Az ügyre rálátó forrásaink szerint ez a valóban kínos ügy járulhatott hozzá, hogy Lázár János a fentebb idézett, a restitúciót megkönnyítő törvényt szorgalmazza. Lázár volt az, aki levezényelte 2013 áprilisában, hogy a Helikon Kastélymúzeum nyolcvanhat műtárgyat visszaadjon a Sigray család leszármazottainak. Az arisztokrata nexusairól is ismert politikus ez alkalommal bocsánatot kért a családtól – és a hasonló helyzetben lévő örökösöktől – az elmúlt két évtized méltánytalanságai miatt. Azt mondta, a II. világháborúban az állam nem tudta megvédeni polgárait, majd azok értékeit sem. „Sok család az államra bízta a javait, ám az a visszaszolgáltatás helyett egyszerűen elkobozta, mi több, ellopta azokat” – mondta Lázár, majd ígéretet tett, hogy átvizsgálják a múzeumokban lévő letéti állományt. A Sigray-örökösöket az a Patay Géza ügyvéd képviselte a hosszú pereskedés során, aki most a Batthyány családot segíti egy igazi kincs, id. Pieter Bruegel Keresztelő Szent János prédikációja című képének visszaszerzésében.

A kép 1919 óta látható a Szépművészeti Múzeumban. A Bat­thyány család ugyan megpróbálta visszaszerezni, de az ügy csak 2012 után kezdett komollyá válni. Az MNV Zrt. összesen három alkalommal vizsgálta meg a kép tulajdonjogát, és mindig arra jutott, hogy a kép az államé.

(…)

A Szépművészeti Múzeum közlése szerint a miniszteri döntést követően még nem érkezett hozzájuk „semmiféle megkeresés a kép kiadása érdekében”. Az MNV szerint az igénylőnek igazolnia kell, hogy „az eredeti tulajdonos lehetséges örökösei körébe tartozik”, s már viheti is a festményt. Ám válaszukban van egy érdekes mondat, mely szerint „a visszaadás nem eredményezi a tulajdoni igény eldöntését”. Eszerint tehát Lázár János úgy adhat oda valakinek egy nemzeti kulturális értéket, hogy valójában nem dönti el, kié is az.

A teljes történet, okokkal és következményekkel, mesés forintösszegekkel nyomtatott kiadásunkban olvasható el.

magyarnarnacs.hu