknak az intézkedéseknek köszönhetők, amelyek megkönnyítették a foglalkoztatást a munkaadók számára.
A túlórakeret növelése tulajdonképpen egy PR-intézkedés, ami előnyt jelenthet Magyarország számára a működő tőkéért zajló versenyben
– mondta Szajlai. /24.hu/
Fura dolog Magyarországon önkéntességről beszélni. Körülbelül olyan ellentmondás, mint a kötelezően választható tantárgyak az egyetemen. Értelmük nincs, a végzettséghez nem segítenek közelebb, mégis versengeni kell a legjobbnak nevezhető kurzusokért. Ennek tükrében megokoltnak tűnik a feltételezés, hogy az magyar viselkedésben gyökerezik a probléma. Ha valami kötelező, de semmiképp sem hasznos – sőt többnyire káros – azt a magyar nép általában egy kiadós anyázással elintézi. És aztán beáll a sorba (jelen események tükrében ezt nem jóslatnak szánjuk).
Azonban azt el kell ismernünk, hogy Szajlainak igaza lehet. Jelenlegi, kimerített, lényegében a Fidesz által állatként kezelt állapotában a magyar nép azt se érezné meg, ha élve eltemetnék.
Szerencsére ennek a kijelentésnek mondanak ellent a tüntetők.
Mindeközben Pintér Sándor (vég)belügyminiszter azt találta mondani, hogy rég nem látott támadás érte a rendőröket a Kossuth téren tegnapelőtt. Kénytelenek vagyunk igazat adni neki. De most már lassan ők is felfogják, milyen az, amikor a nép helyett politikusokat – vagy ahogy a tüntetők nevezik, bűnözőket – védenek.
