Három évvel ezelőtt, 2014. július 17-én kiderült, hogy Orbán Viktor miniszterelnök telefonját lopták el saját lábon álló lánya lagziján. Vagy nem.

Lehet, hogy mégis az eredeti verzió az igaz, miszerint az ifjú feleség telefonja tűnt el, rajta ki tudja milyen, lánybúcsúkon szokásos pajzán jelenetekkel. Ám az sem kizárt, hogy egyik verzió sem felel meg a valóságnak, s csak annyi biztos, hogy eltűnt egy telefon, melynek felkutatására mintegy százmillió forintot költöttek az adófizetők pénzéből. Magyarországon élünk, ezért jó esélyt látunk arra, hogy soha nem tudjuk meg az igazságot. Cseh Tamással szólva: volt már ilyen, s lesz ilyen még.

Ezt írtam akkor erről.

Föld S. Péter

Nem Orbán Ráhel barátnőinek telefonjait lopták el a tavaly szeptemberi lagzin, hanem Orbán Viktor miniszterelnökét. Ezt tudta meg a hvg.hu rendőrségi forrásból, ahol nem cáfolták, igaz, meg sem erősítették az értesülést.

Mi, úgyis, mint adófizető polgárok, fellégezhetünk, mert nekünk már ennyi is elég ahhoz, hogy nagy kő essék le a szívünkről: ezek szerint mégsem az van, amire még gondolni is alig mertünk, mégsem Orbán Ráhel és néhány Ráhel-közeli nőnemű pajkos (pajzán?) mulatságáról készült felvételek nyilvánosságra hozatalát kell megakadályozni mindenáron. A minden ár amúgy majdhogynem szó szerint értendő: szavahihető szakemberek, valamint más hozzáértők szerint mindezidáig százmillió forintnál is többet költöttek a két mobiltelefon felkutatására. Hatvan embertől – a lagzi személyzete – vettek DNS-mintát, az egyéb műveleti cselekményekről, valamint az ezekkel járó költségekről most nem is szólva.

Nem pazarlás fennforgásával, vagy éppen hatalmi túlkapással állunk hát szemben, ahogyan azt első, felszínes megközelítésben gondolhattuk. Épp ellenkezőleg: ha valóban a miniszterelnök mobilját fújta meg valaki a lánya lakodalmán, akkor a rendőrségi nyomozás kifejezetten visszafogottnak tekinthető. Mi, egyszerű halandók, akik még soha sem voltunk miniszterelnökök, és eddigi életünk során fel sem merült bennünk, hogy a lányunk lakodalmán hatvanfős személyzet szolgálja a nagytekintetű vendégsereg kényelmét, ha akarnánk, sem tudnánk felfogni, milyen fontos hívószámok, netán nemzetbiztonsági szempontból stratégiai jelentőségű adatok lehetnek egy miniszterelnöki telefon SIM-kártyáján. Nem csupán politikusok és befolyásos vállalkozók elérhetőségei, vagy éppen a magyar atombomba indítási kódja, esetleg az őszi önkormányzati választások időpontja, de még az sem kizárt, hogy a Felcsút kezdőcsapatának összeállítása is rajta van.

Sajnos, azonban ez csupán a történet egyik változata. Mert vannak, akik szerint a fentiekből egyetlen szó sem igaz. Nem Orbán Viktor hagyta őrizetlenül a mobilját a lánya lagziján, hanem minden úgy van, ahogy korábban sejtettük: a pajkos leánygyermek és barátnőinek mulatozásáról készülhettek olyan felvételek, amelyek miatt most a fél ország rendőrsége, valamint a TEK állományának nem elhanyagolható hányada folyamatosan szolgálatban van. Csak hát, így a hozzáértők, egy olyan országban, ahol nincs pénz oktatásra, és összeomlóban az egészségügy, nagyon zsenánt lenne bevallani, hogy felelőtlen fruskák mobiljaira költenek milliókat. Ezért kellett előrángatni a második verziót. Meglebegtetni, hadd repüljön rá a sajtó, rágicsálják, mint a gumicsontot.

Talán akkor járnánk a legjobban, ha előkerülne a telefon, s kiderülne: nincs rajta semmi érdekes. Mert hát, hogyan is volna?

Ahogy az egyszeri közrendőr mondja egy gyilkosság helyszínén: nem történt semmi érdekes emberek, tessék oszolni, és szépen hazamenni!

Szerző: Föld S. Péter / gepnarancs.hu