A szerdán elhunyt Andrassew Iván éveken keresztül a blogjában vallott gyilkos betegségéről.

A baloldali, istenhívő újságíró megrendítő szavakkal készült a halálra.

Magyarország egyik legellentmondásosabb embere volt. Az esztergomi ferences gimnáziumban érettségizett, barátai istenhívőnek ismerték. Világ életében baloldali lapoknál dolgozott; az utóbbi években a Népszava egyik legharcosabb, ellenfeleit keményen kiosztó publicistájaként forgatta a tollat. Néhány esztendő óta azonban másik, életre-halálra szóló csatát is vívott: többrendbeli, súlyos betegséggel küzdvén egyik műtétből a másikba esett, s a kezelések hónapjai alatt a testi kínok kínját állta ki. Betegségének egyes állomásairól blogjábanszámolt be, ebből való az alábbi részlet, 2013. július 9-i keltezéssel. Bár az akkori műtétből felépült, megrendítő – és valamennyiünk számára megszívlelendő lehet – megismerni, milyen megbékélt lélekkel készült fel a halálra.

„Minden jel arra mutat, hogy néhány óra múlva megműtenek. Ilyenkor a legderűlátóbb ember is köteles számolni azzal, hogy a véletlenek szerencsétlen egybeesése miatt olyan helyzetbe kerül, amelyből már nem tud üzenetet küldeni. 

Tudatom tehát mindenkivel, hogy a legcsekélyebb félelem nélkül, megbékélt lélekkel élek ezekben az órákban is, ahogy igyekeztem egész életemben. Haragot senki iránt nem érzek, sőt inkább megértéssel gondolok egykori ellenfeleimre is.

De könnyű nekem, mert az utolsó néhány napban olyan váratlan, szinte mérhetetlen szeretetdózist kaptam a családomtól, a barátaimtól, a kollégáimtól, a munkatársaimtól (egyetlen-egyszer sírtam el magam betegségem fölfedezése óta, amikor egy fényképpel üzentek), olvasóimtól, olyan jólelkű emberektől is, akikkel soha nem találkoztam, ami legalább annyira földolgozhatatlan, mint amennyire gyógyító hatású. 

Köszönöm mindenkinek, aki üzent, imádkozott,  segítő adományt küldött, vagy csak aggódott az életemért. Ha valaha vállalható életet élhetek még, akkor azt jórészt nekik köszönhetem: az elképesztő erővel összefogó, szinte a testükkel védő családomnak, és annak a sokezer embernek, akik szeretnek. És az orvosdoktoroknak, persze.

Ha ennyi volt, akkor mindent összevetve jó volt. Ha folytathatom, akkor pláne jó.”

valasz.hu (Andrassew Iván Fotó: MTI/Kovács Tamás)

{flike}