h i r d e t é s

Ábrahám fohásza, amit minden ima alkalmával mondunk

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Ábrahám fohásza, amit minden ima alkalmával mondunk

2020. február 29. - 12:59

 

Ez a két aya elmaradhatatlan részét képezi napi imánknak.

Ábrahám (béke reá) fohásza ez:

„Uram! Tégy meg engem és utódaimat az ima megtartójává ó Uram, és fogadd el fohászomat!” (Korán 14:40)

„Urunk! Bocsájts meg nekem, szüleimnek és a hívőknek a Számadás Napján!” (Korán 14:41)

A leszármazottaiért mondott fohász után, Ábrahám most saját magáért, szüleiért és az Univerzális Hit Testvériségéért imádkozik, etnikumoktól, időtől és helytől függetlenül, ezzel megadja az Iszlám alapkoncepcióját.

Ábrahám apja bálványimádó volt (43:26, 6:74). Üldözte az Egyistenhitet, megkövezéssel és száműzetéssel fenyegette Ábrahámot (19:46). Embereivel máglyára vetette a Próféták ősatyját, de annak tüze nem fogta őt (21:52, 68). Ennek ellenére Ábrahám szíve lágy volt és megbocsájtásért fohászkodott atyjának, ahogy erre ígéretet tett (9:114). Káldeát, szülőföldjét el kellett hagynia.

Földi életünk során sok mindent gyűjtögetünk, ami hasztalan. Végül három dolog maradandó, ami akkor is itt marad, amikor már a sírban leszünk. Ezért ezt a hármat a sír lámpásának is mondják, ami fényt áraszt lelkünknek a sötétség birodalmában. Ezek: a jótékonyság, a tudás, amit átadunk és utódaink emlékezete rólunk, amit értünk mondott imáikban fejeznek ki. Mindhárom olyan, ami két irányú. Ha adom, kapok is. Ha jótékonykodom, rajtam is segíthet valaki. Ha tudást adok, engem is tanítanak és ha én emlékezem meg szüleimről, gyermekeim is ezt fogják tenni velem. A rendszer akkor működik, ha általánosan követik. Csak akkor reménykedj, ha te is reményt adsz másoknak. A jótékonykodásról és tudásról külön fejezetben emlékezünk meg. Itt az utódokról és hátrahagyottakról értekezem.

Ábrahám a belőle kiinduló nemzedékekért imádkozik, akik a próféták sorát adták a világnak.

Ugyanakkor bűnbocsánatért esedezik a túlvilágon szülei és a hívők számára a Számadás Napján. Kik lehetnek ezek a hívők? Zsidók, keresztények? Hiszen akkor még nem voltak! Az Istenben hívőkért szól a fohász általánosságban. És ez az Iszlám, hiszen hitünk szerint Ábrahám testesíti meg az Egyenes Hitet, amit ő nevezett el Iszlámnak! Mi, akik napjában ötször mondjuk el ezeket a sorokat, tudatunkig sem jut el, amit mondunk!

Gyermekeiért is szól a fohász. Azokért, akik belőle származnak és tovább viszik azt, aminek alapját lerakta. Ha ez a szöveg állandósult imáinkban és gyermekeink is így fognak imádkozni, akkor ők is fohászt mondanak értünk. Nem csak alkalmakként emlékeznek meg rólunk, hanem naponta ötször. És ha a hívők mind imádkoznak, akkor ők mind bűnbocsánatot kérnek számunkra, ahogy azt mi tettük minden hívőért életünk során. Megéri-e egy adott vallás egy irányzatának követőiért imádkozni csupán? Ugye, hogy rossz üzlet! Akkor halálunkban csak az ő bűnbocsánatukra számíthatunk! Sokkal jobb, ha minden hívő fohászát élvezzük. Ezért Te se felejts el egy hívőt sem ki fohászodból! Itt az a lámpás, ami kigyullad a sötétségben, amikor magányban leszünk.


 

h i r d e t é s