Ez a Szúra akkor nyilatkoztatott ki, amikor a Mekkai bálványimádók (mushrik), miután konzultáltak az Írás népeivel, három kérdést tettek fel a Prófétának, hogy vizsgáztassák. (1.) Kik voltak a "Barlangban Alvók"? (2.) Mi Khidr igaz története? (3.) Mit tud Zul-Qarnainről, azaz a kétszarvúról. E három kérdésre a válasz a Zsidók és Keresztények által ismert történetekben voltak csak meg, melyeket az Arabok Hidzsazban nem ismertek. Jó alkalom volt, hogy ezekkel a kérdésekkel próbára tegyék a Próféta tudását a láthatatlan és rejtett dolgokról. Allah, azonban nem csak választ adott a kérdésekre, hanem a három kérdésre három olyan történet, példabeszéd nyilatkoztatott ki, melyek az Iszlám ellenzőit kellemetlen helyzetbe hozták az Iszlám és hitetlenség közti konfliktus kellős közepén:

1. A kérdezők ki lettek okítva arra, hogy a „Barlangban Alvók” ugyanazt a Monoteista Tauhid doktrínát követték, ami a Korán hirdetése, helyzetük pedig hasonlított a Muszlimok helyzetére Mekkában. A hét alvó legendája eredetileg hét keresztény hitvallóról szól. A legenda több középkori változatban maradt fönn. A legelső verziók egyike Simeon Metaphrastes konstantinápolyi pátriárka tízkötetes szentéletrajzában szerepel. A Barlangban Alvók üldözői hasonló módon viselkedtek velük, mint Quraish a Muszlimokkal. A hívők láthatták, hogy bármekkora is legyen egy intoleráns társadalomban szenvedésük, nem hajolhatnak meg hamis tanok előtt, inkább a menekülés útját kell választaniuk és Allahra kell bízni magukat. A Barlangban Alvók története a hitetlenek felé azt is megüzente, hogy létezik Túlvilág, Allahnak van képessége arra, hogy még egy hosszú alvó állapot, halál után is feltámassza azt, akit Ő akar, ahogy a Barlangban Alvókkal tette.
2. A történet párhuzamot von Mekka vezetői és a Muszlimok szenvedése, valamint a Barlangban Alvók által elviselt viszontagságok között. A Próféta felhívást kapott, hogy nem alkudhat meg üldözőivel, nem tekintheti őket saját követőinél fontosabbnak. A főembereket pedig figyelmezteti, hagyjanak fel az evilági gyönyörök hajszolásával, melyek átmenetiek, múlandók és keressék az állandó, maradandó, örök értékeket.
3. Khidr és Mózes története úgy jön elő, hogy az megfelelő választ ad a kérdezőknek, egyben megnyugvással tölti el a hívőket is. A lecke a következő. Teljes bizalmat kell szavazni az Isteni háttér működésével kapcsolatban, amit Allah akarata mozgat. Mivel a valóság rejtve marad az ember elől, ezért híján vagyunk annak a bölcsességnek, ami a történések háttereire magyarázatot ad. Sokszor nem értjük, miért történnek úgy a dolgok, ahogy történnek és felkiáltunk: hogy lehet ez? A valóság az, hogy az esetek többségében jobb, ha az emberek nem ismerik a háttéreseményeket. Abban kell bízni, hogy meglehet, látszólag ellenünk szólnak a történések, de hosszú távon úgy rendeződnek Allah jóvoltából, ahogy nekünk jó.
4. Ugyanez igaz Zul-Qarnainre, a kétszarvúra, akinek esete szintén intés Mekka elöljárói számára. Nagy Sándorról van szó, aki Nagy volt a szó minden értelmében. Hatalmas uralkodó, hódító, aki gigantikus források felett rendelkezett, de mindig alávetette magát Teremtője akaratának. Ezzel szemben Mekka főemberei lázadnak Isten parancsai ellen! Milyen jelentéktelen alakok vagytok ti, Mekka főemberei, hozzá képest és mégis ti szegültök szembe! Annak ellenére, hogy Zul-Qarnain erős védelmi falat épített, nem abban, hanem Allah akaratában bízott. Tudta, hogy az a fal csak addig számít, míg Allah úgy akarja. Ha nem akarja, összedől, és csak rom marad utána. Ti meg, Mekka főemberei, akik hozzá képest jelentéktelen vályogkunyhókban laktok, biztonságban érzitek magatokat minden lesújtó erővel szemben.

Miután a Korán megfordította a helyzetet kérdezők és válaszadó között, a Szúra végén intések fogalmazódnak meg. Az Egyistenhit és a Túlvilág abszolút Igaz, Való. Saját jövőnk érdekében fel kell fognunk ezeket a doktrínákat, életvitelünket ennek megfelelően kell alakítanunk. Ha ezt az utat követjük, bátran állhatjuk ki Allah számvetését. Ha nem ezt tesszük, a földi életben elkövetett tetteink nem fogják javunkat szolgálni.