A rejtőzködő Isten
Ezúttal nem Lucien Goldmann kiváló esszékötetéről lesz szó!
Kevésbé emelkedett témáról: a magyar médiában csak az elmúlt napokban tapasztalt hajmeresztésekről.
1./ Tévé-híradót nem nézek, az RTL-t sem, mivel alapvetően és túlnyomórészt bűnügyi hírműsorként funkcionál. (A Kék fényt se néztem.)
Köz- és lakájmédiát nem olvasok.
Ellenben a néhány megmaradt független hírportált igen.
Köztük a 24.hu is napi olvasmányom. Ha egy íráshoz hozzá kívánok szólni, felkaptatok a lap Facebook oldalára, és, ha ott a hír, a "hozzászólás" ikonra kattintva ott és csakis ott, máris megtehetem.
Megtehettem. Eddig. Mert tegnapelőtt valamilyen ismeretlen, érdektelen celeb ajakfeltöltési malőrjéről szóló, vagy más hasonlóan izgalmas és fontos cikkhez kissé szarkasztikusan hozzászólva megemlítettem, hogy a lap egyre inkább a Blikk és a Bors, a Kiskegyed, a Story és más hasonló orgánumok szerepét (olvasótáborát?) igyekszik átvenni.
Egyre több a celebekről, teljesen érdektelen emberek mellnagyobbításáról/kicsinyítéséről, válásáról, terhességéről, vetéléséről, új lakásáról, fogyásáról, hízásáról szóló információ.
A híroldalon legalább kiemelik a politikai, társadalmi, kulturális írásokat, elkerülhetővé téve a gutaütést okozó egyebeket, de a Facebook oldalon általában az első húsz hírből tizennyolc Gáspár Lacikával és komplett családjával, Várkonyi Andreával, ilyen Anikóval, olyan Viviennel, Fecóval, Jocóval, Decathlon-, régi Való Világ- és más hasonló kultúrműsorok perc-emberkéivel foglalkozó "híreket" tesz közzé.
A maradék kettő talán érdemleges.
A reakció (amennyiben nem a technika ördögével állunk szemben) nem maradt el!
Mostantól, legalábbis számomra nincs "hozzászólok" ikon.
Azért mondom, hogy a számomra, mert hozzászólások továbbra is elérhetők, azaz születnek és közzé tétetnek.
Vártam egy napot, hátha csak hiba. Nem változott semmi!
Akkor hát szóvá teszem a szerkesztőségnél a dolgot!
A cenzúrát. A letiltásomat. Vagy meséljék el, hogy miért nem az!
Rákattintok a "Messenger" ikonra, ott már üzenetet váltottam egyszer velük. Most nem tudok. Régi, másnak szóló üzeneteim jelennek meg.
Most már komoly nyomozásba fogok. Beírom a lap nevét a "keresés" rovatba. Nem ad ki semmit, csak a lap Facebook oldalát. Kösz!
Nézzük az impresszumot! Ott az elérhetőségek közt szerepelnie kell a "levelezésnek" is. Itt is a boríték! Nem nyílik meg. Igaz a cím és a telefonszám ki van írva (kötelező), de írni nem lehet nekik!
Megpróbálkozom még a szokásos info/kukac/s a többi címmel is.
Hallgat, mint a csuka! Az áldóját! Hát jól elbújtak!
Az illendőség okán velük cseréltem volna eszmét, illetve náluk reklamáltam volna. Mivel nem érhetők el, tapasztalatomat így másutt próbálom meg közzétenni.
A 24.hu hasznos, a kattintásszámra fókuszáló szerkesztés miatti színvonalromlása ellenére viszonylag olvasható újság volt. Számomra. Eddig.
2./ Miután Orbán rendelettel felülírta a bíróság döntését, és a sajtót továbbra sem engedi be a kórházakba (na, Varga Judit, mesélj!), mivel, amit eldugunk, az nincs, elhallgattatás jeligére további, minimum érdekesnek minősíthető esettel szembesültem.
A kormány által az internet bekerítésére végrehajtott manőverek sorában is sajátos megoldás született.
A levelező rendszeremben Márki-Zay közleményei, tájékoztatói, most már hetek óta, a "beérkező levelek" helyett a "spam"-ek közé kerülnek.
Hátha automatikusan kihajítom.
(Azt azért megnézem, hogy mi a beérkezett spam, mielőtt a megnyitása helyett törölném.)
Úgy látszik a Facebook mellett a Google is szépen kaszál a kormánytól.
Mert ez véletlen nem lehet!
Már csak az a kérdés, mi lesz itt, ha Orbán megint marad négy évig?