Márpedig Lezsák Sándor – aki annak a törvényjavaslatnak levezető elnöke volt, amelyet rabszolgatörvényként őriz a posztapokaliptikus magyar politika – éppen maga szolgáltatott bizonyítékot erre azzal, hogy elfelejtette (ha ugyan érdekrlte) kikapcsolni mikrofonját, amikor segítőjével azt beszélték meg, milyen ürüggyel némítsák el az ellenzék, az ügyben felszólaló politikusait.

Hogy ez mekkora lebukást jelent, azt inkább nem firtatjuk annak tükrében, hogy még mindig nem tombolnak tízezrével a Kossuth tér előtt. Pedig, mint arra néhányan rámutattak 2006-ban ennél sokkal kevesebbért tömeges zavargás támadt.

Az éjszakába nyúló vitának viszont nem a szokott módon lett vége, Lezsák Sándor egyszerűen házszabályellenesen lezárta.

Arról még tegnap este írtunk, hogy a Fidesz részéről csak az egyik benyújtó, Kósa Lajos tisztelte meg az állampolgárokat a vitán való részvétellel, és ő se szólt nagyon hozzá. Viszont ahogy lezárult a vita, az is botrányos volt. /mérce.hu/

Finom fogalmaz a szerző. Vajon mire lehet következtetni abból, ha a kormány tagjai következetesen blokkolják ellenzéki kollégáik munkáját?

Rövid tanakodás után, hogy vajon meddig folytathatják a parlamenti felszólalásokat az ellenzéki képviselők, segítője azt javasolta neki, hivatkozzon a szöveg ismétlésére, hogy a képviselők egyszer már elmondták a mondanivalójukat. Lezsák pedig így is tett, a hosszabb felszólalásokat nem engedélyezte, sőt, elkezdte az ellenzéki képviselőket kitiltani a vitáról, majd egy olyan pillanatban, amikor még lettek volna felszólalok, tehát a vitának tovább kellett volna tartania, egyszerűen fogta és lezárta a vitát.

Pedig az egyik legfontosabb törvényjavaslat ez az évben a parlament előtt, talán ennél többet érdemelnek a dolgozók, mint egy házszabályellenesen lezárt vita.

Talán nem meglepő, de a szerkesztőség több tagjának egy pályájára unt, tehetségtelen tanár órája ugrott be. Nagyon szerette a saját hangját, de ha bármilyen problémára igyekeztünk rávilágítani, akkor nemes egyszerűséggel kiküldte e sorok íróját és társát az óráról. Az egyetlen vigaszunk az lehet, hogy a nevezett tanerő ma már senkinek nem okozhat gondot, pár évvel ballagásunkat követően meggyőzték arról, hogy mindenkinek jobb lesz, ha két hobbija közül inkább iszik, és nem folytatja a tanítást.

Lezsák és a Fidesz esetében sem kéne megvárni, míg elszánják magukat nem megérdemelt nyugdíjba vonulásukra. Jobbra érdemes diákokkal ellentétben egy országnak nincs feltétlen lehetősége elballagni. Leérettségizni ellenben még ilyen nevelés mellett is lenne mód.