A választási kampányokban legtöbben az üzenetekre, jelöltekre, ígéretekre, esetleg a botrányokra vagy a legfrissebb közvélemény-kutatásokra fókuszálnak, és bár a politikusok egy-egy aláírásgyűjtés vagy választás alkalmával gyakran nyilvánosan is megköszönik segítségüket, a közbeszédben kevés szó esik a pártaktivisták szerepéről. Nincsenek a kirakatban, pedig a talpas munka elvégzése nélkül biztosan nincs választási siker sem. - írja az Index

Választási kampányokban ez nemcsak az utcai kitelepüléseket és szórólapozásokat jelenti, hanem az úgynevezett door-to-door (ajtóról ajtóra) módszert is. A kopogtatásnak több célja lehet: használhatják a pártok a támogatók megtalálására vagy törvényes adatbázis építésére, ami könnyebbé teheti a későbbi kapcsolattartást, mozgósítást. A mozgósítás maga is cél lehet, közvetlenül a választást megelőzően.

Egy személyes találkozás alkalmával lehetőség van a meggyőzésre, ellentétben az egyirányú kommunikációt biztosító kampányeszközök, például szórólapok vagy plakátok bevetésével. Ha viszont nem rendelkezik a kopogtató információval az adott ajtó mögött élő személy pártpreferenciájáról, beleszaladhat néhány keresetlen szóba – ezért megfelelő mentális felkészültséget is igényel ez a módszer.

Mit csinál egy aktivista? 

A támogatókat több kategóriába lehet sorolni, vannak, akik időt és energiát nem tudnak ráfordítani, de valamilyen formában mégis hozzájárulnának az ellenzék sikeréhez, ők leginkább online támogatói csoportokban, megosztásokkal, hozzászólásokkal tudják tágítani az ellenzéki buborék határait, ami a médiaviszonyok eltolódása miatt fontos feladat.

Szabó Gábor, a Jobbik választmányi elnöke, aki az elmúlt négy országgyűlési választáson is kampányfőnöke volt a pártnak, az Index kérdésére elmondta: nem lehet pontosan meghatározni, hogy milyen egy jó aktivista, mert a kampányban többféle aktivistamunka létezik, és kevés olyan ember van, aki mindenben ugyanolyan jó.

Szabó Gábor több példát is említett: egy idős néni lehet, hogy telefonon elbeszélget az emberekkel, de nem biztos, hogy egész nap kint tudna állni egy stand mellett. Az életkori vagy fiziológiai sajátosságok mellett számít az is, hogy ki milyen típusú ember, egészen addig a szintig, hogy egy láncdohányosnak a pultozás helyett inkább a szórólapozás lehet az optimális.

Akad elég hadra fogható szimpatizáns? 

Nagyobb jelentkezési hullámot két esetben szoktak tapasztalni, az egyik, ha van jól értelmezhető, nagy ügy – ilyen volt az előválasztás –, aminek többen a részesévé akarnak válni. A másik a tét megjelenése. Szabó Gábor ezt úgy fogalmazta meg, hogy

nyáron alig találtak a jelöltek aktivistákat szórólapozásra, standolásra, de amint elindult az előválasztás ajánlásgyűjtése, sokszorosára növekedett az önkéntesek jelentkezése és az állampolgári érdeklődés is. A 2018-as országgyűlési választás előtt is ez volt. Mintha kódolva lenne a magyar társadalomba, hogy akkor indul a meccs, amikor elindult az ajánlásgyűjtés.

Ezzel együtt a lemorzsolódás is nagy. Minimális számban ugyan akadnak, akiknek megtetszik a közösség, és kapcsolatban maradnak, esetleg tagok lesznek, de sok aktivista feladatként, megvívandó harcként tekint a választási időszakra, viszont ebben az értelemben nem állandó része a politika az életüknek, ezért a kampány végeztével nem vállalnak aktivistamunkát.

A nyilvánosságnak az előválasztási időszak augusztust, szeptembert és októbert jelentette, közben sok jelölt májusban, júniusban már kampányolt, az aktivisták is ekkor kezdtek dolgozni. A második forduló megrendezésénél kihívást jelentett, hogy egyéni jelöltek nem voltak, több miniszterelnök-jelölt is kiesett, sokan nem voltak érdekeltek abban, hogy újra az utcára menjenek, de így is gördülékeny volt a lebonyolítás.

