Az "Amíg a házasság el nem választ" című könyv nem elméleti kézikönyv, hanem személyes hangvételű tanúságtétel a szeretet és a házasság hétköznapi próbáiról:

• hogyan segíthet a vita is a kapcsolat mélyítésében,
• miért több a házasság, mint közös lakhatás,
• hogyan lavírozzunk a pénzügyek, a gyereknevelés, az intimitás és a szeretetnyelvek hullámvasútján.

Az Amíg a házasság el nem választ nem cukormázzal önti le a kapcsolatokat, hanem őszintén beszél a küzdelmekről, bukásokról és újrakezdésekről. És éppen ettől lehet kapaszkodó mindazoknak, akik hisznek abban, hogy a szeretet nem tökéletes, hanem hűséges.

„Hipokrita vagyok. Így kell kezdenem. Mert én sem csinálom jól azt, amiről beszélek: a házasságot” – mondja Tóth Mihály családos diakónus, akinek új könyve, az Amíg a házasság el nem választ szeptembertől kapható a könyvesboltokban.

A könyv nem tankönyv, nem útmutató, hanem őszinte vallomás és kérdések sora. „Ha őszinte lennék, a könyveim címe ez lenne: »Hogyan szúrom el a házasságom«. De pont ezért nem válaszokat hozok, hanem kérdéseket. Például: miért akarunk megházasodni? Mit jelent egy kapcsolatban szövetséget kötni? És ami a legfontosabb: képesek vagyunk-e vállalni a másik tökéletlenségét?”

A házasság nem intézmény – hanem szövetség

Mihály sokszor hallja, hogy az emberek „nem hisznek a házasság intézményében”. Erre egyszerű a válasza: „Igazuk van – ki akarna egy intézményben élni? De ha máshogy fogalmazzuk: a házasság szövetség. Egy életszövetség, ahol együtt fejlődünk, hibázunk, elesünk és felállunk.”

Ez a könyv azt mutatja be, hogy a kapcsolat nem a hibátlanságról szól, hanem a kitartásról. „Létezhet-e tökéletes házasság két tökéletlen ember között? Nem. És ez felszabadító. Nem kell tökéletesnek lenni. Elég, ha jó. Ha van benne tér a növekedésre, a megbocsátásra, az újrakezdésre.”

Személyes sebekből fakadó tanulságok

A könyv egyik ereje, hogy a szerző nem rejti el a saját kudarcaikat sem. „25 évesen mindent kipipáltam: feleség, ház, gyerek úton. És egy tragédia – egy elvesztett baba – mindent összetört. Akkor azt mondtam: tisztességesebb feladni. Ma tudom: ez csak kifogás volt.”

Most tizenkét éve él együtt gyermekei édesanyjával. „Ő a ráspolyom: formál, csiszol, néha fájdalmasan, de emberré tesz. És a legnagyobb lecke, amit tanulok, a megbocsátás.”

A veszekedés nem szégyen

Tóth Mihály szerint a viták a házasság természetes velejárói. „Sokan szégyellik a veszekedést. Pedig szerintem egy pár, aki sosem veszekszik, hazudik. Mert a veszekedés nem más, mint segélykiáltás.” És itt jön a kulcskérdés: „Fel tudjuk-e venni a másik keresztjét? Képesek vagyunk-e kockáztatni, hogy sérülünk, de mégis hordozzuk egymás terheit?”

Hullámvasút, amit együtt építünk

A könyv lapjain egyszerre jelenik meg a fájdalom, a humor és a remény. Az egyik legszemléletesebb hasonlat így hangzik: „A házasság olyan, mint egy hullámvasút. Együtt utazunk benne előre, ami időnként felfelé és olykor lefelé is vezet. A jó hír viszont az, hogy miközben száguldunk rajta, mi magunk építjük a síneket.”

Ez a kettősség – a törékenység és az újjáépítés lehetősége – hatja át az egész könyvet.

Miért fontos mindez ma?

Egyre több házasság bomlik fel, egyre később vállalnak gyermeket a párok, és sokan élnek társas magányban. Ebben a helyzetben a szerző könyve nem idealizálja a házasságot, hanem épp ellenkezőleg: lehúzza a piedesztálról, és megmutatja annak valóságát, tele hibákkal, bukásokkal – és mégis újrakezdésekkel.

„Ez a szövetség lényege: nem feladni, hanem együtt építeni.”

A szerzőről:
Tóth Mihály családos diakónus, aki lelkipásztori szolgálata során számtalan esküvőn vett részt, és közelről látja a házaspárok küzdelmeit és örömeit. Írásaiban humorral, őszinteséggel és hiteles tapasztalatokkal közelíti meg a házasság valóságát.

Címlapkép: Amíg a házasság el nem választ - Tóth Mihály családos diakónus új könyve szeptembertől a könyvesboltokban - Forrás: Libri