Érdekes, míg anno inkább a háziasszonyok jártak a piacra vagy az élelmiszerüzletekbe, mára a bevásárlás családi programmá vált, ahol az apukák, férfiak a nőkkel megegyező számban képviseltetik magukat. Lehet ebből arra következtetni, hogy mára a házimunkákban, konyhai teendőkben, családi életben, gyereknevelésben a férfiak is ugyanolyan aránnyal kiveszik a részüket, mint a nők? Milyen is az a bizonyos modern apa?

Magazinokban számos – és egyre több - olyan fotóval találkozhatunk, ahol sármos sztárapukák láthatók a gyerkőceikkel. Ezek a cikkek, fényképek, összeállítások ráéreznek arra a valós igényre, hogy mennyire megnyugtató is látni azt, hogy az ünnepelt sztárok, férfias szuperhősök éppolyan hétköznapi emberek, ugyanúgy viszik iskolába, focimeccsre, edzésre a srácaikat, ugyanúgy nevelik, szeretik és fegyelmezik őket, mint az átlagember.  Ezáltal nemcsak szimpatikusabbak lesznek, ami marketingszempontból, az imázsépítés szempontjából számukra nem utolsó dolog, de társadalmi mintát is közvetítenek, ezáltal társadalmi, kultúrát alakító hatásuk is lesz. Ami azonban a jelen cikk tekintetében a legfontosabb, a sztárapukák divattá válása felhívja a figyelmet egy újfajta trendre. Bizony ám, egy új apakép van születőben! Kedvencem az az online játék (több típusa is elérhető az interneten), amelynek az a célja, hogy szuper apukát faragjon a kispapából, aki éppolyan hatékonysággal tudja ellátni a kisbabát, mint egy nő. A játék során különböző, gyerekneveléssel kapcsolatos feladatokat kap, amelyet adott, sürgetően rövid időn belül kell teljesíteni. De szaporodnak azok a kvízjátékok, valóságsók, versenyek a médiában is, ahol férfiaknak „nőies” feladatokat kell megoldaniuk, és az győz, aki a legtalpraesettebbnek bizonyul a konyhában, a háztartási munkában, a gyereknevelésben.

Szociológusok szerint egy újfajta apaminta kialakulásának vagyunk tanúi. Az apává válás lélektani folyamata az elmúlt pár évtizedben lett egyre nagyobb érdeklődésre számot tartó téma a pszichológiai és szociológiai kutatásokban, ami azt jelezte, hogy a családban betöltött apaszerep fontosságát egyre inkább felismerték és hangsúlyozták. Ami a legújabb jelenség, hogy ez az apaszerep egyre több új, színesebb vonással is bővül, olyan mintázatokkal, amit korábban kizárólagosan a nőies, anyai szerepviselkedésekkel kapcsolódtak össze.

Az ezredforduló idejére komoly változások történtek a nemek viszonylatában (is). A férfiak, az apák egyre inkább részt vesznek a családi élet mindennapjaiban, a háztartás vezetésében és a gyermek nevelésében is. Egyre kevésbé férfiatlan, „ciki” viselkedés az érzelmek kimutatása, egyre értékeltebb az intimitás mind teljesebb, mélyebb megélése. Ezzel párhuzamosan persze a másik oldal is változik: egyre kevésbé nőietlen a karrierépítés, a kemény, határozott, céltudatos nőtípus. Természetesen a folyamat Európában különböző fokozatot ért el (Skandináviában és Nyugat-Európában jóval előrébb tart, míg a konzervatívabb Dél-Európa és a Balkán esetében jóval lassabb ez a folyamat). De a kiegyenlítődés a hagyományosan férfias és nőies viselkedési minta között mindenhol elkezdődött.

Ezzel a tendenciával – bár még nem cserélődtek fel, de – közelítenek egymáshoz a hagyományos szerepek. A modern apák – helyenként "szuperapáknak" is nevezik őket - nemcsak a hagyományos családfenntartói szerepet érzik magukénak, hanem a háztartási és a gyerek körüli feladatokban is kiveszik a részüket. Ezáltal azonban a helyzet megfordul: a szuperapák is egyre intenzívebben élik át azt, amit a dolgozó "szuperanyák" már régóta éreznek: hogy a munkavállalói és az otthoni, szülői kötelezettségek olykor feloldhatatlanul ütköznek, mindennek tökéletesen nem lehet megfelelni, a választás, kompromisszumkötés, a fontossági sorrend átgondolása időről időre megkerülhetetlen.

