"Ez egy plebejus érzelmű nemzedék volt. Még akkor is, hogyha a plebejus szó alatt a patrícius hajlamúak mindig valami bezárt lábszagú műveletlen dolgot szoktak érteni. De plebejus volt ez a nemzedék abban - és az is maradt abban az értelemben - hogy a kiváltságok ellen harcolt. Nagyon fontos dolog, és elválaszt bennünket a generáció a mi nemzedékünkhöz nem tartozó részétől, hogy mi nem azt akartuk, hogy a kiváltságosok közzé lépjünk. ........ Nem azt akartuk, hogy nekünk legyenek kapcsolataink a cégalapításhoz, és hosszas bürokratikus utakat bejárva eljuthassunk, hanem minden magyarnak legyen joga vállalkozást alapítani. ...... Ilyen értelemben plebejusok voltunk és maradtunk is. Kiváltságellenesek, nem bővíteni akartuk a kiváltságosok körét, hanem meg akartuk szünteti a kiváltságosságot. Ez a mi nemzedékünkhöz ilyen értelemben szintén nyugatos, demokratikus tulajdonságként tartozó jellemvonás. "

A generáció amelyet így piedesztálra emelt, 2010-ben óriási felhatalmazást kapott a magyar választóktól arra, hogy valami nagyot alkosson. Bizonyítsa be a gyakorlatban is, hogy  nemcsak ékes szavakban a  "Nyugat - nemzedék" örököse.

A második Orbán kormányt követte a harmadik - szintén kétharmaddal - , így több mint hét évük  telt el eddig a hatalomban. Ennyi idő után, már nyugodtan ki lehet állítani a bizonyítványt  A macsó társaság a vizsgán megbukott, az ígéreteiből szinte semmit sem valósított meg. Pótvizsgára nem bocsájtható! 

Azt hiszem, hogy Orbán, az idézett mondatokat  - sem -  gondolta komolyan. Jól hangzó, hasba akasztós duma , erre volt szüksége a politikai hatalom megragadásához. Emlékszünk az EU-s nagyköveteknek - ellenzékben - azt mondta: " ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok". Ezt a sohasem cáfolt kijelentést tette az a magyar politikus, aki  - saját szavai szerint  - sohasem hazudott az embereknek. Voltak idők, amikor ilyen kijelentések napvilágra kerülése után, jobboldali szabadcsapatok randalíroztak a főváros utcáin, autókat gyújtottak fel, majd hetekig nyilvános illemhelynek használták a Kossuth teret. A pisi, kaki bűze talán még ma is érződik, netán  a miniszterelnöki irodában is. 

Napjainkra, az egykor még a kiváltságok ellen harciasan fellépő, plebejusnak mondott miniszterelnök,egy hűbéri láncolat kegyuraként birtokolja a hatalmat. Körülötte ott lebzselnek a védettséget élvező egykori cimborák, akik már régen elfelejtették, honnan is indultak. Többségüket nem az eszéért, hanem a feltétlen lojalitásukért tartja a kedves vezető. Nevükhöz számtalan - esetenként igencsak korrupció gyanús - ügy fűződik, nem szégyenlősek, ha a köz pénzéről van szó. Ebben élen jár a kormányfő. hisz egyes szám, első személyben osztja a pénzt, mintha a sajátjából adna. Szögezzük le, egyszer és mindenkorra  - kormányoktól függetlenül  - mindannyiunk pénzéről van szó, nem főúri kegy gyakorlásáról. Az "örökös miniszterelnök" környezete tele van kiváltságos, a  maguk fontosságától eltelt ,urizáló figurákkal. Ezt a kíméletlen, cinikus társaságot a klienseknek járó kiváltságok tartják egyben. Úgy élnek mint a dzsentrik, ugyanolyan élősködők a társadalmon mint a Horthy korszakban élt elődeik. A hűbérúr talpnyalóiként, csurran - .cseppen  számukra egy kis apró, telik a fejedelmi életre. Papíron szinte csórók, baráti kölcsönökből és szülői támogatásból telik a luxus életmódra. Látszik, őket még a gólya is tudta hova rakja le.

A fideszes derékhadat , nem az értékek  - talán így volt ez már a kezdetektől - , hanem a politikai hatalommal járó, azzal elérhető anyagi előnyök tartják össze. Véletlenül, mindig a pénz körül lebzselnek, családjuk több generációjának biztosították már  a jövőjét. Elmondhatjuk, hogy hét évvel a fülkeforradalom után,hazánkban egy cinikus, öntelt, pénzéhes, szociálisan érzéketlen banda uralkodik. A köz emberei nem szolgálnak, hanem uralkodnak, az egyszerű, hétköznapi ember kiszolgáltatva, félelemben tengeti az életét. Egyszer persze minden kiváltság megszűnik, eljön a számonkérés ideje, amikor az évek alatt felgyülemlett keserűség, megalázottság a felszínre tör. Nem tudom, mikor következik ez be, talán holnap,netán holnapután, nem tudhatni. A néplélek kiismerhetetlen, olyan mint a vulkán. Szunnyad egy ideig, később morajlik, teszi ezt egyre hangosabban, majd a felszínre tör. Csak abban bízhatunk, hogy az elégedetlenség, békés úton, egy új fülkeforradalommal söpri el, a korhadt, rothadó,mindent elnyelő kisgömböcként  uralkodó  jelenlegi rezsimet. 

Nem gondolom, hogy a Fidesz urai, Petőfit olvasnának. Egyáltalán kétlem, hogy a pénzen kívül mást is olvasnának. Ezért, aki hallja, adja tovább a költő szavait: 

"S miért vagytok ti kiváltságosok?

Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog."