Míg Magyarországon az aktív hívők száma mérsékeltebben csökken, addig például Ausztriában és Németországban az egyházat elhagyók száma drasztikus mértékben emelkedik. 

A hivatalos statisztika szerint a Német Katolikus Egyházból kilépők száma a ’90-es évek elejétől enyhén csökkent, hogy a 2000-es évek közepétől lassan, majd 2016-től kezdve soha nem látott mértékben meredeken emelkedni kezdjen.

De vajon mi állhat a jelenség mögött? Mi indítja a német hívőket arra, hogy nyilatkozzanak az Egyházból való hivatalos kilépésről?

A statisztika alapján a kilépők többsége decemberben hozza meg döntését. Az időpont megválasztásának praktikus okai vannak: az egyházi adót (amelynek mértéke tartománytól függően a személyi jövedelemadó 8 vagy 9%-ának megfelelő összeg, és a tőkejövedelem is adózik) akkor is az egész évi jövedelem alapján kell megfizetni, ha valaki csak az év elején, néhány hónapig marad az egyház tagja. Aki tehát a következő évben várhatóan nagyobb jövedelemre tesz szert, vagy pl. végkielégítésre számít, annak nem különösebben éri meg a kilépéssel tavaszig várni. Anyagi megfontolásból pedig 2019-ben a kilépők 41%-a nyilatkozott úgy, hogy nem kíván a továbbiakban az Egyház tagja maradni, dacára annak, hogy a hivatalos kilépéssel együtt jár az, hogy a kilépő többé nem részesülhet a szentségekben és katolikus temetésben.

Érdekes dolog, hogy a kilépések okainak aránya az évek alatt szinte nem változott. A más vallásra áttérők (1,8%) és egyéb okokat (2,8%) megadók aránya elhanyagolható. A hit elvesztése miatt kilépők már lényegesen többen vannak (15%), viszont az Egyházzal elégedetlenek száma (39,3%) csaknem eléri az anyagiak miatt kilépők számát.

A Német Katolikus Egyház zsugorodása miatt, ami természetesen nem csak a hívők számában, hanem a papság ezzel együtt járó csökkenésében is megmutatkozik, drasztikus intézkedéseket kellett és kell bevezetni. A német egyházmegyék a plébániák összevonását tervezik. E tervek közé tartozik például a freiburgi érsekség által indított "Egyházfejlesztés 2030" projekt, ami nem mást céloz, minthogy az elkövetkező 10 év alatt az egyházmegyéhez tartozó mintegy 1000 plébániából összevonás útján 40 úgynevezett maxiplébániát hozzanak létre.

A kilépések statisztikai adataihoz visszatérve, arra nézve nem készült felmérés, hogy az egyházi struktúrákkal elégedetleneket mennyire befolyásolta a döntésükben, hogy a Német Katolikus Egyházban olyan mértékű reformmozgalom indult, ami csak Lutheréhez hasonlítható.

De vajon hányan lehetnek azok, akik ezekkel a reformokkal egyetértenek vagy egyenesen üdvözlik azokat, és vajon hány hívőt riaszt el az Egyháztól éppen a reformokkal kapcsolatos bizonytalanságok tömkelege, az általuk keltett zavar, és nem különben az egyházszakadás réme, amely, ha bekövetkezik, az emberek nem vagy nem feltétlenül tudják majd eldönteni, melyik is az "igazi" egyház, hiszen várhatóan mindegyik ezt állítja majd magáról. És egyelőre arra a kérdésre sem tudjuk a választ, hogy esetleg nem éppen a reformokat hirdető szinódusi út vonz-e be majd új hívőket az Egyházba. A hildesheimi püspök, Heiner Wilmer már azt fejtegette a napokban egy riportban, hogy a szinódusi út által hirdetett reformok előrehaladása sok ember számára nem elég gyors.

A 2019-es statisztikai adatok közzététele utáni napon Georg Bätzing, a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, és egyben a szinódusi út egyik vezetője Rómába utazott, hogy a Pápával egy magánkihallgatás keretében beszélhesse meg az ijesztő statisztikai adatokat. Az audienciát követő nyilatkozata szerint a Pápa üdvözölte a szinódusi út mozgalmat és megerősítette őt abban, hogy a reformokat folytatni kell. A püspök szándéka szerint a 2022-es római püspöki világkonferencián már beszámolhat a Német Egyházban bevezetett reformokkal kapcsolatos tapasztalatokról, és reményei szerint a világ püspökeit meggyőzheti, hogy a saját területükön hasonló reformfolyamatokat indítsanak.

A kilépések riasztóan magas száma miatt Ferenc pápa már korábban sem maradt tétlen. 2019-ben egy igen hosszú, mintegy 5700 szó terjedelmű levélben fordult a német püspökökhöz. Ebben ismételten arra emlékeztette őket, hogy az Egyház feladata a hit hirdetése és terjesztése. Ugyanakkor, mint a levelében áll, figyelmeztet az olyan modernizáció és reformok veszélyeire, amelyek nem az evangelizációt és a szentségek újra élettel való megtöltését szolgálják. Ferenc pápa 2015-ben már egyszer kritikát gyakorolt a német egyházvezetéssel szemben, amikor a pénzügyileg erős egyháznak a segélyszervezetek támogatásáért köszönetet mondva szóvá tette, hogy a püspököknek sokkal többet kellene tenniük az evangelizáció kézzelfogható és szüntelen megújulásáért, a gyónás és a szentáldozás gyakorlásának szorgalmazásáért, a papok szerepének erősítéséért, az akadémiai teológiának a hit talajára helyezéséért, valamint a magzati élet és az öregek védelméért.

A világ egyre gyorsuló és egyre nagyobb mértékű változásait természetesen követnie kell az Egyháznak. Ferenc pápa maga is reformfolyamatokat jelentett be. A különbség a német törekvésekkel ellentétben viszont az, hogy a pápai reformok az evangelizáció lelki megújítására vonatkoznak, nem pedig a hit alaptételeit, illetve a kánonjog egyes előírásait kérdőjelezik meg.

Természetesen nem kötelező az egyház tagjának maradni, az egyházból bárki, bármilyen meggondolások alapján kiléphet. Mint a bécsi érsek, Christoph Schönborn is kijelentette: a kilépés joga "is a vallásszabadság része. Nem vagyunk összekötve, ez is az a szabadság, amit Isten adott nekünk."

Mit tehetünk ehhez hozzá? Elegendő, ha felütjük a Bibliát, és elolvassuk Azarjá próféta intelmét: "ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket." (2KRÓN 15,2)

katolikus.ma