Novemberre volt egy olyan terve az ellenzéknek, hogy a tisztább választásokért indítsanak petíciót, ami szintén standolást jelentett volna, ezt végül elengedték. December közepén, a népszavazási aláírásgyűjtéssel tértek vissza az utcára. Szabó Gábor hangsúlyozta: a néhány nappal ezelőtt zárult aláírásgyűjtés nemcsak a kérdések, hanem az aktivistamozgatás szempontjából is fontos volt, ráadásul kampány előtti hadgyakorlatnak is lehet nevezni, mert bár az előválasztást együtt szervezték, a jelöltek versenyben voltak egymással, most viszont teljes volt az együttműködés.

Hány ember kell(ene) a győzelemhez?

Egy – az aktivisták munkájára rálátó – ellenzéki forrásunk úgy foglalta össze az Indexnek a 2022-es választást, hogy "alapvetően sem leányálom a valódi politikai aktivizmus, de ellenzéki térfélen ez a választás még inkább erőpróba az aktivisták számára. Már csak azért is, mert az előválasztással majd egy évvel kitolódott a nem hivatalos kampány."

A tagság és az aktivisták nyáron még hőségben gyűjtötték az aláírásokat, kopogtattak, később a szavazósátrakban „a hátukon vitték magát az előválasztási folyamatot”, és kitartottak olyan hibák esetén is, amikor nem tudhatták, hogy az informatikai rendszer, ami nélkül nem tudtak dolgozni, mikor lesz újra használható. Az aktivisták számolták a szavazatokat is, és némi pihenés után, már az ünnepek előtt rajtolt a népszavazási aláírásgyűjtés, miközben „a valódi, éles kampány hivatalosan még kezdetét sem vette”.

Az ellenzéki aktivisták erőltetett és rendkívül hosszú menetben vannak, ami az előválasztással kezdődött, a népszavazási aláírásgyűjtéssel folytatódott, hamarosan pedig indul a valódi kampány. 

Egy korábbi háttérbeszélgetésen kiderült, hogy az előválasztás offline részét döntő többségében a Jobbik és a DK bonyolította le, utóbbi körülbelül 13 ezer aktivistát mozdíthatott meg. Az aHang az előválasztás történetéről szóló kiadványban arról számolt be, hogy nagyságrendileg tízezer ember munkáját kellett koordinálni a két fordulóban, de ez az előválasztás működtetésére vonatkozó adat.

Megszólalónk azt is hozzátette, hogy az országgyűlési választáson választókerületenként ezer fő bevetése már komoly létszám lenne, de rögtön egyértelműsítette, hogy ebbe nem kizárólag a talpas munkát végzőket kell beleszámolni, hanem bárkit, aki offline vagy online módon „a feladatok valamelyik szegmensét lefedi”, beleértve a szavazatszámlálókat is. Más forrásunk ötvenezer körülire tette a választási győzelemhez szükséges aktivistaszámot.

A Jobbik választmányi elnöke megjegyezte, hogy 2018-ban a Fidesz és az ellenzék is aktivistahiánnyal küzdött, viszont egy kampányban választókerületenként száz-százötven mozgatható aktivistával már lehet úgy gazdálkodni, hogy mindig legyen megfelelő ember az adott feladatra. Ez nem azt jelenti, hogy egyszerre ennyien kivezényelhetők, inkább merítési létszámként értelmezendő.

Gyakran elhajtják őket a fenébe

A Momentum hálózati igazgatója arról beszélt, hogy a pártnak is van egy prioritáslistája, aminek az élén a kopogtatás áll, ehhez kezdő aktivistaként viszont ki kell lépni a komfortzónából, de Bedő Dávid szerint abba is bele lehet rázódni, hogy személyesen próbáljanak meggyőzni választópolgárokat.

Új aktivistákat egyedül nem küldenek kopogtatni, mindig kapnak maguk mellé tapasztalt csapattagot, valamint írásos anyagot is biztosítanak segítségként, felkészítéssel együtt. A talpas feladatok közül a kopogtatás és a pultozás igényel némi eligazítást, a szórólapozásnál viszont csak egy címlista van, amelyen végig kell menni.

A 2022-es országgyűlési választási kampány hivatalosan a szavazás napját megelőző ötvenedik napon, február 12-én kezdődik.

Lesz-e elég szavazatszámlálója az ellenzéknek? 

Kiemelten fontos célja az ellenzéknek jelenleg, hogy minden egyes választókerületbe jusson saját szavazatszámlálója, aki helyben, azonnal és valós időben képes megfigyelni a szavazás és a szavazatszámlálás tisztaságát. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a szavazatszámláló bizottságoknak legalább öt tagja van, ebből hármat a helyi képviselő-testület delegál, munkájukért bruttó ötvenezer forintos juttatást kapnak, és mentesülnek a szavazás másnapján a munkavégzés alól.

