A Zsombolya
Ötven évig éltem ott, pont szemben az Ulászló utca és a Kökörcsin utca közt elterülő ősfás parkkal, mely az egykori földszintes KÖJÁL-laboratóriumot és kétszintes volt gyermekorvosi rendelőt övezi.
Ez a kis Kánaán, a csendjével, a madárcsicsergéssel, hellyel-közzel mókusokkal és sünikkel, az akkor a balkonunkról és a szobák ablakából még látható Sas-hegyről áramló friss, tiszta levegővel (azóta beépítették, eltakarták az új épületek a kilátást), a hátunk mögött húsz méterre dübörgő Bartók Béla úti forgalom ellenére, melyet se hallani, se szagolni nem lehetett (a lakás fekvése mégis a városközpontot tíz perc alatt megközelíthetővé tette) maga volt a paradicsom. Amíg működtek ezek az intézmények, addig se sok vizet zavartak.
Most olvasom, hogy a DK-s polgármester, aki a választási programjában még az ingatlanbefektetők megfékezésével, a zöldterületek megőrzésével kampányolt, és még márciusban is arról beszélt, hogy Újbudának egyre inkább betondzsungel jellege van, megrabolja a környékbelieket, tönkreteszi az életüket.
Az ellenzéki többségű önkormányzat 42 lakásos, hatszintes épülettömb építésére írt ki pályázatot, mélygarázsokkal, kávézóval, térkövezéssel, mi rossebbel.
Ahelyett, hogy közparkká alakítanák, ha már a Kádár-korabeli nép-egészségügyi funkciókat leépítették.
Ez a projekt az itteni lakások súlyos értékvesztését is jelenti, azon kívül, hogy a zaj, a por, a zsúfoltság elviselhetetlen lesz ezekben a szűk utcákban.
És mélygarázs, hat szint! Itt, a Bocskai utat és a Bartók Béla utat leszámítva három emeletesnél magasabb házak sosem épültek.
Miért? Lágymányos! A név és az építési korlátozás összefüggései egyértelműek. Csak az ellenzéki önkormányzat számára nem!
Csak a pénz! És a hazugságok, a be nem váltott ígéretek! Mitől jobbak ezek, mint a Fidesz?