Annak ellenére, hogy kicsi volt a forgalom sokan odajöttek hozzánk. Egy fiatal jóarcú asszony kis szőke gyerekkel, kézen fogva odajön és kérdezi, hogy mire gyűjtünk? Elmondom.

- Az nagyon kéne, a férjem 7-8 hónapot kénytelen külföldön dolgozni, hogy enni tudjak adni a gyerekeknek.
- Hol dolgozik a férje? kérdem.
- Ausztriában, Németországban, most meg Angliába akar munkát vállalni.
- Mit dolgozik?
- Amit tud. Dolgozott bányába, majdnem ott maradt, építőiparban, ahol jobban fizetnek. Lakástörlesztésünk van, az itthoni bérből nem tudnánk fizetni. Van három gyerekünk. Nézzen rám, hogy öltözködök, hogy spóroljak. Tiszta rendezett, de valóban olcsó, egyáltalán nem nőies az öltözete, annak ellenére, hogy csinos fiatal hölgy a beszélgető társam.
- Megértem, nekem is kinn dolgozik a lányom. A szívem szakad meg. Mondom, igyekezetem ellenére kicsit elcsukló hangon.

Rám nézve mondja:

- Látom magán. Jöhetne végre bárki, engem nem érdekel, hogy jobbik, vagy MSZP, vagy akárki, csak ezek tűnjenek el.
- Rengeteg pénzt kapott a polgármester városfejlesztésre. Ön mit gondol, mire kéne költeni?
- Á, nem lesz abból semmi!

Helyre billen a lelkem, és felteszem azt a kérdést, amit a Polgármesternek is feltettem a közgyűlésen.

- A kisvasút, a 150 szobás négycsillagos szálloda, a fedett uszoda, meg a a kalandpark több, jobban fizető munkahelyet teremt majd Szekszárdon?

Valahogy ebben a kontextusban egyáltalán nem tűnik demagógnak ez a kérdés, inkább költőinek.
A választ nem írom le. Még beszélgetünk pár percet. Elmondta, hogy a gyes után fizetés nélküli szabadságon volt, de fel kellett mondania, hogy megkapja a szabadság után járó pénzt, ennyi kellett a férjének, hogy megvegye a repülőjegyet Londonba.
Naponta látom sokszor a TV-ben, hogy milyen jó a nagycsaládosoknak, mennyivel több marad az adókedvezmény után. Aztán meg itt a CSOK húsz millió forinttal.
A reformok működnek? Egyeseknek.

Rácz Zoltán