Mellettük lehetnek a választókerületben jelöltként indulók megbízottjai is szavazatszámlálók, jelölőszervezetenként két-két ember. A bizottság működőképességéhez legalább öt tag kell, ha ez a pártok delegáltjaival együtt sincs meg, akkor a képviselő-testület által választottakkal egészítik ki a létszámot.

A 20K – Húszezer ember az ország tízezer pontján egy teljes napon át Facebook-oldalán toborozzák a szavazatszámlálókat a 2022-es országgyűlési választásokra. A 20k22-projekt csapata egy éve foglalkozik a kezdeményezéssel, a Tiszta Választásokért Alapítvány önkénteseiként. Az ellenzéki pártokkal és számos civil szervezettel együttműködve a teljes folyamatot támogatják:

• a húszezer szavazatszámláló toborzását, képzését;
• a szavazóköri beosztást és a delegálási folyamatot;
• a választás napjának informatikai és egyéb önkéntes-infrastruktúráját;
• valamint szükség esetén az esetleges rendellenességek regisztrálásának támogatását és a jogorvoslati folyamat koordinálását.

A 20k22 honlapján arra a kérdésre, hogy miért fontos számukra ez az ügy, kifejtik:

A 2018-as országgyűlési választásokat követően rendellenességek sorát tárták fel, ezek egyik oka az volt, hogy a szavazatszámláló bizottságok negyven százalékában egyáltalán nem volt vagy nem volt elegendő ellenzéki szavazatszámláló. Ezért nem valósult meg országszerte a választások lebonyolításának kiegyensúlyozott törvényességi felügyelete, hiszen nem minden szavazókörben képviselt minden oldalt két-két szavazatszámláló.

Ezért azon dolgoznak, hogy két-két felkészült szavazatszámláló legyen április harmadikán valamennyi szavazókörben, ami nagyjából húszezer embert jelent. A január 13-i adatközlésük szerint 15 450 jelentkezőt számlálnak eddig, ebből a részletes jelentkezési lapot 11 439-en töltötték ki, ők már a számlálás helyszínével kapcsolatos preferenciáikat is megadták. A 15 ezres számban viszont még nincs benne a pártok által helyben toborzottak száma, bár a kettőnek van közös halmaza.

Molnár Zsolt, az MSZP pártigazgatója elmondta, jól állnak ezen a területen, reális és tartható célkitűzés, hogy összejöjjön több mint húszezer ember, akik fel lesznek készítve, szakértelemmel és megbízhatóan végzik majd a munkájukat.

Szabó Gábor, a Jobbik választmányi elnöke is úgy látja, hogy lesz elegendő szavazatszámlálójuk, de hozzátette: jelentős ráhagyással kell dolgozni a létszámot illetően, mert nem elég online bejelentkezni, hanem esküt kell tenni és végül meg is kell jelenni a szavazóhelyiségekben.

Hányan voltak négy és nyolc éve?

A Nemzeti Választási Iroda honlapján fellelhető adatok alapján így alakult a delegáltverseny a 2014-es és a 2018-as országgyűlési választásokon a parlamentbe jutó pártok között:

A Vox Populi még 2021 elején összegezte a részletes adatokat az előző két-két európai parlamenti, valamint országgyűlési választások szavazóköri delegáltainak eloszlásáról:

• A Fidesz egyedüli pártként a szavazókörök több mint kilencven százalékában jelen volt. Kizárólag 2018-ban, az ötszáz fő lakosságszám alatti településeknél fordult elő, hogy a szavazókörök csak háromnegyedébe tudtak delegálni.
• A baloldali pártok (2018-ban a DK és az MSZP, 2014-ben az MSZP–DK–Együtt–PM–Liberálisok alkotta összefogás) a települési hierarchián lefelé haladva egyre rosszabb hatékonyságot mutatott.
• A Momentum eddigi legerősebb eredményét hozó 2019-es EP-választáson a szavazókörök három százalékában volt jelen, még a Mi Hazánk is jobb arányt produkált.
• Jobbikos delegált 2018-ban a szavazókörök hetven százalékában volt, a legtöbb helyre ők adták az egyetlen ellenzéki delegáltat, 2019-ben jelentősen rosszabb arányt hoztak.

2018-ban volt 12 százaléknyi olyan szavazókör is, amelyben csak a Fidesznek volt delegáltja, az EP-választásokon egy nagyságrenddel magasabb ez a szám. A Vox Populi kiemeli a területi mintázatot, példaként hozva, hogy oevk-szinten például Vas megye 2-es és 3-as körzetében a szavazókörök több mint felében csak kormánypárti szavazatszámláló volt 2018-ban. (Index)