Fricz Tamás politológusnak még a kilencvenes években volt egy lényeglátó, szép karriert befutott megfogalmazása, amely szerint Magyarország egy következmények nélküli ország. A kijelentés a Horn-kormány idején született, elsősorban a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező szocialista-szabad demokrata koalíció működésére utalt, s a posztkommunista szemlélet, hatalomgyakorlás kritikája volt. Akkor kezdett a magasba emelkedni a polgári Magyarország zászlaja, amely egy alapvetően más politikai kultúra ígéretét hordozta: átlátható közéletét, ahol az elszámoltatható vezetők vállalják a felelősséget a döntéseikért.

Visszanézve túlzónak tekinthetjük Fricz Tamás ítéletét; nem állítható, hogy az akkori korrupciós botrányok mind következmény nélkül haltak volna el, ahogy végül a kétharmados kormányt is le lehetett váltani egy ciklus után. Az azóta egyértelműen az egyik politikai erő mellett elköteleződött elemző a kettős mérce bajnokává vált, hiszen a mostani hatalommal kapcsolatban mintha nem nagyon emlegetné a következmény nélküliséget. Ha csak az elmúlt hétre tekintünk vissza, kapásból két olyan ügyet tudunk megnevezni, amelyhez hasonló a kilencvenes években széles körű felháborodást keltett volna, s amelyről a sajtó egésze beszámol. Az egyik Kósa Lajos beismerése, miszerint a magyar kormány valóban beszerezte a Pegasus szoftvert. A hírek szerint ezzel az eszközzel mások mellett ellenzéki újságírókat, kormánykritikus üzletembereket is megfigyeltek. Nehezen hihető, hogy rendeltetésszerűen használná a hatalom ezt az eszközt, hacsak nem feltételezzük, hogy az érintettek mindegyike tudottan vagy tudtán kívül fekete öves bűnözőkkel, potenciális terroristákkal áll kapcsolatban. Normálisan működő demokráciában kevesebbért is megbukik a kormány.

A másik ügy a Fidesz egyik csúcsvezetőjét érinti. Kövér László házelnök kabinetfőnöke a főszereplője a 24.hu által feltárt botránynak, amelyben a határon túli magyarok támogatására szánt pénzeket sikerült szigorúan magáncélokra felhasználni. Ez a maga gusztustalanságával mutatja meg, mennyire őszinte a Fidesz ügynevezett nemzeti elkötelezettsége. Vajon ha a szocialisták tettek volna valamit hasonlót, mit ír Fricz Tamás?

Ha mindezekhez hozzávesszük például a járványkezelés hungarikumát, vagyis az érdemi tájékoztatás hiányát, fontos adatok rendszerszintű eltitkolását, illetve a teljhatalmat magához ragadó, de az ezzel járó felelősséget magától eltoló miniszterelnöki magatartást, meg is érkeztünk a következmények nélküli Magyarország ismerős világába. Meglehet, valaha őszinte szándék volt a polgári világ megteremtése. Ám Orbán Viktor pártja végül nem meghaladta, hanem a kádári állambiztonság módszereit és sok emberét is integrálva, magasabb szintre emelve, tökélyre fejlesztve élteti tovább a hatalomgyakorlás posztkommunista modelljét. Az ideológia csak az ezt elfedni hivatott ködfátyol.

Szerető Szabolcs / hang.hu