Mi a helyzet Magyarországon? Bár a felmérések szerint a magyarok a családi kapcsolatok tekintetében meglehetősen hagyománytisztelőek, azaz a hagyományos kenyérkereső, családfenntartó férfi-/apakép mélyen beleivódott a köztudatba, és a hagyományos családi munkamegosztás is sok családban tovább él, a modernebb, új apaszerephez kapcsolt elvárások is megjelentek. Ezért a férfiak jellegzetesen kettős és egyben ellentétes elvárással találják szemben magukat: keressenek minél többet, ugyanakkor fontosabb legyen számukra a családdal eltöltött idő, mint a többletjövedelem-szerzés. Tehát hogy a kenyérkereső és családcentrikus szerepben egyformán helyt álljanak. Tudjuk, hogy a mai magyar gazdasági helyzetben ennek a kettős elvárásnak megfelelni nehéz, de szocializációs-kulturális minták sincsenek nagyon arra, hogyan lehet ezt jól csinálni.

A kettős feladatkörnek való megfelelés – legalábbis elvben - a legtöbb esetben a nő és a férfi számára is egyformán fontos, de abban feleségek és férjek között már eltérőek az álláspontok, hogy a férfi családban betöltött feladatai hogyan alakuljanak. Általában a mindennapi rutinfeladatok megítélésében nem egyeznek az álláspontok. Még a modern apaképet magukénak vallók között is kevés az, aki a mindennapi otthoni gondozási-nevelési feladatokat a fontos apai feladatok közé sorolja. Érdekes módon gyakran éppen a nők azok, akik nem tartják fontosnak a férfiak részvételét ezekben a tevékenységekben. Ők inkább a játékban, a közös programok szervezésében és lebonyolításában, a gyerekkel való beszélgetésben és tanítási-fejlesztési tevékenységekben jelölik meg a legfontosabb apai feladatköröket.

A dolog általában ott kezdődik, hogy az apák eleve későn érnek haza a munkából, sőt, sokszor otthon is folytatják a benti munkát. Sok apa arra hivatkozik, hogy nem az együtt töltött idő mennyisége, hanem a minősége számít, és ő erre helyezi a hangsúlyt. Bizonyos határok között valóban lehet jó megoldás, ha a gyerekkel töltött idő mennyiségre ugyan kevesebb, de intenzívebb. A valóságban viszont inkább az szokott előfordulni, hogy az anyukák éppúgy vágynának a gyerekkel töltött több minőségi időre, ehelyett viszont kizárólag rájuk maradnak a gondozási rutinfeladatok, a kellemetlenebb kötelezettségek, nemszeretem dolgok (főzés-etetés, pelenkázás, mosás, mosogatás, rendrakás, fegyelmezés). És mire ezzel végeznek, hulla fáradtak, és már csak aludni vágynak.

A jó megoldás az, ha az apa is kiveszi a részét ezekből is, részben pont azért, hogy a feleségét tehermentesítse, és cserébe kipihentebb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb feleséget és gyermekeinek jobb anyát kapjon. Az élvezetes programokra viszont együtt menjenek, az egész család. Nem jó minta az, ha a gyerek napokig nem látja az apját (vagy csak villanásokra), amikor viszont látja, az mindig valamilyen jutalommal, élvezettel, kalanddal kapcsolódik össze, eközben pedig az anyával töltött idő csakis a feladatokról szól, vagy maga a szürke unalom. Mit tanul meg az ilyen gyerek a női- és férfi-, anya- és apaszerepekről, a férfi-nő kapcsolatról, a házastársi egyenlőtlenségről, a társadalmi munkamegosztásról? Tehát az együtt töltött idő mennyisége és minősége is fontos, apának és anyának egyaránt. A szeretetteljes kapcsolat, kötődés a mindennapok közös és változatos tevékenységeiben erősödik meg, és a fejlődés állomásainak, a napi örömöknek, bánatoknak és élményeknek a közös átélése utólag nem pótolható.

Az apák másik jellegzetes problémája, hogy amikor hazaérnek, csak testben érkeznek meg, a gondolataik még mindig a munkahelyi problémákon járnak. Ez jogos, megérthető és nagyon gyakori panasz. Valóban nem könnyű átállni a kétfajta „munkamódra”. A munkahelyen többnyire határozottnak, keménynek, céltudatosnak és teljesítményelvűnek kell lenni, a gyereknek viszont ellazult, játékosabb, szeretetteljesebb, gyengédebb apukára van szüksége. Jó megoldás, ha beiktatnak valamiféle rövidebb „átmeneti”, feloldódási-áthangolódási-relaxációs időt a hazaérkezés után, és ebben az anya is partner. Ez telhet ízlés szerint: könyv- vagy újságolvasással, internetezéssel, csendes elmélkedéssel, meditációval, zenehallgatással, tévézéssel, vagy akár egy rövidebb szunyókálás is beleférhet. Ha közösen alakítanak ki egy ilyen szokást, akkor a gyerek is minden további nélkül elfogadja, hogy apa most pihen, és nem lesz azonnali, ellenállhatatlan késztetése arra, hogy az apja hátára másszon, vagy a fülébe trombitáljon.

