Megvallom, csalódott vagyok az MSZP tisztújításán elért eredmény miatt. Ennek számtalan személyes oka is van a részemről, azzal senkit nem untatnék. Az a véleményem, hogy mind a négy jelölt kiváló politikus, egy pillanatig nem jutott eszembe, hogy valaki ellen, inkább valaki mellett kampányoltam volna, ha van hozzá elég erőm, pénzem és befolyásom. Mivel ezeknek híján voltam, ezért marad a szabad véleménynyilvánítás.

Kicsit korábban kezdem. Még az Antall kormány alatt eljött Magyarországra az amerikai törvényhozás emblematikus alakja Tom Lantos, akinek nekiszegezték a kérdést, hogy mi nem így gondoltuk a rendszerváltást, a gyárak sorra bezárnak, a Tsz-ek feloszlanak, és ebek harmincadjára kerül az ország, miért van ez így?

Az öreg bölcsen annyit mondott, hogy sajnos olyan ez, mintha egy lépcsőn mennénk felfelé, vannak fokok, állomások, amiket nem lehet kikerülni. Az eredeti tőkefelhalmozás zajlik most sokkal gyorsabban, mint a demokráciákban. Annak idején 100-200 évig tartott és aki tehette és nem volt erkölcsi gátja, az lopott is. Sajnos a lopás csak fokozódni fog a következő kormány alatt, meg utána, sőt azután, amikor már alig marad valami, az kegyetlen és gátlástalan lesz. Amikor már minden mozdítható eltűnik, jön egy új fiatal garnitúra, aki magához veszi a hatalmat és elkezd azon gondolkodni, hogy mit is lehetne ezzel az országgal kezdeni.

Én azt gondoltam elérkezett ennek az ideje, de tévedtem. Az Európai Uniós pénzek nemhogy segítették volna ezt az országot, hanem az erkölcsi fertő legmélyebb bugyrába taszították. A vajúdást nemhogy lerövidítették volna, hanem az agóniát konzerválták. Egy idősebb embertől bölcsességre számítanak, tehát átgondoltam a történéseket és arra a megállapításra jutottam, hogy tán nem érkezett még el Harangozó Tamás ideje. Sem annak az ideje, hogy vidéki emberek is lehessenek meghatározók a párt élén. A választás egyértelműen a pesti lobbinak az elsöprő győzelmével zárult. Sokan gondolkodnak azon, hogy ez volt az utolsó húr, ami most elszakadt. Sokan jelezték előre, hogy ha nem lesz radikális változás, kilépnek a pártból.

Nézzük másik oldalát ennek a választásnak. Úgy tűnt előre, hogy minden marad a régiben.

Elsőnek bejelentkezett pártelnöknek Harangozó Tamás és mindjárt letett egy koherens programot. Elmondta, hogy nyitni kell, de nem a megbukott "összefogással", hanem társadalmi kiszélesítéssel. Fel kell tárni a múlt hibáit és eredményeit, meg kell szervezni újra a pártot. Egy nagyon jó hasonlatot is mondott egy interjúban, nevezetesen a Magyar válogatott szereplésére utalt, hogy két jó edző ugyanazzal a garnitúrával hatalmas eredményt tudott produkálni, elég volt az edzésmódszeren és a taktikán változtatni.

Molnár Gyula is bejelentkezett, de a "mindent tudók" úgy vélték, hogy csak kamuból, és le fog mondani Tóbiás javára, mert a "nagy öregek" ebben érdekeltek, meg régi barátság is erre utalt. Mindjárt az összefogásra, Gyurcsánnyal kibékülésre, azaz egy "békés, nyugodt" folytatásra utalt a megnyilvánulásaiban.

Szanyi Tibor bejelentkezése hozta a tőle megszokott szlogeneket, mint szexi pártot akar. Persze ez csak a felszín volt, de jól hangzott.

A négy jelölt elkezdte járni az országot, és mint a mesében a "legkisebb fiú" sorra aratta sikereit a programjával, hitével, lendületével és bizony a lesajnált 5%-ra becsült legkisebb fiú (36 éves) "jött föl, mint a talajvíz", írták róla szellemesen. Azt kérdezték tőle sokan, hogy őt ki támogatja, melyik "meghatározó" csoport, platform. Őszintén megmondta, hogy senki. Ettől sokan elhűltek, de még nagyobb szimpátiával fogadták. Végre egy ember, aki nem lobbi érdekeket fog képviselni.

A megyei elnökválasztás hozta a "kötelezőt", mindössze három helyen volt váltás és megindult egy érdekes folyamat. Akik eddig másról beszéltek, kezdték átvenni Harangozó programjának elemeit. Mire mind a négy jelölt elkészítette az írásos programját, már alig volt különbség az egyes programok között.

Persze megindult a helyezkedés, a lobbizás a változást leginkább akaróval szemben. A politika már csak ilyen. Mocskos.

Mi a tanulsága ennek a monstre választásnak? Az, hogy ez a párt már nem lesz olyan, mint volt korábban. Egy fiatalember, (a legkisebb fiú) megmutatta, hogy másképp is lehet. A programjával 60 70 városban településen járt és a "talpasok" körében népszerű, megkerülhetetlen tényezővé vált. Olyannyira, hogy programjából sokat átemelt a megválasztott elnök is. (Hogy mennyit tart meg ebből, az a jövő zenéje.)

Miért vagyok mégis szomorú, ahogy írásom elején írtam? Mert legalább húsz évet vett el az életemből az a bénázás, amit a különböző kormányok tettek, vagy nem tettek. Az, hogy az ország a rengeteg EU-s pénz ellenére nemhogy fejlődne, hanem csak a lopás technikája változik, egyre gátlástalanabb, és mire elgondolkoznak majd azon, hogy mit is kéne ezzel az országgal kezdeni, csak romok és nyomor marad az ország legnagyobb részének osztályrészül.

A kutya ugat a karaván halad. (Csak ne lenne olyan lassú.)