A traktorkirály
Az embernek óhatatlanul Efraim Kishon hősei jutnak eszébe arról a virmanolásról, amit Orbán és a bandája űz – közpénzből magánhaszonra.
Például Mizrah Freddy a traktorkirály. Pedig ő és a többiek csak ártalmatlan valutázók és adócsalók voltak.
Jellinek Gábor a McDonald's (és sok minden más, például értékes ingatlanok, a volt MÁV-székház és társai) után megveszi a magyar Auchant.
Vagyis: ha elűzni nem lehet őket, kivásároljuk! Magunknak! Az állam pénzén!
Orbánt viszont Varga megfékezte. Egy időre.
Mondjuk, amíg – egészen más célra – nem kezdik el folyósítani az uniós helyreállítási alapokat:
Ferihegy egyelőre marad a német üzemeltetőé. Pedig Orbán bármennyi pénzünket megadná érte. Megmondta: a vételár határa a csillagos ég! Egyelőre a németek nem haraptak rá – gondolom az új kormány beintett.
De hát, van az a pénz, amire már nem lehet nemet mondani!
Szerencsére momentán nincs. Sajnos másra, ésszerű kiadásokra sincs.
Annyira nincs, hogy a honvédségi nyugdíjasok a szokásos karácsonyi csomag helyett Orbán üdvözlő kártyáját kapják, a sokszorosított dedikációjával.
Erről pedig a Švejk ugrik be: a fronton harcoló legénység kenyér fejadagját napi tíz dekáról öt dekára csökkentették, viszont mindenkinek ki kell osztani tizenöt deka szágót!
A hír értékét mérsékelte a tény, hogy fogalmuk se volt, mi az, még a hadtáposoknak sem, sőt Vanék számvivő őrmesternek sem – pedig szívesen ellopta volna, bármi legyen is.
De szágót addig még a kutya se látott. (Akkor és azóta sem.)
Mindenesetre Orbán üdvözlő lapja teljesen alkalmatlan: kemény és fényes.
Viszont van, amire így is jut! Hernádi, Csányi és Garancsi például állami bankoktól megkapja az óriáshitelt (öt és félmilliárd) arra, hogy tönkretegye Tihanyt.
(Mellesleg Hernádinak nem a horvát büntetés-végrehajtás rendelkezésére kellene állnia?)
A koreai óriásberuházásokhoz nyújtott állami támogatásokra is jut. Munkahely-teremtő támogatásra is, melyekkel aztán ukrán, filippínó és mongol munkásokat alkalmaznak.
A Tandori-hagyatékra a kalapácsos Demeter tette rá a kezét.
Bagóért. Hogy eltüntesse. Hiszen szerinte a XX. századi magyar irodalom nyolcvan százaléka szemét. Akkor Tandori biztosan! Ki, ha ő nem?
Nincs jobb helyen, mint Kertész hagyatéka az özvegyet bepalizó Schmidt Marcsi kezében. Még jó, hogy Konrád és Esterházy észen volt!