Kicsit mindig zavarta ez a Sándor-dolog, mert hát lehetne János-palota is, de Áder János tudta, hol a helye, és különben is, itt csak átmenetileg tartózkodott, előmelegítette a barokk fotőjöket egy magasztosabb ülepnek.

Agykutatókkal vacsorálni nem egyszerű dolog, hiszen Áder János leginkább horgászni szeretett, agykutatni kevésbé. Miről fognak beszélgetni?

– Te, Árpád – kérdezte Árpádot, a közelebbről meg nem nevezett valódi titkos reklámtanácsost -, hát miről fogok én ezekkel beszélgetni?
Árpád hümmögött. – Hümm, hát… bármiről. Amiről szoktál. Mondd el nekik, hogy szavazzanak nemmel.
Megérkeztek az agykutatók. Leültek körben, ahogy illik. “Pont úgy néznek ki, mint bárki más” – morfondírozott Áder János. “Az ember meg sem mondaná, hogy agykutatók.”
– Hát jó napot, jó napot! – kedélyeskedett Áder János. – Kutatgatunk, kutatgatunk?
– Jó napot – válaszolták az agykutatók. – Kutatgatunk.
Itt kissé elakadt a beszélgetés, mert nem volt ott Áder János jeltolmácsa, aki máskor el szokta mutogatni neki, hogy mit mondjon. Már a kávét is megitták, mire Áder János újra nekilendült. – Nehéz munka ám az az agykutatás!
Az agykutatók udvariasan mosolyogtak, hogy nehéz, bizony, és Áder János úgy gondolta, legjobb, ha visszamosolyog. Nem sikerült. “Te jó ég” – gondolta Áder János – “csikorog az arcom”. Megnyekergette a székét, hogy azt higgyék az agykutatók, az csikorog. – Horgászni szoktak-e? – csikorogta végül Áder János.
Az agykutatók nem szoktak horgászni, de akadt köztük, aki bélyeget gyűjtött, egyiküknek pedig volt egy nagypapája, aki régen néha elment pecázni a haverokkal. Áder János megörült ennek, és hosszasan beszélt a műlegyekről, kukacokról, angolnanyúzásról, valamint arról, hogy leginkább horgászás közben tud kikapcsolódni, kissé elfeledkezni nehéz, felelősségteljes munkájáról. – Horgásszanak önök is! – javasolta végül. Az agykutatók elköszöntek. – A viszontlátásra! – lélegzett fel Áder János. “Na, egész jól ment”, gondolta magában, aztán a homlokára csapott: “Hová tettem az eszemet?!” – gondolta rémülten, és az agykutatók után szaladt. “Szavazzanak nemmel!” – kiabált utánuk a lépcsőházban.
Visszament a szalonba, leült, összevonta a szemöldökét. “Na, ez férfimunka volt!”. Felhívta az Árpádot, hogy jelentést tegyen. – Hogy ment? – kérdezte az Árpád. – Kedves emberek – válaszolta Áder János. – Leginkább a horgászatról beszélgettünk. De azért nem volt könnyű. Nem sokat tudok az agyakról.
– Holnap könnyebb lesz – válaszolta neki Árpád. – Gerincsebészekkel fogsz találkozni. Gerinced csak van, nem?
– Hát persze, hogy van – válaszolta Áder János, és közben azon gondolkodott, hogy vajon hová rakta. “No, sebaj” – gondolta. “Majd a költözésnél biztos előkerül.”

Szerző: Konok Péter / huppa.hu