Formálisan a már csak papíron létező V4 társulattal jött egyeztetni, de, mivel Orbánnal külön megbeszélését is folytatott, hát az egész mese habbal.

Midőn megköszönjük Macron elnöknek, hogy e gesztussal nagy jót tett Orbánnak, egy pillanatra kirázva őt a pária-szerepből, ráadásul egy európai nagyhatalom vezetője által, holott régente a kis országok vezetői járultak a francia köztársasági elnök elé, ha megengedték nekik, nézzük meg, mi a fészkes fene szüksége volt a mini méretű szívtiprónak erre a látogatásra?

Már azon kívül, hogy a szintén mélynövésű és elhízott Orbán mellett magasabbnak tűnt a szokásosnál.

Franciaország Merkel távozása után, miközben az új német kormány elsőként természetszerűleg egyéb, belső ügyekkel lesz elfoglalva, nyilván megpróbál egyedüli vezető szerepre szert tenni az Unióban.

Ehhez szövetségesek, de legalábbis támogatók kellenek.

És mivel az Orbán-adminisztráció az eddig vele szemben minden lépést elszabotáló Merkel után egy, a jogállamisági kritériumok teljesítése tárgyában konzekvensebb német kormánnyal fog szembeszállni (hiszen a hadüzenetet már megküldték Berlinnek!), méltán bízhat Orbán jóindulatában mindazon ügyekben (elsőként is most az uniós minimálbér kérdésében), melyekben Macron szeretné érvényesíteni az akaratát.

(Mellesleg, ha egy fikarcnyit is bízik Orbán támogatásában, nagyot fog nézni! Orbán addig támogatja, amíg a németek ellen hepciáskodhat.

Ha rendre intik, vagy, ami még rosszabb, suba alatt folytatni fogják a német nagyvállalatok érdekeit kiszolgáló merkeli politikát, Orbán rögtön a németek legalázatosabb barátja lesz.)

Másfelől köztársasági elnök-választások lesznek Franciaországban.

Sajnálatosan jobb- és szélsőjobboldali jelöltek dominanciájával.

Macronnak nyilván jól jön (ide jutott Európa egyik vezető demokráciája!), ha a választók a szélsőjobb kedvencével látják parolázni.

Akiről még (minden alap nélkül, és messze túl a diplomáciai protokollon) azt is el bírta mondani, hogy európai politikus, a nézetkülönbségek dacára!

Hát igen! Végül is Hitler is európai politikus volt. Egyesek szemében.

És elég sokáig.

Macron, akinek az ég világon semmiféle, az elnökségével kapcsolatos reményeket nem sikerült beváltania, akit eleve nem önmagáért, hanem Le Pen ellenében választottak meg, maga is egy huszadrangú populista, aki most, Le Pennel és – a párizsi főpolgármester asszony, a szocialista Anne Hidalgo kivételével, akinek viszont vidéken semmilyen bázisa nincs, és ezért nagy eséllyel Vendée most is legyőzi Párizst, akár nálunk – még vadabb neonácikkal mérkőzik.

És a szörnyű vicc az, hogy a legkisebb rossz elve alapján, legalábbis a második fordulóban valószínűleg mégis neki kell szurkolnunk!

Csak hát, ez kevés!