Mindenre!

És aki nem értette meg, hogy miért volt eleve bukásra ítélve az SZFE oktatóinak, hallgatóinak hősies ellenállása, az talán most ráébredt. A közvélemény és a felsőoktatás szolidaritásának, csatlakozásának hiánya. Mert ilyen ma a felsőoktatás morális, mentális szintje. A béka segge alatt. Lihegve rohannak hódolatukat kifejezni annak az embernek, aki rendszeresen becsmérli, tönkre vágja a tudományt, a felsőoktatást.

Félelmükben, vagy garasok reményében. Amit nem fognak megkapni. Elcapcázza majd a kézi vezérlő Fidesz-vezetés. A Hazának máshol van rá szüksége!

Debrecenen nincs mit csodálkozni. Eleve és régóta Fidesz-erősség. A város és az egyetem is. A kerek fejű, elszánt reformációból a kerek fej maradt. Mit lehet várni attól a várostól, melynek legújabb kori történéseit egy Kósa Lajos fémjelzi? Az egyetem rég megszabadult a Vajda Mihály-fajsúlyú – rangot adó – oktatóktól, és éli belvilágát a vezér szolgálatában. A szenátusi szavazás eredménye 70:0. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? À la 1951.

Szeged és Pécs kicsit másképp nézett ki. Ámbár Lattmannt már kirúgták, és ez intő jel lehetett. Mégis szükség volt a Kari Tanácsok kötelező érvényű határozatainak ellenszegülő, ellenszavazó árulók, vagy eleve beépített Fidesz-ügynökök, meg néhány egyszerűen gyáva ember szavazatára, hogy maguk tegyék nyakukba a hóhér kötelét. Pál József bölcsészprofesszor például, régi fideszes motoros (hogy lehet egy bölcsész fideszes?) így járt el, majd lemondott. Miért nem a szavazás előtt mondott le? A pécsi Szenátus nem is nagyon értette az előterjesztést. Azért megszavazta. Vajon miért?

Ezeket a kérdéseket ezek a díszvirágok, a tudomány és a felsőoktatás élenjárói nem fogják soha föltenni maguknak. Igaz, tán tükörbe se néznek többet.

A természettudományi és orvosi karok nagyobb lelkesedését legalább az motiválta, hogy reményeik szerint több pénzhez fognak jutni. Ez sem vall felsőoktatási szintű észjárásra. Egy túrót fognak kapni, nem pénzt.
Az, mint mondtam, másra kell.
Hiszen ez volt a "modellváltás" egyik célja: rátenni a koszos kormányzati kezeket az egyetemek vagyonára is. Csakúgy, mint ez volt az MTA és intézetei államosításának egyik oka.
A másik célt is el fogja érni Orbán. Szépen kirúgnak majd mindenkit, aki másként gondolkodik, vagy csak ráfogják. Egyirányúsítják a felsőoktatást, csakúgy, mint a kultúrát am Block. Teletömik majd a tanszékeket pártkatonákkal. Minél tehetségtelenebb, annál jobb!

Nem kérdés, hogy a "modellváltást" Orbán a Szenátusok akarata ellenére is elérte volna. (Ez csak cirkusz volt, színjáték, a demokrácia álcája.) Csak hát, az mennyivel más lett volna. Hivatkozási
alap az orbántalanított jövőre. Így viszont, és ma, ellenkezőleg.

Legitimációs alap Orbán számára: megszavaztátok! (Ha manipulálással, megfélemlítéssel is, mint a választásokon.) Konrád és Szelényi jót képzelgett az értelmiség útjáról az osztályhatalomhoz. Nem baj, hogy nem így történt. A rendszerváltáskori értelmiség a hozzá nem értésével, a rövidlátásával megágyazott Orbánnak. Ez a mai akadémiai, a debreceni, szegedi, pécsi felsőoktatási értelmiség, legalábbis annak szervilis, gyáva, önérdekét felismerni se képes hányada egyébként se lépjen semmilyen hatalomhoz vezető útra!

Sőt ne is oktasson, ne rontsa meg az egyetemi ifjúságot! Menjen kapálni! Mindenesetre ezek a hölgyek és urak (kissé kiterjesztve) valamennyien jól példázzák Julien Benda és Babits igazát! Írástudó, maradj a kaptafánál!