A Szilícium-völgy szégyene
Prosperitás és gyermekszegénység – a Szilícium-völgy két arca. Miközben a kaliforniai Szilícium-völgy Amerika leggazdagabb övezetei közé tartozik, ahonnan olyan cégek nőttek ki, mint a Google, az Apple vagy a Facebook, addig a térség központjául szolgáló San Joséban súlyos problémát okoz a nincstelenség.
Az Egyesült Államok a második helyen áll a gyermekszegénység tekintetében, követve az első helyen álló Romániát. A Hetek cikke.
A 21. század technológiai forradalmában senki sem gondolná, hogy az Egyesült Államok egyik leggazdagabb és legfejlettebb területe ugyanolyan mértékben érintett a gyermekszegénység problémájában, mint például Románia vagy akármelyik harmadik világbeli ország. A csillogás és a technikai vívmányok árnyékában a gyermekszegénység majdnem teljesen láthatatlan, de mégis létezik, mintha két teljesen külön világ élne egymással párhuzamosan a Szilícium-völgyben. Míg San Joséban minden harmadik gyermeket veszélyeztet az éhezés, országos szinten „csak” minden ötödik él a létminimum alatt.
Az itt élő szegényebb családok túlélését az is nehezíti, hogy olyan cégek megjelenése, mint például a Google, a Facebook vagy az Apple extrém mértékben feltornázta a megélhetés költségeit, köztük a lakásbérleti díjakat. A máshol középosztálybelinek tekintett családok itt inkább szegénynek számítanak. Számos helyen a megélhetés költségei miatt több generáció él egy fedél alatt – esetenként egy négytagú család számára megfelelő házban 16 ember is lakhat együtt, köztük 11 gyermek.
Extrém életformák
A Second Harvest Food Bank (Második Aratás Élelmiszerbank) működése is alátámasztja a probléma létezését és súlyosságát. Kathy Jackson vezérigazgató tájékoztatása alapján 2013 júliusa és 2014 júniusa között közel 500 tonna élelmiszert osztottak szét a rászorulók között. Jackson szerint a Szilícium-völgy nevének hallatán az emberek általában egy gazdag régiót képzelnek maguk elé, miközben egyre többen szorulnak rá élelmiszer- és anyagi segélyeikre.
Az extrém magas megélhetési költségek extrém életformákat is hoznak magukkal. Nicole Jones havi ezer dollárért él egy lakássá átalakított garázsban egyedülálló anyaként, 18 hónapos lányával, egy jótékonysági szervezetnek köszönhetően. Miután munkáját elvesztette, kénytelen volt addigi bérelt lakását otthagyni. A 23 négyzetméteres, fémredőnnyel záródó garázsban egy légtérben található a nappali, a konyha, a hálószoba, a vécé és a zuhanyzó is.
A 16 éves Jorge Valencia San José keleti részén él családjával, sokszor nem több mint napi 2 dollárból. Jorge elmondása szerint a hozzá hasonló gyerekek úgy érzik, mintha egy láthatatlan burok venné körül San Josénak ezt a részét, ahol – bár a közvélekedés szerint itt mindenki sikeres lehet – a világ elől elrejtve élnek, az értéktelenség érzésével. A legelkeserítőbb látványt talán a helyiek által Dzsungelnek hívott több mint 70 hektáros terület nyújtja San Joséban. A Dzsungel valójában egy sátortábor, ahol több százan küzdenek a nincstelenséggel, vécé és vezetékes víz nélkül, az alapvető higiéniai feltételeket is nélkülözve. Köztük természetesen sok a gyermek.
Az elmúlt években többen is megpróbálták felhívni a figyelmet a Szilícium-völgy kétarcúságára – ilyen volt a 2013-as „Heal the Valley” (Gyógyítsátok meg a völgyet) menet, amelynek résztvevői a nagyvállalatok vezetőinek figyelmét igyekeztek felhívni a szegénységgel kapcsolatos erkölcsi felelősségükre.
A Szilícium-völgy szégyene
John Sutter, a CNN munkatársa, aki a közelmúltban átfogó riportot készített a város szegényeiről, különös tekintettel a gyerekekre, szintén erről az erkölcsi felelősségről beszél, amikor rámutat, hogy az Apple-nek, a Google-nak, a Facebooknak és más völgybeli vállalatoknak is felelősséget kell vállalniuk a létrejött helyzetért, amelyben a szupergazdagság és a nyomor közvetlenül egymás mellett él. „A teljes felelősség nem ezeket a vállalatokat terheli, de vezetőiknek megvan a pénzük arra, hogy segítsenek megállítani a nyomor terjedését, és egy olyan folyamat kialakulását, melyben csak a szupergazdagok tudnak túlélni” – állítja Sutter, hozzátéve, hogy a vállalatok a múltban elhanyagolták ez irányú kötelességüket.
San José polgármestere, Sam Liccardo a Szilícium-völgy szégyenének nevezi ezt az egyenlőtlenséget. Az itt lakó milliárdosok közül ugyanakkor kevesen érzik ezt ugyanígy. Bár a leggazdagabbak némelyike valóban bőkezű, az sokszor nem segít a helyi jótékonysági szervezeteken. 2014 legtöbbet adakozó milliárdosai között ugyan három helyi nagyvállalat vezetője is szerepel (Jan Koum a WhatsApp-től, Sergey Brin a Google-től és Nicholas Woodman a GoPro-tól), akik összesen 1,4 milliárd dollárt szántak jótékonyságra tavaly, de ennek a pénznek a legnagyobb része a Szilícium-völgyön kívüli célokra megy el, így nagyon kevés jut a helyi hajléktalanság és éhezés kezelésére.
Van remény a változásra?
A szegénység problémájának kezelése azonban nemcsak több pénzt, hanem okosabb tervezést is igényel, ahogy arra szakemberek felhívják a figyelmet. A legégetőbb kérdések egyike a megfizethető lakhatás biztosítása – a Szilícium-völgyben ugyanis hatalmas lakáshiány van, ami miatt az árak és a lakásbérek az egekbe szöknek. A munkaerőre pedig szükség van, és a messzebb költözés a munkáról való lemondást is jelentené sokak számára, hiszen több mint kétórás ingázást kellene vállalnia az ide visszajáróknak. Ez az a helyzet, ami miatt számos család – bár mindkét szülő dolgozik – hajléktalanszállón köt ki, ha nem képes megfizetni a lakás bérleti díját.
Van azonban remény a változásra is – ennek egyik jele a Silicon Valley Rising mozgalom. Tiltakozásokkal sikerült elérni, hogy egyes nagyvállalatok kezdeti ellenállásuk ellenére, magasabb fizetést adjanak képzetlen dolgozóiknak (a takarítóknak, buszsofőröknek, biztonsági őröknek).
