A Tourette-szindróma egy idegrendszeri fejlődési zavar, amelynek diagnosztikai kritériumait a legalább egy évig fennálló – több mozgásos- és minimum egy vokális – tikek jelentik. Ezek lehetnek önkéntelen, hirtelen és gyors mozdulatok vagy hangadások, amelyek legtöbbször 4-6 éves kor körül jelennek meg. A tünetek 10-12 éves korban erősödnek, majd serdülőkorban csökkenek.

Az ELTE PPK Emlékezet, Nyelv és Idegtudomány Kutatócsoportja – Németh Dezső vezetésével –, valamint Tárnok Zsanett, a Vadaskert Kórház klinikai szakpszichológusa azt vizsgálta, mi jellemzi a tanulási és emlékezeti folyamatokat a Tourette-szindrómával kezelt gyerekeknél. A szakemberek kutatásának fókuszában az implicit, nem-tudatos tanulás állt, mely tanulási mechanizmus fontos szerepet játszik a mozgásos készségek (sport), a kognitív készségek (nyelv) és szociális készségek elsajátításában.

A kutatócsoport kimutatta, hogy a 8-15 éves Tourette-szindrómás gyerekek jobban teljesítettek a tanulási feladatokban, mint a tipikusan fejlődő kontroll csoport. Ez azért is érdekes, mert az idegrendszeri fejlődési rendellenességeket korábban úgy képzelték el, hogy csak negatív következményekkel és tünetekkel járnak, teljesítményjavulás pedig nagyon kevés esetben tapasztalható.

A vizsgálat eredményei a rangos agykutatási tudományos folyóiratban, a Cortex-ben jelentek meg, és a New Scientist című, nagy olvasottságú tudományos ismeretterjesztő lap is cikkezett a magyar kutatásról, amely hozzájárul az atipikus fejlődési zavarok megértéséhez, hosszabb távon pedig új diagnosztikus és terápiás eljárások kidolgozásához.