Ha valamire mérget lehet venni a honi politikai életben az tuti, hogy az állami vállalatok vezetőinek fizetése, egészen pontosan azok pofátlanul magasnak mondott volta miatti kiakadás. E fölötti háborgás hosszabb-rövidebb csend után minduntalan előkerül.

Ezúttal Vágó Gábor, volt LMP-s politikus magánszemélyként húzta elő a választókban garantáltan indulatokat generáló témát. Mint néhány napja beszámoltunk róla a Kúria megváltoztatta a Nemzeti Választási Bizottságnak (NVB) még májusi végén hozott határozatát, amelyben megtagadta Vágó e témában benyújtott népszavazási kérdés hitelesítését.

A korábbi LMP-s politikus benyújtott kérdése úgy szólt:

Egyetért-e Ön azzal, hogy köztulajdonban álló gazdasági társasággal foglalkoztatási jogviszonyban álló személy onnan származó éves jövedelme a köztársasági elnök tiszteletdíjának éves összegét ne haladhassa meg?.

A 2011. évi CX. törvény szerint az elnök havi fizetése a köztisztviselői illetményalap 39-szerese. Az illetményalap aktuális összege 38650 forint, így Áder Jánosnak minden hónapban valamivel több mint másfél millió forint jár. Ez kevesebb, mint a 2010-ben bevezetett 2 milliós határ. A Kúria döntése után, ha a szükséges támogatás összejön, akkor akár népszavazást is lehet az ügyben tartani.

A honi politikai pártok, különösen a jelenlegi kormánypárt véleménye feltűnően gyakran változott a kérdésben. Hogy mennyire, azt talán jól jellemzi az az állítás: Rendezni kell ezt a helyzetet,

mivel pofátlanság, hogy míg az új költségvetés az emberek utolsó tízezer forintját veszi el, addig az állami cégek vezetői élnek, mint Marci Hevesen.

Utóbbi kijelentés érdekessége, hogy nem Vágó Gábor tette, hanem Szijjártó Péter, igaz 2009-ben. Az akkor még ellenzéki politikus arra volt kíváncsi, hogy valójában mennyi pénzt is visznek haza az állami vállalatok vezetői. Azon ősszel a Fidesz országgyűlési határozati javaslatot is benyújtott, amelyben azt vetették fel: a kormány radikálisan csökkentse az állami vállalatok vezetőinek bérét.

Ezt megelőzően még Orbán Viktor borult ki az ügyben talán legemlékezetesebb egymásnak feszülés során. Mint ismert a Fidesz többször igen agresszív kirohanást intézett Simor András, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökével szemben.

Ezek során a jegybanki vezető magas fizetését és ciprusi cégének adózási besorolását kérték számon.

A választások után 2010 júniusában a parlamentben pedig úgy fogalmazott, hogy

Nem tartom elfogadhatónak, hogy miközben az ország komoly kihívásokkal néz szembe, ma ezeknél az intézményeknél előfordulnak havi 4, 5, sőt, esetenként 7 millió forintos fizetések is.

Mára nagyot változott a világ, hiszen elég csak a korábbi vita kereszttüzében álló MNB-re tekinteni, ahol immár Matolcsy György vezetése alatt számos olyan tisztségviselő akad, akinek havi javadalmazása eléri az miniszterelnök által hét éve emlegetett, bűnösnek titulált szintet.

Egyébként éppen 2010 nyarán a Fidesz be is jelentette a kétmilliós bérplafont. Ám alig telt el néhány hónap, s kiderült ez a plafon olyan, mint a felszálló füstnek a kifeszített háló. Ugyanis csak a költségvetési szektorra vonatkozott a szigor, az állami társaságok vezérigazgatói, igazgatói ugyanis ennél jóval többet vittek haza.

A csavar az volt a történetben, hogy az alapbér ugyan valóban nem ment az említett, 2 milliós összeg fölé, na de a prémium az éves fizetés akár 80 százaléka is lehetett.

Vagyis kormányzati pozícióból az Orbán-kabinet szemét már nem csípte annyira a állami és önkormányzati cégek jelentékeny gázsija. Nem is akarták a formalitást és a szemérmesség látszatát fenntartani, s 2015-ben átvágták a gordiuszi csomót.

Egy hirtelen mozdulattal egyszerűen „kiütötték” a bérplafont. Egy kormányrendelet keretében arról határoztak, hogy megemelik az említett vezetők bérét, azaz alapbéresítették a prémiumokat. Ez egyes társaságoknál azt jelentette, hogy az éves bérösszeg akár bruttó 30 millió forinttal is emelkedhetett.

A magyarázat szerint azért, hogy közelítsék az állami béreket a piaci fizetésekhez. Ezt a helyzetet pedig mostanság aki csak teheti igyekszik ki is használni, a korábbi rendre 2 millió forint körül szóródó alapfizetések hirtelen 3,5-5 milliósokra ugrottak.

Lapunknak, nyomatékosan csak név nélkül nyilatkozó fejvadász cég vezetője kifejtette: nem igazán előremutató, ha ezen a téren a versenyszférától elválasztják az állami vállalatokat.

Semmivel sem szabad alulértékeltebb feladatnak tekinteni azt, ha valaki közvagyon érdekében végzi munkáját. Miért érne ez a feladat kevesebbet annál, mint ha versenyszférában egy cégvezető a részvényeseknek elvárásait teljesíti. Megjegyezte, ez a kérdés ráadásul roppant összetett, s az is hamis, ha folyton eredménycentrikusan közelítjük ezt a témát.

Számos olyan vállalat van, amely közfeladatot lát el, s nem a nyereségesség mértékében mérhető munkájuk, utalt például a gyógyellátás területén működő vállalkozásokra.

Egy másik, szintén név nélkül nyilatkozó fejvadász ehhez annyit tett hozzá: Nem feltétlenül a fizetések mértékével van a baj, hanem a politikai szándékkal, amely a lojális emberek kifizetésének tekinti ezeket a béreket, így nem is ellenőrzi az elvégzett munka minőségét.

nepszava.hu