Sok férfi arra panaszkodik, hogy amint hazaér a munkából, az egész nap otthonlévő és kimerült feleség már nyomja is kezébe a gyereket, holott ő sem pihent egész nap. Nem kétséges, hogy mindkét részről érthető az igény is, és a reakció is. Erre a problémára is jó megoldás lehet ez a bizonyos „köztes” vagy átmeneti idő. Fontos, hogy az anyának is legyen rendszeresen saját ideje önmagára. Érdemes ebben előre megállapodni, és egy rutint, egy rendszert erre kialakítani, amihez lehet igazodni. Ha az anya tudja, hogy lesz este egy kellemes órája, amikor pihenhet vagy ellazulhat, vagy hetente kétszer elmehet egy aerobik-órára, beülhet kávézni a barátnőivel, könnyebben viseli az egész napos „megpróbáltatásokat”, de jobb szívvel megszavazza az apa számára is azt a bizonyos köztes időt.

Az otthon folytatott munka nehezebb dió. Sok családanya panaszkodik arra, hogy még otthon is folyamatosan csörög a férje telefonja, és a férj arra hivatkozik, hogy nem teheti meg, hogy ne vegye fel a telefont. Olykor persze előfordul, hogy fontos határidő, feltorlódott munka van. De azt gondolom, hogy nagyon ritka az a munkakör vagy pozíció, ahol folyamatosan, még este is rendelkezésre kell állni. Lehet ebben ésszerű határokat szabni, és a gyerekkel töltött félórás játék, mesélés vagy a közös vacsora alatt kikapcsolni vagy félretenni azt a telefont, laptopot, iratokat. Ugyanez vonatkozik a szabadság, nyaralás idejére is. Ha a feleség és a gyerek látja a jó szándékot a kizárólagos velük való foglalkozásra, akkor könnyebben elfogadja azokat az időket is, amikor muszáj felvenni a telefont, munkával foglalkozni.

További gyakori panasz, hogy a munkával és a gyerekekkel töltött időt, kötelezettségeket még csak-csak meg tudják oldani, összehangolni a házastársak, de önmagukra, hobbira, aktív pihenésre már nem jut idejük. Általában itt is gyakoribb a feleségek azon panasza, hogy a férj kivonja magát a kevés együtt töltött időből, beül a barátokkal sörözni, focizni megy, meccset néz, horgászik. A megoldás mindig, ebben is az ésszerű kompromisszum. Általában ha mindkettőjükben megvan erre a szándék és az aktív törekvés, akkor lehet elfogadható kompromisszumokat kötni. A gond inkább abból szokott adódni, ha az egyik fél több jogot vindikál saját magának, önzésből, oda nem figyelésből, empátiahiányból, érzelmi zsarolásból. El kell fogadni, meg kell beszélni, ki kell mondani, hogy igenis, mindkettőjüknek szüksége van saját szabadidőre, hobbira – ahogy a családdal együtt és kettesben töltött időre is. Az a feleség, aki a férjétől megkapja a saját igényei elismerését és a saját szabadidőt, általában jól tolerálja azt, ha férje időnként „kimenőt” kap. Természetesen, csak ha ez bizonyos ésszerű határokon belül marad, és ha előzőleg megbeszélik, tehát nem lesz a feleség váratlan vagy kész helyzet elé állítva.

Mi a tét? Nagyon sok múlik azon, hogy a pár a gyermekvállalás és gyermeknevelés időszakában mindkettőjük számára kielégítő, jól élhető módon tudja megoldani az új élethelyzetből, életszerepekből adódó feladatokat. A válások jelentős százaléka a kisgyereket nevelő családokban következik be, ez is jelzi azt, hogy nagyon nehéz életszakasz ez. Érthető okból. A gyerekvállalás minden addigi egyensúlyt, szerepmegosztást felborít. Még a hagyományos gondolkozású anyák sem viselik jól, ha az újdonsült apa semmit nem hajlandó változtatni korábbi életmódján, ha alig látja párját a munkája miatt. Ha nincs összehangolódás, a feladatok, a felelősség és az idő újrafelosztása, akkor a pár kapcsolata kiüresedhet, eltávolodhatnak egymástól. A férfi úgy érzi, nem értékelik családjáért tett erőfeszítéseit, ezért nemritkán máshol keres kárpótlást: még több munkába menekül, vagy külső kapcsolatban vigasztalódik. A nő érzelmi igényei kielégítetlenül maradnak, magára hagyva érzi magát, életét beszűkültnek, zártnak, nőiességét elveszettnek látja. Kutatások bizonyítják, hogy míg a családos férfiak számára a munka gyakran egyenlő a stresszel és az idegességgel, a nő számára a teljesebb élet és a kiszabadulás lehetőségét jelenti a munkába való visszatérés. Sokszor a korábbi konfliktusok megoldására már ez önmagában elég lehet, és helyreáll egy új egyensúly. Máskor azonban a nő újbóli munkába állása újabb problémák megjelenését idézi elő – de ez már egy következő életszakasz problémája, és nagyrészt azon múlik, hogy oldották meg a korábbi szakasz problémáit.

A cikk a Pszichológus Kereső támogatásával jelent meg.