Az 1990-es évek végén, vagy az annál még később született generáció tagjai tulajdonképpen minden tevékenységük során kapcsolatban állnak a zenével.

Szinte nem létezik olyan pillanat a nap 24 órájában, melyben ne szólna valami a háttérben. Kivételt talán már csak a tanórák jelentenek.

Felháborodhatunk mindezen, ha ezt tartjuk a legjobb reakciónak, de teljesen felesleges, hiszen van abszolút magyarázata ennek a jelenségnek is, hasonlóképpen minden más egyéb érdekességhez, mely alapvető részét képezi mindazok életének, akik beleszülettek az infokommunikációs társadalomba.

Ők nem tehetnek róla, de tény, hogy mai kamaszok már az anyaméhben sokkal több ingernek voltak kitéve, mint mondjuk az őket megelőző „y” generáció tagjai, az „x” generációról már nem is beszélve.

Születésüktől kezdve a mindennapok szerves része, hogy több ezer, többnyire mesterségesen generált inger éri őket óránként, így nem csoda, ha a fiatalok megszokják mindezt, s az a természetes számukra, ha szól, vipál, mozog valami. Ez ellen mindemellett még csak tenni sem lehet, az agresszív reakció pedig mit sem ér, hiszen a fokozott ingerigény aligha önállóan szabályozható jelenség.

A fiatalok nagy része az internetről tölti le a zenéket, többnyire illegális forrásokból, melyek illegalitásának tényéről keveset tudnak, illetve nem veszik azt komolyan. Ma már csak nagyon kevesen vásárolnak CD-ket, vagy DVD-ket, hiszen az elsősorban őket megmozgató, külföldi előadók (pl. David Guetta, vagy Rihanna) kiadói már tudják, hogy a fiatalokhoz való eljutás legjobb módja a különféle telefonos applikációkon keresztül történő „behatolás”, így ezt a piacot célozzák meg. Tegyük hozzá, hogy egyre nagyobb sikerrel.

Érdekes azonban, hogy a generáció tagjainak csupán 14%-a tanul játszani valamilyen hangszeren (a vezető természetesen a gitár és a zongora), de közülük is a legtöbben 1-2, de maximum 4 év után felhagynak a zenéléssel. Itt is egyszerű a magyarázat: mivel a minőségi zenélés elsajátításához rengeteg, sokszor unalmas, ingerszegény gyakorlásra van szükség, ezért lehetetlen helyzetbe kerülnek a gyors eredményre ácsingózók. Az internetről ugyanis senki sem lesz Kirk Hammet...

Mindennek tanulságai alapján azonban felmerül kérdésként, hogy a „z” generáció tagjainak hozzáállása mennyiben formálja majd át a zenét (a digitális világ malmára hajtva a vizet), melyet ma még „régi felnőttek” csinálnak, holnap azonban már a mostani serdülőkre vár a feladat.

(Címlap Fotó: pixabay.com)